XiuChen - Smile On My Face |OS|

– Ma is megvolt a három gól! Ki a király? – kiabálom mámorosan Jongdae felé rohanva, aki széttárva karjait szoros ölelésbe von, mint minden egyes meccsem után. Ez a mi kis szertartásunk már két éve.

– Kim Minseok, Kim Minseok! – skandálja olyan hangosan, hogy majd’ beszakad a dobhártyám. – Csak azt nem értem, miért nem dobtad le szokás szerint a mezed a meccs végén. Hiányoznak a karomba ájuló lányok – veregeti meg a vállam egy széles vigyor kíséretében. Igazság szerint edzői utasításra hagytam magamon minden létező ruházatom, ugyanis panaszt tettek rám, amiért túl sok csaj esik össze, amint meglátja félmeztelen felsőtestem, ami néha komoly sérüléseket is okoz.

– Jaj, ne is emlegesd nekem a lányokat! Szerelmes vagyok, haver, ráadásul reménytelenül – állapítom meg csüggedten, miközben jókorát húzok a Jongdae kezéből kivett sörből.

– Kim Minseok szótárában nem szerepel a reménytelen kifejezés. Amúgy szívesen megismerném azt a csajt, aki nincs oda érted. Olyan lehet, mint egy fehér holló.

– Ne űzz a nyomoromból tréfát, légyszi, ez véresen komoly! Rinának hívják, és egy egyetemre jár velünk, de szerintem még nem láttad. Nem éppen az eseted. Ő komoly, visszafogott, sokat tanul… Igazából az én esetem sem, de pont azért vonzhat, mert más, mint az eddigi lányok. Egy ideje már próbálkozom nála, de egyszerűen meghódíthatatlannak tűnik. Viszont van egy elég merész tervem, örülnék, ha segítenél a megvalósításában. Eljátszanám, hogy meleg vagyok, és te lehetnél a pasim. Ha simán azt mondanám neki, hogy a fiúk tetszenek, nem valószínű, hogy bevenné a hírnevem miatt, de ha együtt látna veled… Persze nem csinálnánk semmi durva dolgot, érted…

– Mi van, nincs elég pénzed a pornó csatorna előfizetésére, és ezért mostanság limonádé filmeket nézel? Vagy honnan szedted ezt a baromságot? – Jongdae úgy hahotázik, hogy majdnem leesik a törzshelyéül szolgáló székről, ahonnan minden meccsemet figyelemmel kíséri. Tudom, hogy abszurdnak hat az ötletem, és cseppet sem lepődnék meg, ha elutasítana, de annyi mindent megtettünk már egymásért, mióta barátok vagyunk, hogy egy kicsit azért reménykedem abban, hogy igent fog mondani. Ha Rina azt hinné, nincs semmi hátsó szándékom, mert boldog párkapcsolatban élek a pasimmal, közelebb engedne magához, és amikor már teljesen megbízna bennem, belém szeretne, nem haragudna rám a kis játékom miatt, hanem boldoggá tenné a tény, mi szerint nem állhat semmi közénk. – Rendben van, csináljuk! De ha a csaj végül mégsem esik beléd, kénytelen leszel velem maradni – csapkodja meg a combom jókedvűen.

Felvillanyozva ülök be a volán mögé, míg a barátom szokás szerint az anyós ülésen foglal helyet. Elég fáradt vagyok a meccsek után, de mivel ő utál vezetni, muszáj a kezembe vennem az irányítást, ha el akarok jutni abba a bárba, ahol Rina dolgozik. Mellesleg én csak egy korty sört ittam, Jongdae viszont rendesen az üveg fenekére nézett, amit szerintem csak azért tett, hogy még véletlenül se ő kerüljön a kormányhoz.

El sem hiszem, hogy belement őrült ötletembe. Nincs bajunk a melegekkel, Sehun és Yixing szintén jó barátaink, akik egy párt alkotnak, de tőlünk elég távol áll a téma, mert mindketten nagy nőcsábász hírében tetszelgünk. Megértem, hogy egy olyan kedves lány, mint Rina, nem akar semmit a magamfajtától, és nem hinné el nekem, ha azt állítanám, hogy ő egy nagyon különleges lány, aki miatt meg tudnék változni.

A bárba érve azonnal kiszúrom őt, és eléggé felmegy az agyvizem, amiért minden pasas úgy stíröli, mintha menten a mosdóba akarnák cipelni. Nagy erőfeszítésembe kerül, hogy ne mossak be a Rinát bámulóknak, legszívesebben megfognám a kezét, és messzire vinném innen, mert az ilyen helyek nem valóak a hozzá hasonló tiszta lányokhoz, akik csak kényszerből dolgoznak itt, hogy állni tudják az egyetemi tanulmányaik költségét.

– Hmmm, értem már, mi tetszik neked rajta annyira. Csak nehogy a végén én is belezúgjak! Az ciki lenne, ha az én karjaimban kötne ki… – mormolja Jongdae az orra alatt mosolyogva. Odahúzom az egyik asztalhoz, és miután szembe ülök vele, rá összpontosítok, mert nem tudnám végrehajtani az elképzeléseimet, ha Rina folyamatosan elvonná a figyelmemet. Végül is, régóta itt dolgozik már, biztosan felmondott volna, ha azok a fickók nem csak bámulnák őt.

– Szóval… Kezdjük azzal, hogy nézz úgy rám, ahogy a csajok szoktak meccs közben. Mint egy istenre.

– Tehát a kapcsolatunkban én leszek a lány, ezt jó tudni – jegyzi meg lemondóan, de közben nem képes leplezni a szája szegletében bujkáló vigyort.

– Ne haragudj! De ennek az egésznek a végén ruha nélkül akarom magamhoz szorítani Rinát. Egy affektáló, folyton gesztikuláló fiúkába nem habarodna bele.

– Na jó, megpróbálok rád úgy nézni, mintha te lennél a blúzát éppen kigomboló Angelina Jolie, de affektálni biztos, hogy nem fogok! – Jongdae a következő pillanatban rám emeli a tekintetét, de annyira koncentrál, hogy inkább egy gondolatolvasóra emlékeztet, mint egy szerelmes férfira, amitől akaratlanul is elnevetem magam. Tényleg úgy érzem, hogy éppen azt akarja megfejteni, hogy mi a titkos széfem kódja, amiből rengeteg pénzt zsebelhetne be, ahelyett, hogy élete szerelmét nézné áhítatosan, ezért kis időn belül fészkelődni kezdek.

– Asszem, nem sikerült bennem felfedezned Angelina Jolie-t. Mi lenne, ha megpróbálnánk természetesen viselkedni? Beszélgessünk, nevetgéljünk, mint általában, és néha simítsunk végig egymás kezén. Talán ennyi elég lesz. – Jongdae egyetértően bólint, majd előrukkol egy átlagos egyetemi sztorival, ami máris feloldja kicsit a köztünk húzódó feszültséget. Hangosan felnevetek azon, amikor a rektor urat utánozza, aztán hirtelen arra leszek figyelmes, hogy az ujjai az államat cirógatják, miközben olyan rajongást vélek felfedezni a tekintetében, mintha mindig is így nézett volna rám.

Becsukom a szemem, és azt képzelem, Rina simogatja az arcom, bár ki tudja… Ilyen jóleső borzongást lehet, hogy csak Jongdae képes kiváltani belőlem. Zavarba jövök ettől a gondolattól, ami eleve képtelenség, hiszen sosem izgultam még rá a srácokra a zuhanyzóban, pedig rendre együtt fürdünk a meccsek után. Biztosan arról van szó, hogy annyira felkavart ez az új érzés, amit Rina keltett bennem életre, hogy mindent fokozottabban élek meg mostanság. Múltkor elbőgtem magam a Titanic végén, amire korábban sosem volt példa, pedig anyám jóvoltából ezerszer láttam már. Ha így folytatom, foci helyett balett órákra fogok járni!

– Arra még nem gondoltál, hogy azért nem jössz be Rinának, mert a lányokat szereti? Akkor aztán hiába tepersz! Ebben az esetben egy nemváltó műtéttel lehetne orvosolni a problémát. Figyi, ha levágják a farkad, igazán odaadhatnád nekem. Kettővel dupla élvezet jár.

– Fogd már be, te bolond! Túl komolytalan vagy erre a feladatra. Sokkal inkább ezer éves cimboráknak tűnünk, akik dőlnek a röhögéstől, ha együtt vannak, mint szerelmespárnak. Jobb lett volna Baekhyunt megkérnem… – morfondírozok, miután csillapodik a nevető rohamom.

– Hát Baekhyun aztán tényleg a komolyságáról híres. Mondjuk az tuti, hogy ő már az első percben rád mászott volna, azt hajtogatva, hogy „oppa, a szívem régóta a tiéd, hadd adjam végre neked a testemet is”. – Amikor Jongdae Baeket imitálva csábos szempilla rebegtetésekbe kezd, kiborítom a kólámat nagy jókedvemben. Azt hiszem, elég messze járok Rina meghódításától, de legalább felhőtlenül szórakozom a legjobb barátom társaságában, aminél sokszor nincs is jobb.

