BaekYeol - A borsó meg a héja |OS|

   

MUSIC CHALLENGE - Cody Simpson: La Da Dee

„Voltam én már annyit rosszkor rossz helyen,

Már nevetni sem tudtam a tükörképemen.

Nem számított semmi csak a teleírt lapok,

Miközben az akartam lenni, aki melletted vagyok.”

 

 

Részlet Baekhyun naplójából

 

2004. szeptember 18.

 

Kedves Chuck!

El sem hiszem, hogy naplóírásra adtam a fejem. Ez annyira csajos dolog! Borzasztó, hogy itt ülök egy füzet felett, ahelyett, hogy szörnyekre lövöldöznék a kedvenc videó játékomban. De muszáj valakinek mesélnem az érzéseimről.

Mellesleg azért neveztelek el Chucknak, mert szerintem tök menőn hangzik, azt pedig nagyon snassznak tartanám, ha mindegyik bejegyzésem úgy kezdődne: „Kedves naplóm”. És hát mostantól te leszel a legjobb barátom, az, akivel megosztom legféltettebb titkaim, szóval nem hagyhatlak név nélkül. Remélem, tetszik!

Tudom, mire gondolsz most, Chuck. Lefogadom, hogy szívesen olvasnál szörny öldöklős sztorikat, esetleg a véleményemet a legutóbbi kísértetes filmről, de sajnos csalódást kell okozzak. Ugyanis a lapjaid egyetlen témával lesznek tele, még hozzá az én reménytelen szerelmem soraival.

A vég három napja ért el, amikor is Parkék a szomszédba költöztek. Kezdetben nem foglalkoztatott különösebben a tény, viszont a bátyám egyfolytában azért rágta a fülem, hogy valahogy tudakoljam meg, van-e esélye a szemközti házban lakó lánynál.

Őszintén szólva rendkívül bosszantott, hogy az a tökfej már megint kivetette a hálóját valakire, mivel volt barátnője. Ráadásul én szerettem a barátnőjét. Bomi mindig banános mochit hozott nekem, aminél finomabbat még életemben nem ettem, és segített a matek leckém megírásában. Nélküle tutira megbuktam volna, a mochik nélkül meg totál sivár lett volna az életem. Fel nem foghattam, hogy Baekbom miért nem tud nyugton maradni, miért nem értékel egy olyan lányt, akit egyáltalán nem érdemelne meg.

Mindenesetre addig idegesített, míg át nem mentem hozzájuk. Elhatároztam, hogy elmondom a lánynak, hogy a testvérem egy mamlasz, még véletlenül se akarjon vele járni, aztán felhívom Bomit, hogy dupla adag mochival érkezzen a matekozásra.

Az élet azonban minden tervem felülmúlta.

– Chanyeol vagyok – mondta hatalmas mosollyal az ajtót nyitó srác, mire belém rekedt a szó. Ismersz, Chuck, bármit ki lehet nézni belőlem, de azt, hogy csendben maradjak… Pedig így történt. Szó szerint megállt az idő, csak őt láttam, minden más feledésbe merült… Jaj, Chuck, éreztél már ehhez hasonlót? Ah, mekkora idióta vagyok! Hiszen te egy napló vagy. Tudd meg, hogy nagyon frusztráló a hallgatásod. – Téged Baekhyunnak hívnak, igaz? – Továbbra sem bírtam megszólalni, de pókerarcot vágva örömtáncot lejtettem, amiért tudta a nevemet. Elképzeltem, hogy a tesómhoz hasonlatosan ő is az ablakában ácsorgott, és egész nap arra a pár percre várt, amikor engem láthat. Azt hittem, rám keresett Face-en, és a képeimet nézegetve aludt el, aztán ébredés után az volt az első dolga, hogy megnézze, nem tettem-e fel újat. – Az anyukáink már találkoztak. Anyukád mindent elmesélt rólad, de ne aggódj, az enyém is ilyen.

Csalódottság mart belém. Csak anyám lepcses szája járt el. Amikor azonban Chanyeol rám kacsintott, szívem újult erővel lódult neki. Be akartam vágódni nála. Mondani valami frappánsat, amitől nehezen múló nevetés törne rá, de egyszerűen leblokkoltam. Csak egyik lábamról a másikra álltam, miközben izzadtság csorgott végig a gerincemen. Ettől persze még jobban bepánikoltam, mert nem csentem el Baekbom dezodorát, holott ha tudtam volna, hogy egy ilyen csodával találkozom, apa parfümjét nyúltam volna le, amit csak nagyon különleges alkalmakkor használt.

– Baekhyunnak hí… hívnak… – dadogtam, miközben küldtem magamnak egy mentális tockost. Végre megszólaltam, de nem elég, hogy remegett a hangom, egy olyan információt közöltem vele, amivel már tisztában volt. Chanyeol továbbra is mosolygott, de nem gúnyosan, sokkal inkább bátorítóan. Mivel semmi vicces nem jutott eszembe, jobb híján elő kellett rukkolnom azzal, ami miatt valójában jöttem. – Beszélhetnék a nővéreddel? Mármint gondolom, hogy az a lány a nővéred, akit a bátyám nyál csorgatva stíröl három napja az ablakban lógva. – Chanyeol hangosan felnevetett, mire újra egy másik dimenzióba kerültem. Egy olyan dimenzióba, ahol ő állandóan nevet, az én létezésem meg csak annyiból áll, hogy szájtátva bámulok rá.

– Ez igazán jó hír. Noona már konkrétan az esküvőjüket tervezgeti a bátyáddal, és a koszorúslányokat is kiválasztotta hozzá. Én vagyok az egyik. – Ezúttal rajtam volt a sor, hogy dőljek a röhögéstől. Chanyeol szeme felcsillant, mialatt csak arra tudtam gondolni, hogy sürgősen le kéne cserélnem a falamon pózoló fiúbandák posztereit a róla készített megannyi képre.

– Ha attól jobban éreznéd magad, szívesen leszek én is koszorúslány.

Ezt követően felmentünk a szobájába, és a hátra lévő időt nevetgéléssel töltöttük. Sajnálom Bomit. Tényleg szívből sajnálom őt, de Chanyeol sokkal többet ér a mochinál meg a matek jegyeknél. És ha Chanyeol nővére összejön a bátyámmal, még többet lóghatunk együtt. Így hát miután anya értem jött, hogy hazarángasson kilenc tájban, megmondtam Baekbomnak, hogy úgy készüljön, hogy másnap délután moziba mennek Yoorával, ahova Chanyeol és én is elkísérjük őket. A tesóm elfelejtett méltatlankodni azon, hogy a nyakukon leszünk, annyira örült annak, hogy ő is bejön a kiszemelt csajnak, csak én éreztem magam iszonyat szarul Bomi miatt. Írtam neki egy hosszú üzenetet, amire még nem válaszolt, és nem csodálkoznék azon, ha sosem tenné meg.

Szóval Chuck, ha magadtól még nem jöttél volna rá, totálisan belezúgtam Park Chanyeolba. Tudom, még csak tizenkettő vagyok, de a tesóm ennyi idősen már a harmadik lánnyal smárolt. Attól tartok, én sosem fogok csókolózni. Legalábbis nem Chanyeollal. A szobájában egy csomó mindenről dumáltunk, többek közt arról is, hogy reménytelenül szerelmes a nővére legjobb barátnőjébe. Miért ilyen igazságtalan az élet? Miért engedi meg a sors, hogy olyasvalakiért verjen a szívünk, aki nem fogja viszonozni az érzéseinket?

Tudod, Chuck, szívesen cserélnék veled! Neked nincs szíved, ami fájjon, nem hullatsz könnyeket egy papírhalmaz felett, nem forgolódsz álmatlanul egész éjjel az ágyadban, hogy aztán kómás fejjel kóvályogj az iskolában állandóan csak egyetlen emberre gondolva, egyetlen embert keresve.