Egy újabb ötlettől vezérelve felhívom Chanyeolt, és megkérem, hogy sürgősen tolja ide a seggét, hogy beverhesse a képem. Oké, aláírom, kezd elmenni az eszem. Az egyik barátomat arra kérem, hogy adja ki melegnek magát, a másikat meg arra, hogy üssön meg. De mit tehetnék, amikor szívem hölgyének figyelmét fikarcnyit sem keltette fel az, hogy Jongdae-vel két röhögő görcs közt úgy teszünk, mintha szerelmes szavakat suttognánk egymás fülébe? Nagyon remélem, hogy az legalább meg fogja hatni, ha péppé vernek, mert nem szívesen vállalnék be potyára fájdalmat.

– Komolyan engedélyt kaptam arra, hogy behúzhassak neked egyet? – örvendezik Chanyeol, mihelyst megérkezik. – Nem lehetne inkább kettőt? Mindig is frusztrált, hogy több gólt rúgsz, és több csajt szedsz fel nálam. Ez a szerencsenapom!

– Mielőtt pezsgőt bontanál, túl eshetnénk rajta? – érdeklődöm kissé idegesen. Mi lesz, ha ez a hülye eltöri az orrom? Vagy kiveri az egyik fogam? A szeme csillogásából látom, hogy tisztára bekattant, bár alapjáraton sem mondható teljesen százasnak. Az én arcomat még a szüleim sem legyintették meg soha, erre egy lányért ilyesmire vetemedem. És én még Chanyeol épelméjűségét kérdőjelezem meg…

– Á, te vadállat, ez nekem is fájt! – óbégat Jongdae, amint Chan ökle célba ér. Egy pillanatra úgy megszédülök, hogy elsötétül előttem a világ, és ha az álpasim nem kapna el, a földön landolnék. Chanyeol a fejét fogva bocsánatkérő pillantásokat lövell felém, amire inkább akkor lenne szükség, amikor majd tükörbe nézek. A fájdalmat jobban el tudom viselni, mint a betört pofim látványát.

– Minseok oppa, jól vagy? – Ó, Jézus, nem is az ütéstől fogok elájulni, hanem attól, hogy Rina hozzám szólt! Anyám, tudja a nevem! És aggódva odasietett mellénk, hogy megbizonyosodhasson a jóllétem felől. Szentséges Szűz, még a kezemet is megfogta, hát én mindjárt a mennybe kerülök. Azt hiszem, Chanyeolnak több szerencsenapja lesz, mert felfogadom teljes munkaidős verőlegénnyé. – Gyere velem, teszek rá jeget.

Jobban örülnék annak, ha a csókjaival gyógyítaná be a sebeimet, de egyelőre beérem a jéggel. Nem veszíthetem el a fejem, mert ha lerohannám, minden tervem kútba esne. Elbűvölve nézem, ahogy a konyhában szorgoskodik, de azért percenként figyelmeztetem magam, hogy ne túl feltűnően bámuljam őt. Már csak attól mámoros boldogság jár át, hogy egy helyiségben tartózkodik velem, mi lesz akkor, amikor végre megkapom…

– Nem tudtam, hogy te szereted Jongdae oppát. Folyton lányok gyűrűjében láttalak…

– Jaj, az csak egy jól felépített álca. Tudod, egy focista nem lehet meleg, egyszerűen nem passzolna bele az imidzsbe, érted. Ezért úgy teszek, mintha nagy szoknyavadász lennék, miközben otthon vár az én hűséges párom.

– Szegény Jongdae, nem lehet könnyű neki. Na és mi van Chanyeollal? Tudtommal barátok vagytok…

– Én is azt hittem! – mondom játszva a megbántottat. – De ma kiderült, hogy rivalizál velem. Nem bírja elviselni, hogy jobban focizok nála. Csak hát én úriember vagyok, úgyhogy nem üthettem vissza. – Rina édesen mosolyogva pátyolgat, amit egész éjszaka el tudnék viselni. Az eddigi lányokat csak ágymelegítőnek használtam, semmi mást nem volt kedvem velük csinálni egy gyors meneten kívül, de ha ez a tündér egy egész éven át váratna engem, azt se bánnám.

– Jól vagy, életem? – dugja be a fejét az ajtó résén Jongdae. Picit mérges vagyok rá, hisz a megjelenésével elrontja a nagy pillanatomat, ugyanakkor tudom, hogy csak jót akar. Én kértem meg arra, hogy játssza el a kedvesemet, úgyhogy nem tehetek szemrehányást neki, amikor épp a dolgát végzi. – Nem megyünk el moziba? Valamivel jó lenne kiverni a fejedből a történteket.

Jongdae nagyon hitelesen viselkedik. Odatérdel mellém, a kezemre simít, és olyan aggodalmasan méreget, mintha Chanyeol minimum két golyót eresztett volna belém. Azt is helyesen teszi, hogy randíra hív Rina előtt, bár baromira szeretnék itt maradni, hogy a műszakja lejárta után őt vihessem moziba. Ahh, Minseok! Nyugodj már le! Hamarosan nem csak moziba fogod vinni, de türelmesnek kell lenned…

– Én is éppen moziba készülök. Öt perc múlva végzek, és van egy film, amire nagyon kíváncsi vagyok – jegyzi meg izgatottan Rina, aki szerencsére Jongdae érkezése után sem mozdult el mellőlem.

– Gyere velünk! Az autóm sokkal kényelmesebb a buszozásnál, és veszek neked popcornt a kedves bánásmódért cserébe – csapok le gyorsan az ajánlkozó lehetőségre. Rina szégyenlősen Jongdae-re pillant, mintha arról szeretne meggyőződni, hogy a barátomnak nincs-e kifogása azzal kapcsolatban, hogy elhívtam, de a kamu pasim szerencsére nyugtatóan visszamosolyog rá, és megerősítésképpen aprót biccent is.

A kocsiban igazán jó hangulat uralkodik. Bár ami azt illeti, én inkább hallgatom Rina bájos hangját, ugyanis nem tudok hozzászólni a témához, Jongdae szája bezzeg be nem áll. Mégis honnan ismerheti azt a Rain nevű alakot? Fogalmam sem volt róla, hogy ennyi mindent tud egy sztárról. Vajon mit titkolhat még előlem? És különben is, hogy választhat magának valaki olyan művésznevet, hogy eső? Ha én énekes lennék, sokkal menőbb opciók között vacillálnék, mint például a Superman vagy a Casanova.

A moziban a három hely közül én a középsőt választom, így Jongdae kerül a bal oldalamra, Rina pedig jobbra. Olyan aranyosan fészkelődik a reklámok alatt, látszik rajta, hogy nagyon várja már, hogy elkezdődjön a film. Amikor veszek egy marékkal a popcornjából, egy pillanatra összeér a kezünk, amitől teljes extázisba esek. Hogy azt már ne is említsem, amikor zavarában elpirul, és a szája szélét harapdálja. Nyugtatókon kéne élnem addig, amíg össze nem jön velem, mert az ilyesfajta kísértéseket másképp nem fogom kibírni.

– Basszus, ez a film borzalmas! – panaszkodom Jongdae-nek a tízedik percet követően. – Ha együtt leszek Rinával, mindig ilyeneket fog velem nézetni? Ugye chatelünk majd közben, hogy túléljem?

– Ha nem alszom, igen. Bármit szívesen félbeszakítok a kedvedért, de az alvásról nem mondok le. – Először meglepődöm, amikor Jongdae a kezembe csúsztatja az övét, aztán rájövök, hogy minden pár így tesz a filmezés alatt, úgyhogy hálásan megszorítom puha ujjait. Amíg Rina szájtátva belemerül a mozivásznon folyó eseményekbe, én halálra unom magam, ezért beletúrok Jongdae selymes tincseibe, aki időközben a vállamra hajtotta a fejét. Jólesően felsóhajt, amint masszírozni kezdem a fejbőrét, és élvezettel telve lehunyja a szemét. Szerintem senki nem mondaná meg, hogy csak megjátszuk a járást, mert mindketten olyan mesterien alakítunk.

– Tetszik, ha szőke a hajad – jegyzem meg az egyik fürtjét csavargatva.

– Ezt most az álpasim vagy a legjobb barátom mondja? – pislog rám huncutul.

– A fodrászod ajánlója mondja – vigyorgok rá teli szájjal, mire ő sértődött arcot vág.

Két éve az egyetem könyvtárjában ismerkedtem meg Jongdae-vel. Egy beadandón dolgoztam, illetve szenvedve fetrengtem az elém pakolt könyveken, annyira kedvetlenül álltam az egészhez. Aztán megpillantottam egy fiút, akin először a haja szúrt szemet. Rettentő béna frizurája volt! Intettem neki, hogy üljön le mellém, majd ahelyett, hogy megkérdeztem volna a nevét vagy ilyesmi, az a mondat hagyta el a számat, hogy „Megadhatom a fodrászom elérhetőségét?”

Szegény srác köpni-nyelni nem tudott pimasz kérdésem hallatán. Első éves volt, még csak akkor ismerkedett a környezettel, erre ahelyett, hogy segítettem volna neki a beilleszkedésben, ilyen csúnyán lerohantam. Ettől függetlenül nem sértődött meg, mert mint később kiderült, rendkívül jó természettel lett megáldva, ami azt jelenti, hogy nagyon nehezen lehet kihozni a sodrából. Kaptam az alkalmon, és felajánlottam, hogy mutatok néhány helyet a suli körzetében, így legalább elszakadhattam egy időre a tanulástól. Végül addig csavarogtunk beszélgetve, míg ránk esteledett, amit később napi szinten megismételtünk.

– Amúgy nem gondolod, hogy illene bosszút állnod értem? Holnap dekoráld ki Chanyeol képét, kérlek!

– Még mit nem! Olyat kapnék válaszul, hogy a fal adná a másikat. Nem szeretném, ha elcsúfítaná az arcom, mert akkor nem tetszenék már neked – közli lebiggyesztett ajkakkal, amitől über cukinak tűnik. Hosszasan nézünk egymás szemébe, melynek során fura érzetek támadnak bennem. Nem tudom pontosan megfogalmazni, hogy mit is érzek, minden esetre jólesik a vele való flörtölés, ami biztosan nem lenne így, ha igazából gondolná.

– Ezt a borzalmas élményt muszáj kompenzálnunk valahogy – bökök a fejemmel a filmvászon felé. – Aludj ma nálam, és nézzünk meg egy jó kis horrort!

– Te is tudod, bébi, hogy ha nálad töltöm az éjszakát, annak nem alvás lesz a vége. – Jongdae túl jól játszik. Rám kacsint, megnyalja az alsóajkát, és céltudatosan végigsimít a combomon. Remélem, nem veszi észre, hogy megremegtem az érintése nyomán. Belőlem viszont nem lenne olyan jó színész. Zavarba jövök, lever a víz, holott csak abban akar segíteni, hogy a végén Rina az enyém lehessen. Arról nem beszélve, hogy ez az én ötletem volt, úgyhogy most már nem fújhatok visszavonulót. – Hé, Rina néz minket. Hadd csókoljalak meg!

Még csak pár órája vágtunk bele ebbe a színjátékba, de érzéseim szerint elég gyorsan túl fog nőni rajtam. Kétségbe esek, amikor Jongdae kezei megtelepszenek a vállamon, hogy annál fogva húzzon közelebb magához. A szívem majd’ kiugrik a helyéről, amikor a szánkat már csak egy hajszál választja el egymástól. Attól félek, rosszul leszek, ha egy férfi szája az enyémhez ér, és mindent elrontva fogok kirohanni a teremből. Jongdae forró lehelete csiklandozza az arcom, amitől libabőrös leszek. Becsukom a szemem, és megpróbálok arra gondolni, hogy Rina ajkait kóstolhatom meg fél percen belül, de annyira be vagyok feszülve, hogy az egész testem görcsbe rándulva várja a végét.

– E… ennyi volt? – hebegem felpattanó szemhéjakkal, amikor Jongdae visszahúzódik a saját fél terére egy pillanatnyi száj összeérintés után.

– Ha tovább mentem volna, még a végén mentő szállított volna el téged a moziból, én meg taxizhattam volna haza. Nincs nálam egy kanyi se, szóval…

– De ez neked nem… kényelmetlen? Olyan nyugodtnak látszol, mintha csak egy pacsit kellett volna adnod.

– Smároltam már fiúkkal…

– Mi? Mikor? Kivel? És én miért nem tudok róla?

– Hát… Kettőt nem ismersz, de például Baekhyunnal…

– Baekhyunnal? – Olyan hangosan méltatlankodom, hogy félő, Rina gyanakodni fog hirtelen kiakadásom okán, ezért megpróbálok úrrá lenni a hitetlenkedésen.

– Látod, ezért nem mondtam el. Kim Minseok, a nagy nőcsábász, aki nem csak a kapuba talál be minden alkalommal. Attól féltem, hogy már nem barátkoznál velem, ha megtudnád, biszex vagyok.

–  Hülye vagy! Majd ha azt vallod be, hogy megkínoztad a macskámat, akkor félhetsz.

– Viccelsz? Ez fordítva szokott történni. Amikor azt hiszem, végre megsimogathatom, jókora karmolásokkal leszek gazdagabb. – Átölelem Jongdae-t, és ez most nem a színjáték része. Azt akarom, hogy tudja, magasról teszek arra, kivel bújik ágyba, mindig is ő lesz a legjobb barátom. Sok haverom van, több gyerekkorom óta mellettem áll, de annak ellenére, hogy Jongdae-t csak két éve ismerem, a számomra legfontosabb emberek listájának élére került.

– Te meg mit művelsz? – kérdezem, amint észreveszem, hogy a telefonját nyomkodja.

– Kiírom Twitterre, hogy hashtag megcsókoltam Kim Minseokot. Robbanó parti tölcsér, tűzijáték, meg minden egyéb társaságában.

– Ne már! Épp eléggé rontja a hírnevemet, hogy Chanyeol kiírta, hogy hashtag jól megvertem Kim Minseokot.

– Ti annyira aranyos pár vagytok! – hallom meg Rina hangját a nagy nevetés közben. – Bárcsak engem is úgy szeretne valaki, ahogy te szereted Jongdae oppát – mondja ábrándosan rám mosolyogva. Jesszusom, ez nagyon nehéz élethelyzet! Majdnem kiszalad a számon, hogy van, aki szereti őt, nevezetesen én, de beleharapok a nyelvembe, hogy a vér íze emlékeztessen a küldetésemre. Gyengéden megsimogatom a kezét, hogy legalább ezzel vigaszt nyújtsak neki, aztán lenyomok valami nyálas dumát arról, hogy egy nap minden hercegnő megtalálja a hercegét. Csak azt nem árulom még el, hogy azt a herceget Kim Minseoknak hívják.

Otthon nem lesz semmi a horror nézésből, mert túlságosan fáradtnak bizonyulok hozzá. Egy gyors zuhanyt követően bedőlök az ágyba, és még azt sem bírom kivárni, hogy Jongdae kijöjjön a fürdőből. Úgy érzem magam, mint egy tini, aki először érhetett egy lány kezéhez. Akkor nem voltam ennyire bezsongva, amikor tizenöt évesen megkaptam az első csókomat Lee Minjitől. Úgy alszom el, hogy Rina szép arca lebeg a szemem előtt, ami az álmaimba is befészkeli magát, így egész éjjel velem lehet.

– Te vagy a legjobb kamu pasi a világon! – ásítozik mosolyogva Jongdae, amikor reggel az ágyba viszem neki kedvenc lattéjét. – Már most érzem, hogy fájni fog a kamu szakításunk. Amúgy nem kéne sűrűn ilyeneket csinálnod, mert a végén még beléd fogok szeretni.

– Minden csaj odavan értem. Csak növelné az egómat, ha a fiúk is beállnának a sorba. – Visszabújok mellé az ágyba, miközben a feketémet szürcsölgetem. Muszáj valami erőset innom, hogy kibírjam legalább délig a következő nélkül. Átfut az agyamon, hogy talán tartanom kéne Jongdae-től. Amíg nem tudtam, hogy a srácokhoz is vonzódik, simán végigmentem a lakáson előtte meztelenül, és most is csak egy szál bokszer van rajtam a takaró alatt, de lehet, hogy ezen nem ártana változtatnom a jövőben.

– Minden csaj, kivéve Rina, ezt ne felejtsük el.

– Milyen kedves vagy, hogy emlékeztetsz rá.

– Miért nem főzöl neki egy ilyen kávét. Ez olyan finom, hogy szerintem rögtön beléd szeretne, amint megkóstolná.

– Nem szereti a kávét. Csak teát iszik – mondom lehangolva, amikor eszembe jut, hogyan utasította el azt a tejszínhabos csodát, amit kizárólag neki készítettem. – Szóval azt állítod, hogy aki iszik a kávémból, az belém szeret? Tényleg vigyáznom kell veled! – Jongdae nevetve grimaszol egyet, majd egy kortyot iszik az én csészémből is. Szokás szerint megjelenik az undor az arcán, amikor megízleli a cukor és tej nélküli löttyöt, és mint mindig, közli velem, hogy nem vagyok normális, amiért ilyesmit erőltetek magamba. Igaz, hogy sokkal finomabb, amit neki készítek, de attól én végigaludnám az egész napot, úgyhogy az övé lehet az egész.