Most megpróbálok aludni, bár nem hiszem, hogy több szerencsével járok. Drukkolj, hogy valahogy túléljem a holnapot, meg az azutáni, és azutáni napot…

 

Chuck gondolatai

 

Én vagyok a nyolcadik a sorban. VIII. Chuck. Mint egy pápa vagy mint egy király. Bár sosem tetszett a Baekhyuntól kapott nevem. Szerintem sokkal jobban illene hozzám a Bob. De sajnos ebbe sem szólhattam bele, ahogy abba sem, hogy miről ír belém.

Elképesztően unalmas tíz éve a sirámairól olvasni! Néha annyira lázba jöttem, amikor a szörnyöldöklést emlegette, hát még a kísértetes filmektől, de akárhogyan vártam rájuk, nem kaptam meg őket. Ahányszor leült, és kinyitott engem, abban reménykedtem, hogy most végre rám mosolyog a szerencse, ezennel valami igazán izgalmas történet fog belém kerülni. De ahogy megláttam azt a bizonyos nevet, rögtön alábbhagyott minden lelkesedésem.

Félreértés ne essék, nekem nincs bajon Chanyeollal. Azzal van nagy problémám, hogy Baekhyun csak nyavalyogni tud vele kapcsolatban. Ha lennének lábaim, átszaladnék a szomszédba, és kinyitva Chanyeol ágyára vetném magam. Ha lenne szám, könyörögnék neki, hogy legalább egyszer csókolja már meg ezt a szerencsétlen flótást, mert kereken tíz esztendeje ez után sóvárog.

Két célt tűztem ki életem során. Az egyik szerint életben kell maradnom, ugyanis ez a goromba fráter Baekhyun az összes elődömet elégette. Nem őrizgeti őket a fiókja rejtekén, nem dugdosta be a füzeteket a párnája alá. Egész egyszerűen tűzre hajította a családom többi tagját, amint beteltek. Harcolni fogok, hogy én ne jussak erre az igazságtalan sorsra. Hónapokon át elviselem a rinyálását, erre köszönetképpen megöl.

A másik célom az, hogy Baekhyun az én lapjaimra írja azt a hőn áhított csókot. Azt akarom, hogy happy enddel végződjön a története, ha már ennyit szenvedett. Persze ha szenvedésnek lehet azt nevezni, hogy most is éppen Sehun karjaiban múlatja az időt. De nálam jobban senki sem tudja, mi lesz, ha kiszórakozta magát a Chanyeol-pótlékkal. Még több siránkozó mondattal fog megtölteni, melyektől egyre depressziósabb leszek. A depresszió nagyon veszélyes betegség az emberek körében, de mivel magamon kívül még egy depis naplót sem láttam, nem tudhatom, ránk milyen hatást gyakorol.

Nem fogom hagyni, hogy a végső kétségbeesés maga alá temessen. Küzdeni fogok a céljaimért, csak még azt kell kitalálnom, pontosan hogy fog kinézni a harc az életemért és Baekhyunék boldogságáért. Lábak, száj, meg egyéb végtagok nélkül valljuk be, elég nehéz dolgom lesz…

 

 

„Arra vártam, aki lát is, nemcsak néz,

Útitársam, nem az, aki másnap ködbe vész.

Az éjszakában már nem láttam élesen,

Arra vártam, ki a vaksötétben a mécsesem.”

 

 

Részlet Park Chanyeol bestseller regényéből

– Boldog huszonkettedik szülinapot, szívecském! – rikkantotta Hyejin egy olyan elégedett mosollyal az arcán, mintha épp most nyerte volna meg a lottó ötöst. Meglepetésemben eltátottam a szám, mert nem igazán vettem számításba, hogy tetőtől talpig tejszínhabosan fog berobbanni a hálóba. Egyenesen felém tartott, tekintete a prédájára vadászó vadmacskáét tükrözte. Akaratlanul kezdtem tőle hátrálni. Mást terveztem ma estére. Egy kis popcorn, egy laza film, és a lehető leghamarabb szándékoztam elaludni, hogy minél előbb érjen a reggel. – A francba! Szólj már rá a kutyádra!

Alig bírtam visszafojtani a röhögést, amikor Toben lenyalta a tejszínhabot barátnőm vádlijáról. Tudtam, hogy kutya helyett legszívesebben hülye korcsot mondana, mert sosem kedvelte szegénykémet. Időközben Toben egyre magasabbra ugrált, hogy elérje a még fedett részeket, amitől Hyejin dühös sikoltozásban tört ki.

– Gyere, kicsim! Apa kivisz pisilni – csatoltam rá gyorsan a pórázt. Ha őszinte akarok lenni, hálás voltam Tobennek, amiért alibiként szolgált a menekülésemre. Mégis mit kellett volna hazudnom Hyejinnek? Hogy fáj a fejem? Vagy, hogy annyira fáradt vagyok, hogy képtelen lennék beindulni az eszméletlenül dögös csajomra? A nők szoktak kifogásokat találni a szex elkerülése végett, nem a férfiak. A barátaim nyilván körberöhögtek volna, amiért faképnél hagyok egy ilyen bombázót, kivéve persze Baekhyun, és nem csak azért, mert ő meleg. Ő volt az egyetlen, aki sosem bántott meg, sosem gúnyolódott rajtam. Az egyetlen, akinek a társaságára vágytam ebben a pillanatban. Minden pillanatban…

Toben lelkesen szaladgált a parkban, amíg én szokásos padomon ücsörögtem. Nem az a fajta kutya volt, aki engedelmesen visszahozta akár százszor is az elhajított labdát, amit cseppet sem bántam. Szerettem, hogy vannak önálló gondolatai, és nem csak azért létezik, hogy a gazdája kénye-kedvére tegyen. Emiatt azonban sokan nem rajongtak érte. Azt mondták, szófogadatlan, engem hibáztattak, amiért nem tudom megnevelni, de senki véleménye nem számított. Csak Baekhyuné, ő pedig imádta Tobent.

Tíz éve minden szülinapomat együtt ünnepeltünk Baekkel. Fájt, hogy idén máshogy alakult. Oké, másnap bepótolhattuk, de az az igazság, hogy azért nem vágytam Hyejin társaságára, mert vele szerettem volna lenni, úgy, mint régen. Mint akkor, amikor még szingli voltam. Legtöbbször magam előtt is tagadtam, de Hyejin egyre jobban idegesített. Majdnem egy éve jártunk, melynek az első felében a jól ismert rózsaszín köd fedte a szemem, aminek a varázsa az utóbbi hónapokban kezdett elpárologni. Főleg az bosszantott, ahogy Tobennel bánt, illetve az, hogy megsokszorozódott azoknak az eseteknek a száma, amikor nem engedte, hogy Baekhyunnal találkozzak, csak azért, mert el kellett ő kísérnem shoppingolni, és ehhez hasonló baromságok. Volt egy tucat klón barátnője. Nem sikerült felfognom, miért nem akar kicsit velük lógni, mivel én mindent megtettem volna pár óráért Baekhyunnal.

Felkaptam a fejem Toben izgatott csaholására. Ez a virgonc ugatás csak egyet jelenthetett. Kutyámat megelőzve rohantam Baekhyun karjaiba, és jó mélyen magamba szívtam mézes samponjának illatát. Soha nem vett fel sapkát, még a legnagyobb fagyok idején sem, pedig már nem egyet ajándékoztam neki abban a reményben, hogy hordani fogja. Általában jól leszidom ezért, de úgy megörültem a felbukkanásának, ráadásul ha sapkát viselt volna, nem cirógathatták volna az orromat a hajtincsei.

– Ejnye, Toben! Meghiúsítottad a gazdi nagy meglepetését? – guggolt le Baekhyun, hogy beszerezzen néhány nyálas puszit a kedvencemtől. Toben kis mérete ellenére igen harcias volt az ismerőseimmel. Rajtam kívül csak Baekhyunt engedte közel magához. Imádtam nézni, amikor úgy birkóztak a fűben, mint két rakoncátlan óvodás, meg azt is, ahogy összebújva szundikáltak a kanapén.

– Képzeld, elkezdte lenyalni Hyejinről a tejszínhabot.