– Mi olyan különleges ebben a Rinában? Mármint szép meg minden, de nem szebb azoknál, akiket eddig fűztél.

– Nem tudom. De egyszer minden Don Juan életében eljön az, akiért lemondana a korábbi életviteléről. Kivéve az apámat. Ő még a házassága után is egy háremet tartott titokban. Na mindegy, nem is akarok rá gondolni, mert csak ideges leszek. Inkább rólad beszéljünk. Érdekelne, hogy mikor tudatosult benned, hogy mindkét nem képviselői tetszenek.

– Először lányokkal kavartam, hiszen az tűnt helyénvalónak. Aztán tizenhét évesen megismertem egy fiút, aki teljesen felforgatta a világomat. Jongin két évvel volt fiatalabb nálam, és teljesen megőrjített a kettősségével. A suliban olyan ártatlanul viselkedett, leginkább egy angyalhoz tudnám hasonlítani, de ha táncolt, démoni csáberővel bírt mindenkire, aki nézte. A szexi kifejezést nyugodtan kicserélhetnénk Jongin nevére, ha érted, mire gondolok. És hát magam sem tudom, mit látott pont bennem, de kölcsönösen tetszettünk egymásnak, így járni kezdtünk. Másfél éven át ő jelentette a mindenséget számomra. Aztán egyetemre jöttem, ami háromszáz kilométerre van tőle, szóval… Nem akartam távkapcsolatot, elengedtem, és azóta nem találkoztam olyannal, akivel pótolni tudnám a hiányát. Próbálkoztam fiúkkal, lányokkal egyaránt, de nem ment.

Csendesen emésztgetem a hallottakat a csészémbe meredve. Sosem ítéltem el azokat, akik férfi létükre egy másik férfit szeretnek, de nem tudtam elképzelni, hogy én más szemmel nézzek egy fiúra. Mégis mit lehet egy srácon egyáltalán megnézni? Egy lányon imádom a hosszú combokat, a formás feneket, a gömbölyded melleket, a szép, minimum hát középig érő hajat, a kecses járást, amire csak egy nő lehet képes… Egy fiúban csak a haveromat látom, aki jól focizik, ügyesen dob kosárra, ennyi. És hiába vannak olyan srácok, akik nőies vonásokkal rendelkeznek, attól még hiányzik róluk az, amire nekem szükségem van.

– Egyszer biztosan megtalálod majd te is a hercegnődet… vagy hercegedet – nyögöm ki végül azt a klisés szöveget, amit Rinának is mondtam. Hogy bebizonyítsam Jongdae-nek, egyáltalán nem zavar a nemi beállítottsága, tovább faggatom, történetesen Baekhyunról, mert tudom, hogy azok a sztorik, melyeknek ő az egyik főszereplője, csak viccesek lehetnek, ami jó célt szolgál arra, hogy eltereljem Jongdae figyelmét a nagy szerelméről. Kisvártatva úgy hahotázunk, hogy a barátom magára önti a maradék lattét. Nem örül annak, ha csak egy-két korty is kárba veszik, de megígérem neki, hogy csinálok egy másikat.

Gyorsan megszabadítom a felsőtől, amit alváshoz adtam neki, hogy kimoshassam belőle a foltot, erre anyám pont akkor nyit ránk. Van kulcsa a lakásomhoz, mert elég kényelmes, hogy amíg én az egyetemen vagyok, ő kitakarít nálam, mivel általában akkor szokott megérkezni, amikor már nem tartózkodom itthon. Most azonban azon „kapott minket rajta”, hogy Jongdae-t vetkőztetem, miközben én már eleve félmeztelenül térdelek mellette. Elég félreérthető a helyzet, ráadásul anyám borzalmasan szűk látókörű, úgyhogy ölni tudna a szemével, amíg végigméri szegény megszeppent barátomat.

– Tűnj el innen! – fröcsögi Jongdae-nek, miközben hozzávágja a földön szanaszét hagyott ruháit. Igen, minden jel arra utal, hogy este szenvedélytől túlfűtve dobáltuk le a cuccainkat magunkról, és most szándékoztunk folytatni, amit az alvás miatt félbeszakítottunk, de rohadtul nem ez történt. Ugyanúgy együtt aludtunk, mint számtalanszor az elmúlt két évben. Nekem van egy kis lakásom, amíg Jongdae koleszos, ezért sokszor menekült ide a zakkant szobatársa elől. Én mellesleg imádtam, amikor velem volt, ugyanis hiába kellemesebb egyedül lakni egy saját kégliben, az unalom és a magány gyakran az agyamra tud menni.

–  Ez az én lakásom! Az egyetlen jó dolog, amit apámtól kaptam. Senkit nem dobhatsz ki innen, érted?

– Hagyd, úgyis van programom – motyogja Jongdae megsemmisülve, miközben magára rángatja a ruháit. Köszönésképpen aprót biccent felém, majd egy-kettőre az ajtónál terem, de én nem hagyom, hogy ilyen körülmények közt kelljen elbúcsúznunk egymástól. Utána szaladok, és a lifthez érve szorosan köré fonom a karjaim. Ő nem viszonozza az ölelésem, amit a lift érkezésével palástol, de pontosan tisztában vagyok azzal, hogy anyám miatt áll ellen. A szívem fokozatosan eluralkodó sajgásba kezd, amikor becsukódik előttem az ajtó, ezzel elválasztva tőle. Egy-két percet muszáj ökölbe szorított kézzel ácsorognom a lépcsőházban, különben felrobbannék, amint újra meglátnám anyámat.

– Miért barátkozol még mindig ezzel a fiúval? – szegezi nekem rögtön a kérdést anyám, mihelyst visszatérek a lakásba. – Sosem kedveltem őt. Ott van Kyungsoo, miért nem inkább vele találkozol? Ő gyerekkorod óta a barátod…

– Szoktam találkozni Kyungsoo-val, de Jongdae más.

– Pont az a bajom, hogy ez a gyerek más! – kiáltja anyám magából kikelve. Azt hiszem, nem töltöttem elég időt a lépcsőházban. Mérhetetlenül feldühít, hogy ilyen hangnemben beszél Jongdae-ről. Világéletemben azon voltam, hogy örömet szerezzek az anyámnak. Az apám folyamatosan csalta, a szülei korán meghaltak, nincsenek testvérei, ezért sokszor lemondtam arról, hogy a barátaimmal szórakozzak, hogy őt pátyolgathassam. Igazából nem esett nehezemre vele lenni, jól éreztem magam a társaságában, de ahogy nőttem, ez egyre nagyobb teherré vált számomra. Mostanság is rendszeresen látogatom, de a falra tudnék mászni, akárhányszor belekezd abba a monológba, hogy szerinte Jongdae rossz hatással van rám. Bármit elviselek tőle, bármit megteszek neki, azt viszont nem fogom hagyni, hogy elválasszon a legjobb barátomtól.

– Nem kell többet kitakarítanod ezt a lakást. Felnőtt vagyok, nem akarom, hogy elkényeztess, mint kisfiúként. Majd én megcsinálom.

– Tudtam, hogy előbb-utóbb ez lesz a vége. Az az átkozott közénk állt, sikerült elérnie, hogy megutálj engem…

– Anya, te hallod magad? Én sosem tudnálak utálni, még ha fájdalmat is okozol nekem. Attól, mert vannak meleg barátaim, nem leszek én is az. Ha tudni akarod, beleszerettem egy lányba, akit be fogok mutatni, amint sikerül meghódítanom. És a nálam való takarítási időt inkább fordítsd magadra, rendben?

Miután valamelyest lecsillapítom anyámat, első utam Jongdae kollégiumába vezet. Az volt a tervem mára, hogy folytatom Rina burkolt ostromlását, de a szívem nem nyugodhat addig, amíg nem látom újra Jongdae-t mosolyogni. Hiába hívtam fel ezerszer, ki van kapcsolva, de nem is baj, jobb lesz, ha személyesen beszélgetünk. Meghívom őt ebédelni, aztán elmegyünk billiárdozni, végül este megnézzük azt a filmet, amire tegnap nem került sor. Furcsa módon ez a terv sokkal magával ragadóbb számomra, minthogy Rina kegyeiért küzdjek. Természetesen majd arra is kerítek időt, de a barátság fontosabb bármelyik lánynál.

A szobájához érve azonban megtorpanok. Elfog az émelygés az ajtón kiszökő nyögések hallatán. Ahelyett, hogy sarkon fordulnék, résnyire nyitom az ajtót, hogy az elém táruló képtől még rosszabbul legyek. Jongdae nem vesz észre, mert be vannak csukva a szemei, ahogy Baekhyun sem, aki elé térdelve próbálja elfeledtetni vele az anyámmal történő incidenst.

Csalódom Jongdae-ben, amiért ilyen módon vezeti le a feszültségét a velem való beszélgetés helyett. Valamiért úgy érzem, ha egy lány feküdne a lába között, az nem irritálna annyira, ettől a látványtól viszont undorodom. Attól a gondolattól pedig egyenesen öklendeznem kell, hogy ha Baekhyun végez, minden bizonnyal fordított helyzetbe fognak kerülni.

Oké, kihúzok mindent arról a listáról, amit mára terveztem. Ki kéne használnom az alkalmat, és addig könyörögni Rinának, amíg be nem adja a derekát, de ahhoz most nem lenne idegzetem, így inkább a könnyebb utat választom. Rácsörgök a legdögösebb pomponlányra, aki öt percen belül az autómnál terem. Nem fecsérlem arra az időt, hogy hazavigyem, a lehúzott sliccem egyértelműen jelzi, mit kell tennie. Feszült vagyok, ideges, ezért nehezen tudok a várt állapotba kerülni, annak ellenére, hogy a kiscsaj nagyon lelkesen ügyködik rajtam. Aztán egy pillanatra Jongdae nyögését hallom a fülemben, elképzelem, hogy az ő hajába markolok bele, hogy ő néz fel rám csillogó szemekkel, mielőtt körém zárná csókoktól duzzadt ajkait, melynek eredményeként hatalmasat élvezek.

Elérkezett a születésem napja, amire semmilyen ajándékot nem kértem, csak azt kívántam, hogy Rina végre viszonozza a szerelmemet. A bulit a nagybátyám házában rendeztem meg, mert neki több szobája is van, ahová elvonulhatnak a frissiben összejött párok, mint az amcsi filmekben. Félreértés ne essék, én nem úgy tervezem az első éjszakát együtt tölteni Rinával, hogy közben a fal másik oldaláról átszűrődő sikolyokat hallgassuk, vele csókolózásnál tovább nem szándékozom menni. Nagyon remélem, hogy a vallomásom jól fog elsülni, mert eléggé szarul esne, ha pont a szülinapomon kosarazna ki álmaim csaja.

Majdnem fél éve puhítom Rinát. Kábé napi szinten találkoztam vele, bár olykor csak egy fél órára, de az is több volt a semminél. Mindig a kedves arcomat mutattam neki, ő nem ismerte azt a kicsapongó srácot, aki valójában vagyok. Talán nem szép, hogy hamis képet festettem magamról, hisz ha a nagymenő szoknyapecérrel folytatott volna beszélgetéseket, nyilván nem szeretett volna meg, de néha muszáj piszkosan játszani, ha a végén mindenképpen nyerni akarsz.

Többet nem kértem meg Jongdae-t, hogy Rina előtt tegyen úgy, mintha a párom lenne, csak kitalált mesékkel ámítottam a lányt a nem létező kapcsolatunkról. Nem arról van szó, hogy a történtek után összevesztem volna Jongdae-vel, sőt, még szorosabbá vált a barátságunk, de nem akartam a tűzzel játszani. Megtudtam, hogy a saját neméhez is vonzódik, ezért nem csinálhattam vele olyanokat, amiket azelőtt, amikor még heterónak gondoltam. Nem hozhattam kényelmetlen helyzetbe, hiszen egy érintés számomra csak egy eszköz lett volna Rina meghódításához, az ő teste viszont igazából reagálhatott volna, amit nem kockáztathattam meg. Szerencsére nem vette zokon, hogy nem kell tovább színészkednie, és felszabadultan hülyülhettünk együtt, ahelyett, hogy feszengtünk volna, mint a moziban.

– Van számodra egy meglepetésem – lelkendezek Jongdae-nek, amint belép az ajtón.

– Te vagy a szülinapos, és nekem készültél meglepetéssel? – kérdezi fejcsóválva, de azért kíváncsiskodva pillant a hátam mögé, hátha kiszúr valamit. És igen, fél perc múlva felfedezi élete szerelmét az asztalnál ülve, aki kedves mosolyt villant rá, amikor találkozik a tekintetük. Szeretem Jongdae-t, és azt akarom, hogy olyan boldog legyen, mint én. Ha minden jól alakul, ma járni kezdek Rinával, és Jongdae szintén megérdemli a szerelmet, ezért kerestem fel Jongint. A baj csak az, hogy a barátom nem úgy viselkedik, ahogy vártam. Nem rohan oda könnyes szemmel rég látott kedveséhez, ehelyett villámokat szórva néz rám, amit nem tudok hova tenni.

– Na, megy már a buli? Remélem, nem maradtam le semmiről! – rikkantja Baekhyun berobbanva az ajtón. Hát ez meg mit keres itt? Én meg sem hívtam! Biztos Jongdae-vel jött, aki időközben erőt vett magán, és leült Jongin mellé, hogy üdvözölje. Elkapom Baekhyun csuklóját, nehogy megzavarja őket, de ő megbabonázva fixírozza Jongdae exét, és nem tudom megakadályozni, hogy ne fészkelje be magát közéjük. – Azt hittem, unatkozni fogok ezen a bulin. Ha mondták volna, hogy ilyen szépfiúk is lesznek itt, hamarabb jöttem volna.

– Szerintem a többiek nevében is mondhatom, hogy nem bánjuk, hogy nem korábban érkeztél. Nem mennél el piáért? Most jöttem rá, hogy kevés van itthon – próbálom lerázni a kis piócát. Hogy éledhetne fel a tűz Jongin és Jongdae közt, ha ez a vakarcs egész este rajtuk fog lógni? Ki kell valahogy iktatnom, hogy kettesben maradhassanak.

– Bárhova elmegyek, ha Jongin is velem jön – jelenti ki Baekhyun, mire a fiú szégyenlősen elmosolyodik. A fenébe, ennek bejön az az idegesítő törpe! Levegő után kapkodva nézem végig, ahogy azok ketten kézen fogva hagyják el a házat, és Baekhyun még azt is megjegyzi, hogy ne lepődjünk meg, ha kicsit késnek, mire Jongin hangosan felnevet. Felfordul a gyomrom, amikor arra gondolok, hogy amint beszállnak az autóba, minden mást fognak csinálni azon kívül, hogy elindulnak italért. Pedig most rohadt nagy szükségem lenne rá! Főleg azért, mert Jongdae továbbra is úgy néz rám, mintha én lennék a rosszfiú a sztoriban, holott az ő hancúr pajtása lépett le az exével.

–  Elmagyaráznád, hogy minek hívtad ide Jongint? – sziszegi a fogai közt.

– Mert ő életed szerelme. Azt akartam, hogy te is boldog legyél. Arra nem számítottam, hogy az a mitugrász egy pillanat alatt el fogja csábítani. Miért nem akadályoztad meg? Nem zavar, hogy ők ketten most…

– Dehogy zavar! Tudod mit? Nem is baj, hogy idecsődítetted Jongint, mert legalább megismerték egymást. Remélem, ez egy hosszú, boldog kapcsolat kezdete, ami tulajdonképpen neked köszönhető.

– De én azt akartam, hogy Jongin veled legyen.

– Hagyd már abba! Ő a múltam része. Szerettem, de már mást szeretek!

– Tessék? Mégis kit? Már megint titkolózol előttem! A legjobb barátom vagy, de az igazán lényeges dolgokról sosem számolsz be. Mondd meg ki az, és őt is elhívom…

– Felesleges, mert nincs esélyem nála.

– Mi az, hogy nincs? Vicces vagy, édes, helyes, a legnagyobb szívű ember a világon, hol találna nálad jobbat?

– Mást szeret, ennyi. És most már igazán foglalkozhatnál Rinával.

Megfordulva észreveszem, hogy Rina épp akkor lép be az ajtón. Kyungsoo lesegíti a kabátját, és kellő fogadtatásban részesíti, amíg én még az előző jelenet hatása alatt vagyok. Ezek a melegek kiborítóak! Ott van Jongin, aki Jongdae szerint a szexiség megtestesítője, amiben minden bizonnyal Baekhyun is egyetért vele, én azonban semmi szexit nem látok rajta. Meg kell hagyni, kedves fickónak tartottam mindaddig, amíg bele nem sétált a kis dilis Baek csapdájába. Tehát Jongin és Jongdae jártak, aztán Jongdae kavart Baekhyunnal, aki ebben a pillanatban valószínűleg azon van, hogy Jongint egész éjszakára maga mellett tartsa. Ez kész agyrém! Ha én megdugok egy csajt, az nem fog összejönni a következő prédámmal, és én sem fogok összejönni azzal, aki előttem döntötte meg. Sokkal tisztább és átláthatóbb szabályok uralkodnak nálunk, mint a homokosok világában, mert ott mindenki lefekszik mindenkivel, fúj!