– Hé, nem is neked van a szülinapod! – kacagott a kutyus fülét vakargatva. – De kár, hogy nem csináltál róla képet! Mármint csak nyaktól felfelé, hogy milyen arcot vágott. De figyelj! Elleszek én itt Tobennel. Biztos maradt még abból a tejszínhabból. – Lehervadt a mosoly az arcomról. Eszem ágában sem volt visszamenni, de nem tudtam szavakba önteni az érzéseimet. Azelőtt mindent elmondtam Baekhyunnak. Nem értettem, miért nem vagyok képes kibökni, hogy elegem van Hyejinből, szerintem hamarosan szakítok vele, és, hogy sokkal inkább fagyoskodom a parkban órákon át az ő oldalán, minthogy a puha ágyam melegét élvezzem Hyejinnel.

– Nem igazán kívánom a tejszínhabot… – motyogtam a földet pásztázva.

– Oké, de el ne áruld a csajodnak, hogy velem voltál, mert le fogja harapni a fejem. Nemrég küldött magáról egy fotót, és azt írta utána, hogy még véletlenül se menjek a lakásotok ötszáz méteres körzetébe. Ezért választottam a parkot, mert ha jól tudom, ez hatszázötven méterre van. – Baekhyun elvigyorodott, nekem viszont vissza kellett nyelnem a feltörő könnyeimet. Ha nem jöttem volna el otthonról, magányosan rótta volna a köröket a közös emlékeinkbe merülve. De talán pontosan tudta, hogy itt leszek, mivel én is olyan fontos vagyok neki, mint amennyire ő nekem. Egy szerelem sem állhatott közénk, egyetlen bájos arc sem tehette tönkre a barátságunkat.

– Mit szólnál ahhoz, ha most rögtön elindulnánk a nagyidhoz? Minek várjunk reggelig? – kérdeztem felvillanyozva. Baekhyun kételkedve nézett rám, de sokadjára is tudomására adtam, hogy nincsenek kétségeim az úttal kapcsolatban. Így hát felnyalábolta Tobent, befészkelődött vele az autóm hátsó ülésére, míg én a kormány mögött foglaltam helyet. Kicsit féltem attól, hogy Hyejin felfedez minket az ablakon kinézve, és egy szál semmiben fog utánunk rohanni. Csak akkor fújtam ki a bent tartott levegőt, amikor már kellő távolságra kerültünk a lakásomtól. Némi lelkiismeret-furdalás hasított belém, miután kikapcsoltam a telefonom, de attól senkinek sem lett volna jobb, ha folyton hívogatott volna.

Baekhyun és Toben hamar bealudtak. Én azon agyaltam egész úton, miért bólintottam rá ilyen könnyen Baek kérésére. Barátom ugyanis egy olyan kívánsággal fordult hozzám, amire sokan nemet mondanának. Két nappal korábban elmesélte, hogy a nagymamája haldoklik. Teljesen szíven ütöttek szavai, mert mindkét nagymamámat gyerekkoromban veszítettem el, így Byun nagyit annyira szerettem, mintha a sajátom lett volna. Minden nyári szünetet nála töltöttünk, minden karácsonykor ellátogattunk hozzá. Nem tudtam elképzelni egy olyan világot, melyben fogadott nagymamám nem létezett többé.

Baekhyun sok körítéssel, nagyon nehézkesen végül kinyögte, hogy azt szeretné, ha a nagyija távozása előtt azt látná, hogy megállapodott, boldog párkapcsolatban él. A nagymama sosem bántotta azért Baekhyunt, mert meleg, az viszont cseppet sem volt ínyére, hogy minden hétvégén más ágyában köt ki. Gyakran mondogatta, hogy boldoggá tenné, ha az unokája kéz a kézben üldögélne a szerelmével a vacsoránál. És itt jöttem én a képbe. Mivel Baek nem volt hajlandó még lemondani a bulizásról és az egyéjszakás kalandokról, arra kért, hogy játsszam el a párját. Azt, aki mellett békére lelt, legalábbis a nagyi tudta szerint.

Hezitálás nélkül mondtam igent. Még maga Baekhyun is meglepődött, hogy ilyen egyszerűen ment, és nem kell rábeszélnie. Valójában több oka is volt annak, hogy szeretett falum felé vettem az irányt. Először is, bármit megtettem volna, hogy a nagyit boldognak lássam utolsó napjaiban. Másodszor, ha nem lépek le Hyejintől, félő, hogy megfojtottam volna egy kanál vízben. Végezetül pedig be akartam pótolni azt az elvesztegetett időt, amit mostanság Baekhyun nélkül töltöttem. Újra fára mászni, bújócskázni, elterülni a friss hóban… Semmi másra nem vágytam jobban, mint a legjobb barátomra.

A hópettyezte utat fürkészve még egy indok feltörni kívánkozott tudatalattim legmélyéről. A legfontosabb, amit szándékosan hagytam számításon kívül. Az utóbbi időben felmerült bennem, hogy talán szerelmes vagyok Baekhyunba. Mi mással lehetett volna azt magyarázni, hogy amíg Hyejin öt nap távollét után sem hiányzott, Baek hiányától már másnap szomorúan lógattam az orrom? Vagy azt, hogy annak ellenére, hogy barátomnak is voltak fura szokásai, azok mégsem idegesítettek, Hyejin egyetlen mozdulatától viszont falra tudtam volna mászni az elmúlt hetekben? Soha nem néztem úgy egyetlen pasira sem, mint csajra, de valami azt súgta, hogy ez az erős érzelem, ami Baekhyunhoz köt, több kell, hogy legyen barátságnál.

Azt azonban biztosra vettem, hogy ha tényleg be is igazolódna, hogy beleszerettem, Baekhyun nem akarna párkapcsolatban élni. Huszonkét éve ellenére még senkivel nem töltött több időt egy éjszakánál, aminek én pont az ellentété képviseltem két hosszú kapcsolattal. Nagyon rosszul esett volna, ha miután bevallottam volna neki, amit érzek, csak pár órát szánt volna rám. Így hát abban bíztam, hogy az elkövetkezendő egy hét alatt megkapom a kérdéseimre a választ.

 

Toben gondolatai

Ha tudtam volna, hogy a tejszínhab lenyalása lesz az út a boldogságomhoz, már rég megtettem volna. Annyi mindent csináltam, hogy elüldözzem Szörnyellát: szétrágtam a papucsát, de csak az után, hogy belepisiltem. Amikor a kedvenc műsora ment, olyan hangosan ugattam, hogy a nagy kutyák is megirigyelték volna. Macskákat kergettem, pedig nincs velük bajom, de azt akartam, hogy a szomszédok leüvöltsék a fejét. Kiszakítottam a kedvenc ruháját, és sorolhatnám még, mert igazán hosszú a lista.

Szörnyella azonban nagyon szívósnak bizonyult. A gonoszságaim kikészítették, ám kis idő elteltével megrázta magát, és egy elbűvölőnek látszó mosollyal folytatta a levegőnk rontását. Sosem értettem, Chanyeol mit eszik rajta. Ő, aki maga volt a megtestesült kedvesség, jókedv, életvidámság, hogy járhatott egy olyan nővel, aki mindennek a fordítottja? Hallottam egy mondást, miszerint az ellentétek vonzzák egymást, de értelmezni nem tudtam. Én sosem szaglásztam meg azokat a szukákat, akik feleslegesen nyivákoltak.

Be kell vallanom, hogy utálom a tejszínhab ízét, főleg, ha egy Szörnyelláról kell lenyalnom, de visszatekintve a leghősiesebb cselekedetemnek könyveltem el. Ennek köszönhetően úgy aludhattam el, hogy Baekhyun ujjai a fülemet cirógatták. Amikor felébredtem, ő még mindig szundikált, és Chanyeol is félrehúzódott, hogy pihenhessen egy keveset.

Örülök, hogy ilyen közel vannak egymáshoz. Úgy érzem, ez az utazás lesz a fordulópont számukra. Chanyeol talán végre összeszedi a bátorságát, és nem csupán képeken nézegeti esténként Baekhyunt. Fel nem foghatom, miért nincs vele, ha ennyire szereti. Persze az emberek bonyolult teremtmények, akik a saját életüket nehezítik meg. Bárcsak tudnék beszélni! Akkor minden annyival könnyebb lehetne.