Az este mondhatni furán alakul. Baekhyun és Jongin természetesen nem térnek vissza, ezért nekem kell leugranom némi alkoholért, de legalább kicsit kiszellőztetem a fejem. Túl sok minden kavarog bennem ahhoz, hogy nyugodtan Rinára koncentrálhassak. Már elkezdtem beszélgetni vele, de közben a tekintetem folyton Sehunra és Yixingre siklott, akik állandóan nyalják-falják egymást nyilvánosan is. Én tolerálom őket, de nem hagyhatnák a négy fal között a magánéletüket? Ha összejövök Rinával, mi sem fogunk mindenki szeme láttára smárolni, ahhoz egy meghitt közegre van szükség. Ezen kívül azt sem tudom megérteni, hogy nézhetnek olyan szerelmesen egymásra. Egyszerűen lehetetlenség, hogy én egy férfira ilyen imádattal nézzek. Külön-külön mindketten tök jó fejek, de ha együtt vannak, másra sem képesek, mint enyelegni, amit még Rinával sem tudnék megtenni, hisz egy idő után az is unalmassá válik, nem? Néha szünetet kell tartani, hogy megint megjöjjön hozzá az ember kedve.

– Na jó, pörgessük fel ezt az unalomba fulladt bulit! – áll fel Sehun a pasija mellől. Jé, nem gondoltam volna, hogy egy percre is el tud tőle szakadni. – Mindenki, aki szeretné, megcsókolhatja a szülinapost. De Minseok hyungnak be lesz kötve a szeme, így nem tudhatja, mikor ki közeledik hozzá. Ha elsőre eltalálja, kivel smacizott, kap tőlem tízezer wont. Fighting, hyung!

Nem hittem volna, hogy egyszer még azt fogom kívánni, Sehun bárcsak egy percre se hagyta volna abba az Yixinggel való nyalakodást. Hogy találhatott ki pont ilyen játékot? Rina nézze végig, ahogy mások a számba másznak, majd ezután örömmel fogadja a vallomásomat? Ellenkezni akarok, de Chanyeol van olyan szemét, hogy a radiátorhoz kötözze a kezeim, amíg Sehun arról gondoskodik, hogy még véletlenül se lássak ki a sál alól, amit a szemem elé helyez. És még abban sem reménykedhetek, hogy Jongdae megment, hisz perpillanat pikkel rám. Kyungsoo figyelmét meg felkeltette az egyik csinos lány, úgyhogy lemondhatok az összes normális ember segítségéről.

Sorra járulnak elém a lányok, akiket könnyedén beazonosítok, mivel mindegyikkel volt már dolgom. Igazán büszke vagyok magamra, hogy emlékszem a nevükre pár óra együttlét után, illetve mindent megteszek azért, hogy egyet se rontsak el, mert le akarom húzni Sehunt, ha már ilyen galád módon megszívatott. A csajok szerencsére nem viszik túlzásba ezt a csókolózósdit, egy szájra puszinál nem mennek tovább, és leginkább az buktatja le őket, hogy elkuncogják magukat, a hangjukból pedig rájuk ismerek.

Egyre fogy a türelmem, abba akarom hagyni ezt a baromságot, amikor Sehun bejelenti, hogy az utolsó jelentkező következik. Megkönnyebbülve várom, hogy minél előbb vége legyen, de az illető nem veszi rögtön birtokba a számat, egy darabig tétován ácsorog előttem. Érzem, hogy ott van, a válla a vállamhoz ér, de csak egy kis idő elteltével mozdul felém.

Először az ajkaimra tapasztja az övéit, de nem húzódik olyan gyorsan vissza, mint az elődjei; lassan, finoman mozgatja őket rajtuk. Amikor óvatosan végignyal a számon, érzem a kérdést a tettei mögött. Nem fog tovább menni, ha nem adok rá engedélyt, amit magam sem értem, hogy miért, de megteszek. Nyelvemet kissé hevesen csúsztatom az ajkai közé, mámorosan nyögök fel, amint szívogatni kezdi, és megrészegít a meggy likőr íze, ami egyre intenzívebbé válik a csatázásunk közben.

Az utolsó csókrabló magához szorít a többiekkel ellentétben, a keze nyugtatóan simogatja a hátam, talán ezzel akarja elérni, nehogy kiugorjon a szívem a helyéről. Érzem, hogy remeg, sőt, valami nedves jelenik meg az arcomon, ami biztos, hogy nem az én érdemem. Sír, és olyan erősen ölel, mintha bármelyik pillanatban elveszíthetne. A picsába, tudom, hogy ki ez! Egyetlen üveg meggy likőrt vettem, amit ki se lehetett venni egy bizonyos személy kezéből. Az agyam, az ösztöneim azt súgják, lökjem el magamtól, mert ez kurvára nem helyes, de a szívem képtelen őt elengedni. Még nem. Addig ügyeskedem, amíg ki nem bújtatom a kezem a fogva tartó kötelékből, majd viszonzom az ölelését, és olyan szenvedéllyel csókolom, mint még soha senkit. Pillanatnyilag nem jutnak eszembe a következmények, nem törődöm azzal, hogy kábé harmincan nézik végig az első és ha rajtam múlik az utolsó csókunkat, csak beleveszek abba a gyönyörbe, amit eddig senki nem tudott kiváltani belőlem.

– Krm… öööö… Mondd ki a nevét, ha szeretnél még plusz tízezret – dadogja elhaló hangon Sehun. Akkora egy idióta! Most tényleg szükség van erre?

– Kim Jongdae… – suttogom, mielőtt letépném magamról a szemfedőt.

Jongdae futásnak ered, de én nem hagyom, hogy túl messze érjen. Meg kell magyaráznia, hogy mi a szar volt ez, és legszívesebben meg is ütném, amiért megalázott az ismerőseim előtt. Az összes focis társam szemtanúja lett ennek a gyalázatnak; ezek után biztosra vehetem, hogy ki fognak baszni a csapatból. Utálom őt, amiért ezt tette velem, de legjobban magamat utálom, amiért élvezni merészeltem. Mondhatnám, hogy azt hittem, az egyik csajra izgultam fel, de saját magamnak nem hazudhatok. Nem csak a likőrből tudtam, hogy Jongdae-vel csókolózom, hanem az illatából, abból a gyengédségből, ahogy hozzám ért, hisz oly sokszor simogatta meg a karom korábban, csakhogy én nem gyanakodtam semmi hátsó szándékra akkoriban. És ahelyett, hogy undorodva eltaszítottam volna magamtól, ezzel bebiztosítva a további helyem a pályán, mindenemet odadobtam neki, hadd égjek porrá abban a tűzben, ami miatta kapott lángra.

– Miért tettél tönkre? Tudod, hogy ma akartam szerelmet vallani Rinának. Jongin miatt álltál bosszút?

– Felejtsd már el Jongint, az Isten áldjon meg! A fejembe szállt az a hülye pia, ezért megtettem, amit józanul sose mernék. Azért csókoltalak meg, mert tudtam, hogy ha nem lenne ez a játék, sosem nyílna lehetőségem rá. Nem rémlik, hogy mit mondtam pár órája, te barom? Hogy nem kell Jongin, mert már valaki mást szeretek. Szerinted ki a franc az a más?

– Mindig is többet éreztél irántam? Azért mentél bele olyan könnyen a meleg páros játékba, hogy közelebb férkőzhess hozzám?

– Azt hiszed, te vagy az áldozat, igaz? De te mindjárt szerelmet vallasz a kis Rinának, és én leszek az, aki egyedül marad. Aki magányosan fog elaludni az elkövetkezendő időkben… És egyébként nem a kezdetektől voltam beléd szerelmes, bár nem vágom, ez min változtat. Amikor anyukád ránk nyitott, és félreértette a szituációt, tudatosult bennem, hogy minden egyes napon elviselném a szidalmait, ha cserébe a párod lehetnék. Ne aggódj, Rina nem látta ezt a cirkuszt. Még előtte elküldtem egy helyre… Most ott vár rád. Kibaszott romantikus helyzetet teremtettem nektek, úgyhogy használd ki, hyung!

Jongdae még sosem hívott engem hyungnak. Az, hogy ez az első dolog, ami eszembe jut, szerintem mindent elárul arról, hogy mennyire szét vagyok esve. Jongdae már a csókunk alatt elkezdett sírni, amit azóta nem hagyott abba, de én csak akkor engedem szabadjára a könnyeimet, amikor beülök a kocsimba, hogy a megadott helyszínre hajtsak. Képtelen vagyok gondolkodni, azt meg végképp nem tudom eldönteni, mit érzek, de az biztos, hogy Rina majd vigaszt fog nyújtani nekem, hisz nála kedvesebb és jobb párt keresve se találnék.

Összetörten állok a templomban a menyasszonyomra várva. Tudom, hogy nagyon elszúrtam az életemet, de már túl késő lenne helyrehozni. Legalábbis előszeretettel fogom erre, hogy nem csinálok semmit. Valójában egy gyáva kutya vagyok, aki inkább bevállal egy örök időkig tartó szenvedést, ahelyett, hogy szembe nézne az érzéseivel.