Remélem, ez a hely meg fogja tenni a varázsát. Chanyeol gyakran mesélt arról, hogy milyen boldog volt itt. Azt sem bánnám, ha örökre ebben a faluban maradnánk, bár biztos nincs Mekijük, én meg imádom az ottani sült krumplit. De arról is hajlandó vagyok lemondani, csak soha többé ne kelljen azokban a csilli-villi ruhákban parádéznom, amiket az a némber rám erőltetett.

 

 

„Arra vártam, aki a kezdet és a vég,

Akivel minden egyes percet a végtelenig újrajátszanék.

Aki még azt is tudja rólam, amit még én magam se tudok,

Akivel egy irányba tartok, mint párhuzamos univerzumok.”

 

 

Részlet Baekhyun naplójából

2014. november 29.

 

Kedves Chuck!

El sem hinnéd, mekkora slamasztikába kevertem magam! Jelenleg hajnali fél négy, de egyszerűen nem bírtam tovább Chanyeol mellett feküdni. Hiába húzódtam az ágy legtávolabbi pontjára, állandóan közelebb araszolt hozzám álmában, míg végül karját átvetve rajtam, lábát az enyémbe kulcsolva szuszogott a fülembe. Szó szerint majdnem meghaltam! Egyfelől a gyönyörűségtől, hiszen ez volt minden álmom, másfelől képtelen voltam ellazulni az ölelésében, tudva, hogy ez csak egy ócska színjáték.

Tudod, én gyerekkoromban imádtam a pisztáciát, és mindent, amiben pisztácia volt. De nagyon ritkán ehettem, mivel a magas ára miatt nem engedhettük meg magunknak. Egyszer a nagynéném pisztáciás fagyival kínált. Már a számban éreztem az ízét, pusztán az illatától csorgott a nyálam, elképzeltem, hogy olyan lassan fogom megenni, hogy az utolsó cseppek már teljesen olvadtak lesznek. Aztán visszautasítottam. Nem akartam megkóstolni olyasvalamit, amihez soha többé nem lehet szerencsém.

Chanyeol ugyanilyen. Ő az a rohadt pisztácia fagyi. És most egy héten át itt lesz mellettem, úgy, hogy nem ízlelhetem meg. Hogy lehettem ilyen idióta? Megástam a saját sírom, úgyhogy nincs jogom nyavalyogni, szó nélkül tűrnöm kell, ahogy rám lapátolja a földet. De nagyon előre szaladtam. El kell mesélnem az egész napot, mert úgysem tudok aludni, és felrobbanok, ha nem adhatom ki magamból minden egyes frusztráció morzsámat.

Sok éjszakai vezetés és némi pihenés után hajnalban megérkeztünk a nagyi falujába. Sírni támadt kedvem, ahogy magamba szívtam kedvenc helyem levegőjét, amit Chanyeol rögtön kiszúrt. A nagyi is azt kérte, hogy ne búslakodjak sokat, vidáman szeretné megélni a hátralevő időt, úgyhogy megpróbáltam erőt venni magamon. Elhatároztam, hogy majd a zuhany alatt, ahol senki se lát, jól kibőgöm magam este.

Úgy döntöttünk, bebarangoljuk azokat a helyeket, melyek megalapozták a gyerekkorunkat, de a friss hónak sem tudtunk ellenállni, így legelőször abban fürdettük meg egymást, na meg Tobent, aki rendkívül élvezte a kiruccanást. A végén kegyelemért könyörögve terültem el a fehér takarón, a kutyus meg persze azon nyomban a kabátom védő melegébe fészkelte magát. Chanyeol leguggolt mellénk, ábrándozva vakargatta kedvence nedves bundáját, mialatt a kavargó hópelyhek nonfiguratív mintát rajzoltak piros sapkájára.

– Emlékszel, hogy miattad kellett megtudnom, hogy a Mikulás nem létezik? Napokig pityeregtem utána a szobámban – meredt rám bánatos boci szemekkel, mire felháborodott horkantás hagyta el a számat.

– A fene se tudta, hogy tizenkét évesen még hiszel a Mikulásban! Én akkoriban maximum arról fantáziáltam, hogy egy nagy virgáccsal jól elfenekel, mert rossz kisfiú voltam. – Chanyeol szemét forgatva megcsapkodott, de közben nem tudta leplezni az ajkain játszó mosolyt.

– Sosem foglak a nővérem gyerekének közelébe engedni – mormolta félhangosan az úton lévő unokaöccsére célozva.

– Dehogyisnem! Beöltözök Mikulásnak, és azzal fogok vezekelni az általad elkövetett bűneimért. Te meg lehetsz Rudolf, a nagy vörös orrú rénszarvas.

– Igazad van. Az a szerep illene hozzám. Úgyis nagy a fülem, illetve más is… – Rémülten kaptam el a tekintetem róla. Chanyeol nem szokott a farkával viccelődni! Legalábbis az én társaságomban biztosan nem. Ráadásul olyan ártatlanul ejtette ki a száján a cseppet sem félreérthető célzást, mint azok a fiúk, akik adják a megközelíthetetlent, miközben gondolatban már olyan mocskos dolgokat művelnek veled, amit még pornón sem láttál. – Voltál már szerelmes?

– Hogy mi van? – Ez most hogy jött ide, pufogtam magamban bosszúsan. Félve rásandítottam, mire halálosan komolyan bámult rám. Mintha nem egy perccel azelőtt kérkedett volna a méreteivel. Nem tudtam, mit felelhetnék. Mondjam el, hogy már akkor szerelmes voltam belé, amikor ő azon sírt, hogy nincs Mikulás? Áruljam el, hogy azért nem volt még egyetlen kapcsolatom sem, mert senki sem pótolhatja őt? Hogy a pillanatnyi öröm, amit az idegenekkel átélek, kiűzi a létezését a fejemből, de csak arra a múlandó időre, hogy utána dupla akkora űr tátongjon érte vánszorgó szívemen?

– Én azt hiszem… szerelmes vagyok.

– Tudom. Az elragadó, elbűvölő, tejszínhabban tocsogó Yoo Hyejinbe. – Chanyeol nem nevetett velem, ezért lassan felé fordultam. Kérdőn méregettem, és ő továbbra sem mondott semmit, mire nagy nehezen világosság gyúlt az agyamban. – Te valaki másba vagy szerelmes! – Úgy kiabáltam, mint a falu bolondja szokott, de konkrétan kitértem a hitemből, amit nem sikerült lepleznem. – Itt vér fog folyni! Csak arra kérlek, hogy ne legyek a közelben, amikor elmondod neki.

Chanyeol lemondón legyintett egyet, aztán talpra szökkent. Futnom kellett, hogy utolérjem. Egész úton arról faggattam, ki az a másik, de nem kötötte az orromra. Azt mondta, hogy idegesítő törpe vagyok, és már bánja, hogy eljátssza a kamu pasimat. Nyilván az új szerelmével akart lenni. Én meglepően jól fogadtam a hírt, miszerint egy következő lány van a láthatáron. Amikor összejött az exével, olyan gondolatok mardostak, hogy ha nemváltó műtéten esnék át, vajon kellenék-e Chanyeolnak? Hyejin felbukkanásakor pedig azt fontolgattam, hogy olyan hülye picsa leszek, mint ő, ha már ez a stílus jön be Mr. Parknak, de jelentem, a farkam továbbra is a helyén, és hülye picsa is csak max félig tudok lenni.