A legfelkavaróbb születésnapomon bevallottam Rinának, hogy szeretem, hogy csak azért játszottam el, hogy meleg vagyok, hogy a közelébe kerülhessek. Titkon azt reméltem, haragudni fog rám, amiért becsaptam, de megbocsátott, azt mondta, ő is kedvel engem, és szívesen járna velem. Végre megcsókolt, végre megtörtént az, amiről korábban annyit álmodoztam, mégsem tudtam élvezni, mert a gondolataim egyfolytában valaki más körül forogtak.

Nem voltam képes elfogadni, hogy mit érzek Jongdae iránt, ezért egyre több időt töltöttem Rinával. Imádkoztam akihez csak lehetett, hogy irtsa ki belőlem azt a bűnös vágyat, és adja vissza a Rina által táplált gyengéd érzelmeket, de hiába vártam csodára, csak a napok múltak, a gyötrelmem nem. Fogalmam sincs, miért hittem azt, hogy a házasság javítana bármin is, de három hónap elteltével megkértem a barátnőm kezét, aki anyukámmal karöltve pár hét alatt mindent megszervezett.

– Tegnap lefeküdtem Jongdae-vel – dünnyögöm halkan Chanyeolnak, aki félrenyeli a vizet váratlan vallomásomat hallva.

– Észnél vagy, ember? Mindjárt megfulladok!

– Valakinek muszáj elmondanom, és ha Kyungsoo-nak vallottam volna be, ő valószínűleg szívrohamot kapott volna, én meg jobban sajnálnám, ha kettőtök közül őt veszíteném el.

Négy és fél hónapon át nem találkoztam Jongdae-vel. Ostoba módon azt feltételeztem, hogy az segít, ha nem látom mindennap, ha nem hallom a nevetését, amit úgy szeretek, de természetesen tévedtem. Néha felmerészkedtem a közösségi portálokra, hátha megtudhatom, kivel múlatja az időt mostanság, csakhogy egy képet nem láttam róla, egy bejegyzést sem tett közzé sehol, mintha elnyelte volna a föld. Megkérdeztem Sehunékat, hogy mi van vele, de Yixinggel együtt az ő pártjára álltak, és nem igazán kommunikáltak velem. Valahol megértettem a reakciójukat, hisz én voltam a rosszfiú a történetben, de nem akartam bántani Jongdae-t, csak tudni szerettem volna, hogy jól van-e.

Jobb híján Baekhyunhoz fordultam segítségért. Róla meg Jonginról bezzeg ezernyi közös fotót láttam, nem rejtették véka alá, hogy dúl köztük a szerelem, aminek a szívem mélyén örültem. Baekhyun elég idegesítő tudott lenni, de valójában csak azért akarta olyan kétségbe esetten felhívni magára a figyelmet, hogy szeressék, ami sok esetben rosszul sült el, Jongin viszont meglátta benne a pozitívumokat is.

Megbeszéltem egy találkozót Baekhyunnal, amitől kicsit tartottam. Felkészültem arra, hogy minden szemétnek el fog mondani Jongdae miatt, de bevállaltam, hogy végighallgatom, ha mellette kaphatok némi információt róla. Mellesleg megérdemeltem a szidást, úgyhogy leszegett fejjel vártam rá a megbeszélt helyen.

Baekhyun helyett azonban Jongdae jelent meg. Látszott rajta, hogy nagyon meglepődött, amiből arra következtettem, hogy ez az egész Baek műve, amiért iszonyat hálás voltam neki. Megragadtam Jongdae karját, és berángattam a kocsimba. Eszeveszett tempóban vezettem hazáig, mialatt attól rettegtem, az autóból kiszállva Jongdae faképnél fog hagyni, de nem így történt. Kettesével szedtem a lépcsőfokokat, és megkönnyebbülve hallottam, hogy a nyomomban lohol, amíg át nem léptük a lakásom küszöbét.

Amint bezárult mögöttünk az ajtó, megcsókoltam, megszabadítottam a ruháitól, és egy percen belül már meztelenül feküdt a karjaimban. Ha más férfi lett volna a helyében, nem tudtam volna megtenni, amire készültem, de őt szerettem, és csak ez számított. A nők esetén a kinézetüktől jöttem tűzbe, Jongdae-nél viszont a szívemet marcangoló szerelem diktált. Megőrjített, ahogy hozzám ért, meg akartam őrjíteni az érintéseimmel, ami egyre jobban felerősítette bennem a vágyat. Sosem kívántam még senkit ennyire, sosem éreztem még úgy a beteljesedés pillanatában, mintha szétrobbanna az egész testem, vele mindent ezerszer felfokozottabban éltem át. Nem azért, mert egy férfival jobb volt szexelni, mint egy nővel, Jongdae-vel volt jobb, mint bárkivel, mert menthetetlenül beleszerettem.

Amikor izzadtságban úszva, lihegve öleltem magamhoz, azt suttogtam neki, hogy „szeretlek”, amire azt felelte egy lemondó mosoly kíséretében, hogy „de ettől függetlenül holnap el fogod venni Rinát”. Egész éjjel őt csókoltam, kényeztettem, olyan dolgokat mondtam el, amiket csak azon az éjszakán ejthettem ki a számon, mert igazat szólt. Nem volt hozzá elég bátorságom, hogy lefújjam az esküvőt, így reggel végignéztem, ahogy végleg kisétál az életemből. Nem rohantam utána, amikor becsukta az ajtómat, inkább a padlóra rogyva zokogtam, hogy kitombolva magam, pár óra múlva itt állhassak ezen az átkozott helyen.

– Csinálj valamit, Chanyeol-ah! Gyújtsd fel ezt a templomot, kérlek! Aztán kiírhatnád Twitterre, hogy hashtag sikerült megakadályoznom Kim Minseok esküvőjét – könyörgök elkeseredetten a barátomnak, aki rosszallóan néz rám.

– Szerinted az megoldás lenne, hyung? Akkor megtartanátok egy másik napon. Csak úgy vethetsz ennek véget, ha színt vallasz. – Még sosem láttam ilyen komolynak Chanyeolt. Persze igaza van, de annyira sajnálnám Rinát. Minden lány rémálma, ha az oltár előtt marad hoppon. Én tepertem érte hónapokig, amúgy fel sem figyelt volna rám, erre most törjem össze a szívét? Ezenkívül anyát is olyan boldoggá tettem ezzel a házassággal. Ha előállnék neki azzal, hogy Jongdae-t szeretem, belehalna a bánatba, és talán nem is tekintene többé fiának.

Nincs miért panaszkodnom, nem igaz? Jól tanulok, sikeres focista vagyok, és perceken belül egy gyönyörű lányt fogok elvenni. Az ilyenekre, mint mi szokás azt mondani, hogy álompár. Rina nem csak szép, okos és kedves is. Hol találni manapság hozzá hasonlót? A jó csajoknak általában üres a fejük, szóval abszolút rám mosolygott a szerencse. Tök helyes, intelligens kölyköket fogunk összehozni. Kit érdekel, hogy a megcsinálásuk közben valaki másra fogok gondolni? A lényeg, hogy anya boldog legyen, a gyerekeim jó apának tartsanak, ennyi.

Amikor a pap felteszi az ominózus kérdést, mi szerint van-e valaki, akinek nincs ínyére ez a frigy, nem szólok semmit, pedig belül ordítok. Eddig azért fohászkodtam, hogy Jongdae jelenjen meg, és raboljon el. Ha kényszerített volna, hogy szökjünk meg, vele mentem volna, magamtól azonban nincs hozzá merszem. Hirtelen arra leszek figyelmes, hogy mindenki hüledezve bámul, én viszont annyira belemerültem az önsajnálatba, hogy lemaradtam a történésekről. Körbenézek, hátha meglátom Jongdae-t, de helyette egy másik fiún akad meg a szemem, aki határozott léptekkel indul meg Rina felé.

– Ő Rina legjobb barátja. Nem gyújtottam fel a templomot, de felfedeztem, hogy ez a srác hogy néz a menyasszonyodra, és elbeszélgettem vele. Szerencsére ő nem olyan gyáva, mint te. Ugye tudod, hogy nem érdemled meg Jongdae-t? – Tudom, persze, hogy tudom, a boldogságtól mégis legszívesebben táncra perdülnék. Megpróbálom visszafogni magam, de azért Chanyeol nem ússza meg, hogy meg ne ölelgessem, aki nyafogva el akar lökni magától, ettől függetlenül velem nevet.

El sem hiszem, hogy ilyen mázlista vagyok. Nem lettem volna képes elhagyni Rinát. Sokan rosszfiúnak hisznek, de ahhoz túlságosan jó vagyok, hogy ilyet tegyek. Az a srác azonban megmentett. Ismerem őt, de nem gondoltam, hogy többet érez Rina iránt. És szerencsére a menyasszonyom sem bizonyult olyan gyávának, mint én. Nem utasította el a barátját, csak azért, hogy ne essen csorba a hírnevén; miután bocsánatot kért tőlem, őt választotta. Ó, ha tudná, hogy cseppet sem haragszom rá, mi több, a világ legboldogabb emberévé tettek.