Betértünk a kávézóba, ahol az első igazi kávénkat ittuk. Ott már abbahagytam Chanyeol nyaggatását, mert tudtam, hogy úgysem szedem ki belőle, ha a makacs hallgatást választja. A kis kuckó éppen ugyanolyan volt, mint az emlékezetemben. Ezen a helyen mindig élő zene szólt, az a nénike énekelt, aki tíz éve is, és természetesen nem szerepeltek új számok a repertoárjában. Tulajdonképpen a nyári forróság közepén, vagy a tavaszi virágzáskor is csak karácsonyi nótákat lehetett tőle hallani. Amint felsejlettek az All I Want For Christmas jellegzetes akkordjai, már ugrottam is fel az összeeszkábált színpad-féleségre, hogy rosszabb kiejtéssel, mint a nénié, de kevésbé hamisan harsogjam az ismert sorokat.

– Jesszusom, még nem is egyeztettünk a nagy szerelmi történetünkkel kapcsolatban! – szisszentem fel útban a nagyi háza felé. Jókedvünk volt, még a hó is vidáman ropogott a talpunk alatt. Toben előttünk ugrándozott, amíg mi komótosan követtük, mert a kávézóban degeszre tömtük magunkat. – Mikor és hogyan vallottunk egymásnak szerelmet? – Chanyeol egy pillanatra nagyon elgondolkodó fejet vágott, de a következő percben már ömlöttek is belőle a szavak.

– Két hónappal ezelőtt jöttünk össze Jongdae szülinapi buliján. Mocskosul sokat ittam, jobban mondva te itattál le. Egy kis soju, sokkal több whisky, aztán szépen rám másztál, és kihasználtad, hogy az eget zöldnek, a füvet meg kéknek láttam.

– Na neeeeeee! – méltatlankodtam hangosan. – Valóban Jongdae szülinapján történt, de kicsit rosszul emlékszel a részletekre, drágám. Berúgtál, de épp csak annyira, hogy a pia megoldja a nyelved, és végre elmondd, hogy halálosan odavagy értem. Azt suttogtad, „Ó, Baekhyun, nem létezik nálad csodálatosabb lény az egész univerzumban. Nincs, aki méltó lenne becses szívedre, talán egy emberöltő sem lenne elég ahhoz, hogy kiérdemeljem a szerelmedet. Tégy velem, amit csak akarsz, te angyali tünemény!”

– Igen, igen, és leborultam a földre, hogy megcsókoljam a cipőd nyomát – tapsikolt Chanyeol gúnyosan.

– Oké, nyilván csak vicceltem. De hitelesnek kell lennünk, mert a nagyi szörnyen szemfüles. Minden szitán átlát. – Megegyeztünk, hogy maradunk Jongdae szülinapi bulijánál, nem sok alkoholnál, és két szerelmes egymásra szomjazó ajkánál. Kicsit kétségbe estem, amikor realizáltam, hogy időközben elértünk a nagyi házához, holott még egy csomó egyeztetni való lett volna. Lehet, hogy én vittem túlzásba, de görcsösen ragaszkodtam ahhoz, hogy ne hibázzunk. – Térjünk rá az első randira…

Épp belefogtam a lehetséges helyszínek latolgatásába, amikor lendületesen kivágódott a kapu, amin nagymamám mindig vidám alakja csörtetett ki. Nem bántam, hogy először Chanyeol nyakába ugrott, hisz mindig is rajongtak egymásért, és direkt nem árultam el neki, hogy őt hozom el udvarlómként. Könnyek szöktek a szemembe szívmelengető látványuktól, illetve arra a gondolatra, hogy az idei lesz az utolsó karácsony, amit a nagyi a köreinkben ünnepelhet. Cseppet sem tűnt betegnek, ez azért valamelyest megnyugtatott, mert azt még nehezebb lett volna elviselnem, ha előttem épült volna le.

– Kicsikém, annyira boldoggá tesz, hogy Chanyeol meg te végre együtt vagytok! Az első pillanattól kezdve tudtam, hogy titeket a jó Isten is egymásnak teremtett. – Idegesen feszengtem a széken. Egy falat sem ment le a torkomon, és nem csak azért, mert a kávézóban jól belaktunk. Hirtelen nem tartottam helyesnek, hogy átverem a nagymamámat. Ezen kívül Chanyeol viselkedése is tetézte a bajaim. Amint leültünk az asztalhoz, megfogta a kezem, összefűzte az ujjainkat, és akárhogyan próbálkoztam visszaszerezni elbitorolt végtagom, nem engedte el. Közben jóízűen falta a felhalmozott süteményeket, és úgy csevegett a nagyival, mintha minden a legnagyobb rendben lenne. Mintha ő nem haldokolna, a mi kapcsolatunk pedig igaz volna.

– Tudod, Jongdae szülinapi buliján jöttünk össze – mesélte Chanyeol teli szájjal. A nagyi csillogó szemekkel várta a folytatást. Az én gyomrom állapotáról inkább nem tennék említést. – Karaokéztunk. Jongdae a Before You Go-t énekelte. Én csak ültem az egyik sarokban egy fél pohár vodkát szorongatva, és néztem, ahogy Baekhyun a társaság középpontjaként mindenkit megnevettetett maga körül. Nem hallottam a hangját. Nem éreztem az illatát. Túlságosan messze volt tőlem. Úgy éreztem, egész életünkben túl távol voltunk egymástól.

Chanyeol olyan komolyan adta elő a sztorit, hogy a nagymamámnak elő kellett vennie szépen hímzett zsebkendőjét. Fel akartam pattanni. Nem voltam kíváncsi a további hazug szavakra, de nem tehettem ezt a nagyival. Ha már egyszer belekezdtünk ebbe az őrültségbe, végig kellett vinnünk. Legalább Chanyeol mellől sikerült megszöknöm, azzal az indokkal, hogy adok néhány falatot Tobennek a kajámból. Egy ideig oda sem figyeltem a beszélgetésükre, csak akkor kaptam el újra a fonalát, amikor a nagyi a nagy szerelméről kezdett mesélni. Sosem gondoltam, hogy nem a papa volt az, ezért hegyeztem figyelmesen a fülem.

– Egészen fiatal voltam, amikor megismertem Rinát. Akkoriban még ennyire sem volt elfogadott, hogy azonos neműek szeressék egymást. Én mégis arról álmodoztam, hogy sikerül elmenekülnünk egy olyan helyre, ahol ez nem bűn. Rina idősebb volt nálam. Csodáltam őt, repesett a szívem a boldogságtól, amikor felfigyelt rám. Aztán egy nap apám azt mondta, megtalálta nekem a tökéletes társat. Kitűzte az esküvőnk időpontját, anélkül, hogy találkoztunk volna. Az esküvő napján mezítláb, menyasszonyi ruhában rohantam el Rinához. Elborzadva fedeztem fel, hogy gömbölyödik a hasa. Egy ideje nem láttam, így óriási arcul csapásként ért a hír. Mialatt nekem mondott szépeket, egy férfi is a kegyeibe férkőzött. Nem hagyhattam, hogy az a baba szégyenben nőjön fel. Így hát lehajtott fejjel visszakullogtam a vőlegényemhez.

Még az esti zuhanyzás közben is a nagyi szavai jártak a fejemben. Boldognak láttam őt a papával, ezért arra a következtetésre jutottam, hogy számomra sincs minden elveszve. Én is lehetek boldog mással, ha a nagy szerelmet nem kaphatom meg. Hirtelen ötlettől vezérelve küldtem egy zavaros üzenetet Sehunnak félig még vizes kézzel. Nem is igazán emlékszem, mi állt benne, de valami olyasmi, hogy alig várom, hogy találkozzunk, meg, hogy állandóan ő jár a fejemben… Tehát csupa hazugság.

– Te meg mit keresel itt? – estem kissé hevesen Chanyeolnak, aki az ágyamon heverészett. Hálát adtam az égnek, hogy nem meztelenül libbentem ki a fürdőből, bár a törölköző épphogy a lényeget takarta. Chanyeol pillantása elidőzött rajtam, amitől lángolni kezdett a bőröm. Mi a fenének kell színészkednie akkor is, amikor kettesben vagyunk?

– Nem aludhatunk külön szobában. Te mondtad, milyen szemfüles a nagyi. Egyébként ahhoz képest, hogy a te ötleted volt, elég szarul játszol. Még egy szájra puszit sem adtál.

– Te meg túljátszod a szereped. A mi családunk visszafogott, apám sem csókolgatja ha kell, ha nem anyámat nyilvánosan.

– Byunék és a visszafogottság – kacagott fel gúnyosan. Idegesen vizes hajamba túrtam, és már indultam volna vissza a fürdőszoba rejtekébe, amikor Chanyeol két lépéssel előttem termett. – Pontosan egy perc múlva a nagyi kopogás nélkül ránk fog törni, azért, hogy megbizonyosodjon afelől, hogy tényleg totálisan odáig vagyunk egymásért. Úgyhogy szedd össze magad, és vesd be a legjobb színészi képességeidet.

Meg akartam tőle kérdezni, hogy mégis honnan tudja ezt, de a következő pillanatban halk léptek zaja ütötte meg a fülem, majd kisvártatva a kilincs is lenyomódott. Ám nem tudtam semmiféle színészi képességet bevetni, mert hirtelenjében mindenhol Chanyeol volt. Az ujjai a hajamban, a szája a számon, a teste az enyémnek préselődve, olyan szorosan, hogy levegőt sem kaptam. Bár lehet, hogy inkább az történt, hogy nem mertem lélegezni. A nagyi nem jött be, csak egy elégedett sóhaj kíséretében becsukta az ajtót. Rögtön nekifeszültem Chanyeolnak, hogy ellökjem magamtól, de ő továbbra sem engedett, sőt, óvatosan hozzáért a nyelve az alsó ajkamhoz.

A telefonom csörgése valódi szirénaként hasított az éjszakába. A bátyámmal általában két szót szoktunk váltani, ha felhív, most azonban ötven percen át nem hagytam, hogy letegye. És még utána is csak akkor lopóztam ki a fürdőből, amikor Chanyeol elaludt. De mint már mondtam, alvás közben sem volt nyugtom tőle, így kötöttem ki nálad, Chuck.

Most ismét arra kell, hogy kérjelek, drukkolj, hogy túléljem ezt a hetet!

 

Byun nagyi levele Baekhyun édesapjának.

 

Édes Kisfiam!

Megkaptam a tegnapi e-mailed. Ne haragudj, hogy a telefont nem vettem fel, de olyan jót szórakozom Baekhyun és Chanyeol bénázásán.

Szeretnélek megnyugtatni. Egyáltalán nem haldoklom! Mondd meg Baekbomnak is, mert többször keresett, gondolom, emiatt.

Azért találtam ezt ki, hogy összehozzam Baekhyunt és Chanyeolt. Annyira ismerem az én drágaságomat. Biztos voltam benne, hogy meg fogja kérni Chanyeolt, hogy játssza el az udvarlóját a kedvemért, és tudod, azt remélem, hogy Chanyeol végre rájön, hogy az én kis unokám az ő élete szerelme. Nem számít, hogy barátnője van, évek óta látom, hogy milyen szeretettel néz Baekhyunra. Lehet, hogy még magának sem vallotta be, de majd én teszek róla, hogy felnyíljon a szeme.

Baekhyun az első pillanattól kezdve szerelmes Chanyeolba, de olyan buta, hogy nem árulja el neki, pedig ha Chanyeol tudná, talán ő is bátrabb lenne. Ezért kell nekik segítenem.

És mielőtt szívrohamot kapnál, közlöm veled, hogy az a történet sem igaz, miszerint szerelmes voltam egy nőbe. Már el is felejtettem, milyen nevet találtam ki, úgyhogy remélem, nem fogják felhozni a fiúk. Tudod, hogy a szívem egész életemben apádé volt, és még a halála után is az övé. Csak azt akartam, hogy Chanyeol vegye számításba, hogy nem csupán hetero kapcsolatok léteznek, és, hogy valaki biszexuális is lehet. Jaj, kisfiam! Látlak magam előtt, ahogy olvasod ezt a levelet, és fogod a fejed a szörnyülködéstől, de hidd el, a végén köszönetet fogsz mondani anyádnak. Ti is azt szeretnétek, ha Baekhyun abbahagyná a kicsapongó életvitelt, és nem kéne érte többet aggódni, nem? Mert ha Chanyeollal lesz, semmi bántódása nem eshet.

Tudod, én mindent megadtam a kis unokámnak, amit csak kívánt: vonatokat, repülőket, temérdek édességet, új telefont, satöbbi. De ami a legboldogabbá tenné a világon az Chanyeol szerelme, amit nem vehetek meg pénzen. Ígérem, ha kiderül, hogy tévedtem, és Chanyeol nem viszonozza Baekhyun érzéseit, akkor leállok. Természetesen nem fogom a pincébe kötözve itt tartani, de hadd tegyek egy próbát!

Szóval senki se aggódjon értem, mert még jó ideig áll szándékomban boldogítani titeket!

Szeretettel ölel:

Anya

 

 

„Mikor felzabál a múlt,

Mikor a köd felszáll,

Ha végtelennek tűnik az út,

Mikor az idő meg-megáll,

Minden összeáll.”

 

 

Részlet Park Chanyeol bestseller regényéből

Az utolsó előtti napunk estéjén továbbra sem tudtam, mi tévő legyek. Hihetetlenül élveztem azt az egy hetet, sülve-főve együtt voltunk Baekhyunnal, mint a borsó meg a héja, mégsem sikerült kiderítenem az érzéseit. Amikor csak tehette, hárította a közeledésemet, ideges lett az érintéseimtől, és reggelenként rendre arra ébredtem, hogy az asztal fölé görnyedve sebesen jár a keze. Bármire képes lettem volna azért, hogy elolvassam a gondolatait, de úgy elrejtette előlem a naplót, hogy nem sikerült rábukkannom.

Ezúttal is a teleirkált füzet után kutakodtam, amikor visszafojtott hüppögésre lettem figyelmes. Ökölbe szorított kézzel álltam meg a fürdőszoba előtt, ahol Baekhyun a legtöbb időt töltötte esténként. Kezdett világossá válni, hogy miért. A zuhany alatt rejtőzködve sírt, amibe beleremegett a szívem. Gondolkodás nélkül tévedt a kezem a kilincsre. Nem hagyhattam, hogy magányosan vegye fel a harcot a könnyek sokaságával, amikor volt két vállam, amire vigaszt keresve ráhajthatta a fejét. Sosem engedtem, hogy sírjon. Gyerekkorunkban mindig volt a zsebemben egy csoki vagy cukorka, amit nekiadtam, amint lefelé görbült a szája. Most azonban csak a támogatást nyújtó ölelésemmel szolgálhattam.

– Mi a francot művelsz? – ripakodott rám dacosan. Nem láttam sokat belőle, mert a meleg víz okozta gőz homályossá tette a zuhanyfülke üvegajtaját, de elmosódott alakjától is hevesebben vert a szívem. Már nemcsak az hajtott hozzá, hogy letöröljem az arcán legördülő könnycseppeket; vágytam az ajkára a nyakamon, a bőrére a bőrömön… – Nem jöhetsz be ide! – csattant fel kétségbeesetten. Hátrálni próbált, de két lépés után háta a falnak ütközött, én pedig nem tágítottam. – Menj el… – suttogta könyörögve, amikor már csak alig pár centi férkőzött közénk.

Megbabonázva néztem a vízcseppek útját, amik megtelepedtek a hajában, vagy versenyt futottak gyönyörű mellkasán. Transz szerű állapotban nyúltam felé, kérlelését már csak távolról érzékeltem. Zihálva vette a levegőt, amikor a szám az övére talált, és nyárfalevél módjára reszketett a teste, amikor végre a karomba zártam. Olyan közel húztam, hogy a bőrünk egynek tűnjön, úgy kapaszkodtam belé, mint széltől ostromolt kismadár az ágba. Gyönyör cikázott át a lelkemen, ami egyetlen lüktető csomóként összpontosult az alhasamban.

Sosem éreztem még ehhez foghatót. Nem türtőztetve magam mélyesztettem fogaim alsó ajkába, hogy aztán nyelvem határozottan nyomulhasson beljebb. Baekhyun nyögését morgás formájában visszhangoztam. Kezem meggátolhatatlanul vándorútra indult a testén, és ő minden apró érintésemet jóleső nyöszörgéssel nyugtázta. Közben a csókot egy percre sem szakítottuk meg. Örömmel konstatáltam, hogy a kezdeti ellenállást szépen, lassan átvette a mérhetetlen vágy, melynek következményeként Baekhyun ellazult, sőt, ő is elkezdett engem felfedezni.

Csak annyi időre hagytam abba a csókolását, ameddig a szám is bejárta azokat a területeket, melyeket korábban a kezem. Baekhyun ujjai az övemmel babráltak, hisz én még mindig fel voltam öltözve, ennek ellenére egyre közelebb éreztem magam a beteljesüléshez. Elég volt még egyszer szenvedélyes tangóra hívnom a nyelvét, egymáshoz dörgölőző testünk hamarosan robbanásig feszülve áhítozott a végső lökésre.

Baekhyun vállába fúrva a fejem a nevét leheltem izzadtságtól csillogó bőrére. Órákig el tudtam volna időzni abban a lebegéshez hasonlatos állapotban, csakhogy a semmiből hirtelenjében Baek elernyedt izmai megfeszültek, és teljes erejéből a zuhany ajtajának lökött. Értetlenkedve pislogtam rá, de nyoma sem volt már az arcán annak a ragyogásnak, amit egy perce okoztam. Tekintete villámokat szórt, szája vékony vonallá préselve hirdette, hogy nincs szándékában újra megcsókolni. A rám boruló bódulat fátylán át lassacskán a szavai is eljutottak hozzám:

– Rájöttem, hogy mi folyik itt. Kétségeid támadtak a hetero mivoltoddal kapcsolatban. Tetszik valami fiúka, és rajtam gyakoroltál, hogy kiderüljön, ténylegesen feltud-e izgatni egy férfi. Hát gratulálok, átmentél a vizsgán! Mostantól hivatalosan is biszex vagy, de felőlem meleg is lehetsz, csak tőlem tartsd távol magad! Nem leszek a kísérleti patkányod, akit csak arra használsz, hogy bebizonyosodjanak a szexuális vágyaid.

El akartam neki mondani, hogy amit a nagyinak meséltem Jongdae bulijáról, igaz. Valóban ott ébredtem rá, hogy beleszerettem a legjobb barátomba, ami számomra elég rémisztő volt, mivel addig lányokkal jártam. El akartam neki mondani, mennyire féltem attól, hogy kikosaraz, hogy nem egy újabb strigula szeretnék lenni az „ő is megvolt” pasik listáján, hanem a nagybetűs szerelem, aki akkor is rajongani fog érte, ha az időskor maga alá temeti az emlékét. El akartam mondani, hogy úgy vigyáznék rá, mint ahogy Noah vigyázott Allie-re a Szerelmünk lapjaiban, de addig még rengeteg közös új élménnyel kell gazdagodnunk, hogy legyen mit feleleveníteni.

Végül meg sem tudtam nyikkanni, Baekhyun úgy kiviharzott egyetlen törölközőt magára kapva. Rengeteg érzelem kavargott bennem: szégyen, megaláztatás, fájdalom, üresség, de legfőképpen az törte szilánkosra a szívem, hogy ezután már semmi nem lesz ugyanaz. Egy ilyen incidenst követően barátként sem lettem volna képes többé a szemébe nézni. Utáltam magam, amiért ennyire elcsesztem tíz éve tartó barátságunkat. Vacogtam a hozzám tapadó csuromvíz ruháktól, bár a lelkem sokkal inkább fázott. Kényszeresen eltüntettem a nyomainkat, tisztára suvickoltam a bőröm, noha az addigi ártatlanságunkról sehogy sem sikerült levakarnom a mocskot.

Baekhyun pulóvere után nyúltam, amit a lehajtott vécétetőn hagyott a többi ruhájával egyetemben. Gondoltam, magammal viszem, hogy rosszabb napjaimon az illatából meríthessek erőt,. A gondosan belecsomagolt napló hangosan csattant a padlón, minek láttán leküzdhetetlen kíváncsiság tört rám. Eldöntöttem, hogy köszönés nélkül fogok lelépni az éj leple alatt, mint egy piti besurranó tolvaj, de előtte még bele kellett kukkantanom a füzetbe. Olyan érzésem volt, mintha a lapok fel akarván hívni magukra a figyelmet kiáltoznának egyre hangosabban és hangosabban. Ugyanakkor ott motoszkált tudatom peremén a lelkiismeret-furdalás is, hogy nem szabadna Baekhyun privát szférájába pofátlankodnom. Végül arra jutottam, hogy ennél már úgysem tudnék mélyebbre süllyedni, és kinyitottam a könyvecskét.

***

Másnap reggel fáradtságtól kómásan, ám bizakodó izgatottsággal álltam a vendégszoba előtt, ahova Baekhyun menekült. Jó sokat írt abba a naplóba, úgyhogy órákon át olvastam, néha meg-megállva, hogy kisírjam magam, melynek eredményeként egész éjjel nem aludtam, és fájt a szemem a sok igénybevételtől. De minden perc megérte, mert e nélkül újabb ostoba hibát követtem volna el.

– Nagyi, kérlek, menj ki! – mormolta Baekhyun a párnájába temetkezve, amint a szobába léptem. – Mondtam, hogy nem kérek teát, se kávét, se pirítóst, se rántottát… Csak egyedül szeretnék lenni jó darabig. – Megrogyasztotta a térdem a hangjából sugárzó csalódottság. Ismét félelem vájt magának utat egyenesen a csontjaim közé. Mi lesz, ha nem hisz nekem? Ha mindennek dacára visszautasít? Talán bölcsebb lett volna hagyni, hogy leülepedjenek a dolgok, és mondjuk, egy hónap múlva visszatérni rá. Csakhogy én egy percet sem bírtam ki nélküle.

Szó nélkül letettem a kezemben egyensúlyozott tálcát az ágy mellett lévő asztalkára, mire zavaros pillantásokat vetett a temérdek mennyiségű pisztácia fagyira, melyek kelyhekbe szedve sorakoztak arra várva, hogy jóízűen elfogyasszák őket. Szája halovány mosolyra húzódott a régóta vágyott édesség láttán, de amint továbbhordozva tekintetét kiszúrta szerencsétlenül ácsorgó alakomat, rögtön elkomorodott.  

– Elolvastad a naplómat? – tette fel a kérdést lehangoltan. Óvatosan elemelt egy kelyhet a tálcáról, mintha attól félne, kámforrá válik, ha megkóstolja a benne levő fagyit. Megvártam, hogy megízlelje a finomságot, és nem csalódtam, mert páratlan látványt nyújtott, ahogy lehunyt szemmel, résnyire nyitott ajkakkal élvezte a pisztácia zamatát.

– Ne haragudj! Kérlek, hallgass meg! Aztán ha azt szeretnéd, elmegyek. – Mindent elmondtam neki, amit előző este nem tudtam. Azon lepődött meg leginkább, hogy két nappal korábban nem a nővéremhez ugrottam fel pár órára, ahogy akkor állítottam, hanem Hyejinhez. Nem vagyok egy bunkó, aki telefonon szakít, és a megcsalás sem az én asztalom, ezért őszintén bevallottam, hogy miért vetek véget a kapcsolatunknak. Hyejin természetesen tombolt a dühtől, fenyegetőzött, bármilyen trükkre hajlandó lett volna, hogy vele maradjak, de az igazság az, hogy akkor sem bírtam volna tovább mellette, ha Baekhyun kiadja az utam. – Sajnálom, hogy nem árultad el, mit érzel irántam. Én nem akarok további éveket elpazarolni az amúgy is rövid életünkből. Mert nekem száz év is kevés lenne melletted.

A monológom végén szó szerint visszafojtott lélegzettel vártam. Baekhyun egy darabig csak üveges tekintettel bámult maga elé, mintha nem akarná elhinni a hallottakat, aztán hirtelen fullasztóan jó ölelésbe vont. Újra értelmet nyertek az ablakon átszivárgó napsugarak, az óra ketyegése végre azokat a perceket számlálta, amit egymás karjában töltöttünk. Sajnos Baekhyun túl korán vált el tőlem, de csak azért, hogy újabb adag fagyit lapátoljon a szájába.

– Hé, ha tudtam volna, hogy a pisztácia fagyi lesz a legnagyobb vetélytársam, biztos nem hoztam volna.

– Pedig ennél nincs is jobb a világon! – nyammogta csillogó szemekkel, miközben engem húzva lassan végignyalta az alsó ajkát.

– Valóban? Majd én megmutatom, hogy van ennél ezerszer jobb dolog a világon – jelentettem ki elszántan, és elkoboztam tőle a kelyhet. Durcásan biggyesztette le a száját, mire megunva a köztünk lévő távolságot, az ölembe ültettem. – Azt akarom, hogy a következő csók legyen életed csókja. Hogy úgy írd bele a naplódba, mint a legfényesebb tűzijátékot… – Baekhyun belém fojtotta a szót, amit egyáltalán nem bántam. A nyelve hideg volt, és végre én is megérezhettem azt a híres pisztáciát. Sokkal jobban élveztem így, mintha magát a fagyit kanalaztam volna.

Hamarosan Baek hanyatt döntött az ágyon, hogy egymásba gabalyodó végtagokkal folytassuk a világ legjobb tevékenységét. Ezúttal nem siettetett a lángoló szenvedély, inkább a lehető leglassabban haladtunk, ami ugyanolyan jónak bizonyult, mint a heves egymásnak esés. Nagyjából egy órán át nevetgéltünk csókolózva, mialatt Baekhyun néha nem bírt magával, és a szájába tömött egy jókora kanál fagyit. Az volt életem legjobb órája, legalábbis addig.

– Ki kéne mennünk a nagyihoz. Tegnap látta, amikor zaklatottan iderohantam, szóval jó lenne tisztázni vele a történteket.

– Jól van, de utána muszáj folytatnunk, mert ihletet kell gyűjtenem a világsikerű regényemhez.

– A mihez? – hőkölt hátra Baekhyun. Nevetve húztam vissza, hogy a füle alatti érzékeny részt puszilgatva elsuttoghassam neki a tervemet.

– Szükség van egy Szürke ötven árnyalata meleg kiadásra. Nagy pangást érzékelek e téren, úgyhogy készülj fel! A fantáziám elég szegényes, ezért meg kell tapasztalnom élesben valamit ahhoz, hogy leírhassam. – Baekhyun nagyot nyelt, és a komoly tekintetétől majdnem elröhögtem magam. Látszott rajta, hogy nagyban dolgoznak a fogaskerekek az agyában, mivel nem tudott rájönni, hogy csak viccelek-e. Az utóbbi időben ugyanis nem poénkodtam, ha kettőnkről volt szó.

– Azt hiszem, felhívom Sehunt, hogy minél előbb menekítsen ki innen! Ő legalább megostorozás helyett csak azt akarta, hogy öltözzünk cowboynak.

– És ha a szado-mazo részt kivonnánk a képből? Akkor csak a rengeteg szex maradna. – Kuncogva csókoltam végig a kulcscsontját, amitől benne rekedt a levegő, és az ujjai a hajamba vándoroltak.

– Ha én vagyok a múzsád, kötelességem a szolgálatodba állni a nagy sikerű könyv megszületéséhez. – Nehezemre esett megálljt parancsolni magamnak vontatott beszéde hallatán, de a nagyi nem várhatott. Aggódtam, hogy szegény biztos azt hiszi, szakítottunk, holott akkor jöttünk össze. Az is bántott, hogy biztosra vettem, nem fog örülni annak, hogy becsaptuk, de azt reméltem, a dolgok alakulása miatt meg fog bocsátani.

Összekulcsolt ujjakkal léptünk a konyhába, ahol a nagyi gondterhelt arckifejezéssel kavargatta az éppen készülő levest. Ahogy ránk kapta tekintetét, rögvest felderült az arca, amitől minimum tíz évvel fiatalabbnak látszott. Könnyeket csalt a szemembe a tudat, hogy utoljára sikerülhet boldoggá tennünk őt.

– Kibékültetek? – kérdezte óvatosan a választól félve.

– Ami azt illeti, hazudtunk neked, nagyi – kezdte Baekhyun feszengve. A nagymama arcáról még semmit sem lehetett leolvasni, nem tűnt mérgesnek a bejelentést hallva. – Azt szeretted volna, ha megállapodom, és lesz egy komoly párkapcsolatom. Mivel ilyesmivel nem rendelkeztem, megkértem Chanyeolt, hogy játssza el a barátomat, hogy örömet szerezzek neked. Te biztosan rájöttél, hogy a kezdetektől fogva szerelmes vagyok Chanyeolba, hiszen nálad jobban senki nem ismer. Viszont Chanyeol ráébredt, hogy ő is szeret engem, így most már tényleg együtt vagyunk – hadarta el egy szuszra. A nagyi arca elfelhősödött, amit nem tudtam mire vélni. Baek szóra nyitotta a száját, hogy tovább magyarázkodjon, de az idős asszony leintette, és egy nagy levegővétel után remegő hangon megszólalt:

– Én is hazudtam. Nem voltam szerelmes semmiféle nőbe. Csak azért mondtam, hogy az irányodba fordítsam Chanyeolt. – Mindketten felnevettünk, és biztosítottuk a nagyit arról, hogy cseppet sem haragszunk emiatt. Ő azonban továbbra is komornak tűnt. Kezét tördelve, torkát köszörülve folytatta a mondanivalóját: – Baekhyun-ah… Tudom, hogy mérges leszel rám, és igazad is van… Nincsen semmi bajom. Csak azért mondtam, hogy halálos betegség kínoz, mert biztos voltam abban, hogy magaddal fogod hozni Chanyeolt. Azt pedig csak reméltem, hogy Chanyeol-ah rájön, hogy ő is szeret téged.

– Micsoda? De hát ez nem játék! Nem szórakozhatsz az életedet érintő kérdéssel! Amióta tudom, minden este emiatt sírok… Hogy tehetted ezt velem? – Baekhyun válaszra nem várva csörtetett ki a konyhából. Szegény nagyiról lerítt a bűntudat, én mégsem haragudtam rá. Ha ő nincs, Baekhyun soha nem vallja be, mit érez irántam, én nem találom meg a naplóját, és talán belenyugodva a sorsomba még Hyejint is feleségül veszem. Odaléptem fogadott nagymamámhoz, hogy egy jó erős ölelésben részesítsem, aki könnyes szemmel, szipogva nézett fel rám.

– Nyugodj meg! Az unokád kicsit kidühöngi magát, mint egy vérszomjas oroszlán, aztán gyorsan visszaváltozik bújós kiscicává.

 

Chuck gondolatai

Sikerült! Nem is egy boldog jelenet került belém Baekhyun és Chanyeol immár közös életéből. Csak azért nem fognak több szerelmes csókot megörökíteni a lapjaim, mert a mai napon beteltek. Szerencsére máglyára sem vetnek, ugyanis különleges helyet foglalok el a szobájukban. Chanyeol gyakorta elővesz, fellapozza a kedvenc momentumait, és együtt sír vagy nevet a soraimmal. Sőt, azt is mondta, hogy az én segítségemmel fogja megírni a készülő regényét, aminél nagyobb megtiszteltetést el sem tudok képzelni. Azt sem bánom, hogy Baekhyun nem kezd több naplóba, mert minden szabad idejét a szerelmével szándékozik tölteni. Én ezzel maximálisan egyetértek. A magam részéről rettentően vártam a nyugdíjas éveket. Élvezem a Nap rám eső sugarait, magamba szívom a kávé keserédes illatát, és hallgatom, ahogy szeretett párosom épp azon vitatkozik, hogy a Horrorra akadva következő részét tegyék-e be, vagy az Így jártam anyátokkal maratont folytassák.

Kell ennél több egy kiöregedett naplónak?