– Mi folyik itt, kisfiam? Most hagyott el álmaid asszonya, és te úgy vigyorogsz, mintha nyertél volna egy álom utat Bora Borára.

– Sokkal jobbat nyertem annál. – A mosoly hirtelen lehervad az arcomról, mert tisztában vagyok azzal, hogy anyám mit fog szólni a bejelentésemhez, de többé senki előtt nem vagyok hajlandó titkolózni. – Ha az a fiú nem vall szerelmet Rinának, és Rina nem dönt úgy, hogy vele megy, örök életemre boldogtalan lettem volna, anya. Jongdae-t szeretem. Azért tartott olyan sokáig, amíg ráébredtem erre, mert attól féltem, mit szólna hozzá az edzőm, a csapattársaim, és legfőképpen te. Kérlek, ne mondd azt, hogy Jongdae fertőzött meg, ez nem így működik. Nagyon szeretem, és most rögtön el akarom neki mondani, mi történt, de addig nem nyugszom meg, amíg nem fogadod el ezt, anya. Ne kényszeríts arra, hogy válasszak köztetek! Én nem tudok nélküle élni, érted? De nélküled sem. Tudom, hogy az apám nem tett téged boldoggá, de én hadd legyek az…

Szépen összeszedetten szándékoztam végigmondani a monológomat, a szavak azonban hamar cserben hagytak, hogy átadják helyüket a féktelen könnyeknek. Anya arckifejezéséből ítélve semmi jóra nem számítok, de amikor legalább két perce zokogok előtte, megtörni látszik a jégpáncél, és pityeregve szorosan magához ölel.

– Vigyázz az úton! Tudom, hogy sietni fogsz hozzá, de nem akarom, hogy bajod essen. És gyertek át holnap Jongdae-vel ebédre. – Sokáig nem tudom lecsillapítani a testemet rázó sírást. Össze-vissza puszilgatom anyát, aki még azt is megkérdezi, hogy mi Jongdae kedvenc fogása, mert azt szeretné elkészíteni, aztán örömittasan megcélzom a kollégiumot.

Amikor azonban áthaladok a bejáraton, elbizonytalanodom. Mégis miért lenne az olyan egyértelmű, hogy Jongdae örömmel fogad majd? Lehet, hogy bánatában visszament a szülővárosába, ami a világ végén van. Vagy megint úgy gondolta, hogy Baekhyunnal kéne vigasztalódnia. Istenem, add, hogy Jongin és Baek eléggé szeressék egymást ahhoz, hogy ne vegyék be harmadiknak a pasimat egy menet erejéig! A pasim… Ki hitte volna, hogy egyszer ezt a jelzőt fogom használni egy férfira. De mi van, ha már nem lesz alkalmam így hívni őt, mert begyógyszerezte magát, miután elment tőlem, és csak a hullaházban láthatom viszont?

Annyira felhergelem magam, hogy már csak arra eszmélek, hogy Jongdae belém csapódik, és nevetve magához szorít. Elképesztő boldogság hatalmasodik el felettem, melynek következtében ott helyben szétcsókolom a száját. Ahhoz képest, hogy eddig viszolyogtam attól, ha két pasi smárol, arról nem beszélve, ha a két pasiból én vagyok az egyik, az mégsem zavar, hogy Jongdae ajkait másodszor falom full nyilvánosan.

– Nem tűnsz meglepettnek. Olyan, mintha tudtad volna, hogy mi történt.

– Chanyeol felhívott, és felajánlotta, hogy egy hónapra a lakásába költözhetek, ő meg becuccol a kolis szobámba, ha megszívatlak, és azt mondom, már nem érdekelsz. De nem bírtam volna ki, hogy ne vessem magam rögtön a karjaidba. Mellesleg abban bízom, hogy a te lakásodba költözhetek be, és nem csak egy hónapra.

– Hmmm? Cuccoljak be én a kolis szobádba, és adjam neked a lakásom? – érdeklődöm incselkedve, miközben a füle alatti területet puszilgatom. Tegnap rájöttem, hogy imádja, úgyhogy ezentúl rá leszek cuppanva a gyönyörűséges nyakára.

– Akkor nem tudnád minden reggel ágyba hozni a lattémat – sóhajtja mámorosan.

– Aha, szóval ilyen jövő vár rám. Minden reggel ágyba kell vinnem neked a kávét… Mit kívánsz még?

– Keveset fogsz aludni. Nagyon keveset… – Jongdae sokat sejtetően tartja fogva a pillantásomat, miközben a keze határozottan végigsimít a hasamon. Még szerencse, hogy nem nyúl be az ing alá, és hogy idejében megállnak virgonc ujjai, mert már így is eléggé penge élen táncolok.

–  Utálok aludni. De tudtommal te szeretsz.

–  Az emberek változnak. Te sem bámultál korábban férfi seggeket, most meg még fogdosod is őket.

– Mi ez a többes szám? Csak a te seggedet bámulom, és fogdosom. – Amikor belemarkolok a fenekébe, a számba nyög, és azon nyomban megérzem, hogy mindkettőnk nadrágja egyre feszesebb lesz ágyék tájon. Itt az ideje indulni, különben nem leszek képes uralkodni magamon, és még a nyilvános szexre is sor fog kerülni.

Jongdae beszalad a szobájába, hogy a cuccait villámgyorsan behajigálja egy hátizsákba. Nem kéne néznem, ahogy hajolgat, mert minden alkalommal más szögből látok rá arra a szexi fenekére, amitől szörnyen nyugtalanná válok. Régebben el sem tudtam képzelni, hogy mi lehetne kívánatos egy másik fiún, de Jongdae minden alól kivételt képez. Ha Chanyeolra vagy Baekhyunra gondolok intim helyzetben, hányingerem támad, az ő meztelen testének emlékétől viszont legszívesebben magunkra zárnám az ajtót, hogy a koleszes ágyán tegyem magamévá. De attól tartok, túl hangosak lennénk, és nem akarok ebből botrányt, ahogy Jongin és Baek esetében volt.

– Hé, ne nézz már így, mert zavaromban itt fogok felejteni valamit – nyafogja Jongdae szemlesütve. Annyira édes, amikor elhúzza a szavak végét, pedig ettől mindenki más esetében falnak mennék. Meg tudnám zabálni a kipirult arcát! Kicsinál engem ez a srác. Az egyik pillanatban annyira dögös, hogy egész napra az ágyhoz láncolnám, a másikban meg pocsolyává olvadok a cukiskodásától.

– Hogy lehet egy ilyen szépség ennyire szégyenlős? – Jongdae még nagyobb zavarba jön, amikor a „szép” jelzővel illetem. A nyakamba fúrja az arcát, hogy ne kelljen rám néznie, én pedig nyomok egy puszit a feje búbjára. Nincs hozzászokva ahhoz, hogy udvarolok neki. Eddig csak csókolóztunk, szeretkeztünk, de mostantól nem fogja megúszni a bókjaimat sem. El kell hinnie, hogy nem hazudok, hogy tényleg gyönyörűnek és szexinek találom. Gyönyörűek a szemei, melyekkel olyan szerelmesen néz rám, mint még soha senki. A szája, amivel úgy csókol, hogy tíz méterrel a föld felett repkedek közben. A keze, ami hol gyengéden simogat, hol szenvedéllyel áraszt el. A mellkasára, hasára, csípőjére, combjára és hátsójára meg gondolni se merek, mert még messze van a lakásom.

–  Hova megyünk? – kíváncsiskodik, amikor izgatottan a gázra lépek.

–  A fodrászhoz. Mi ez a semmilyen barna szín? Mondtam, hogy szőkén tetszel.

–  Tessék? Előbb még azt mondtad, szép vagyok.

–  Ez így van, de ha szőkére festik a hajad, tökéletes leszel.

– Na ne! Én nem leszek olyan, aki behódol a barátjának, és mindig azt csinálja, amit ő szeretne. – Anyám, még durcásan is aranyos! Ilyenkor miért nem tudok kifogni egy piros lámpát, hogy jól megpuszilgathassam?

– Minden reggel ágyba kapod majd a reggelit. Nem csak kávét, rántottát meg ilyesmiket is fogok csinálni. Nem kérhetek ennyit cserébe? – Nem tudom, én mennyire vagyok jó a bánatos kiskutya fejben, de megpróbálok nagyon reménykedőnek tűnni, ami hamarosan mosolyt csal Jongdae arcára.

– Tetszeni akarok neked. Amúgy szerintem is jól mutatok szőkén, csak azért váltottam, mert azt hittem, megházasodsz…

– Egyszer majd meg fogok házasodni. De akkor is szőkének kell lenned – vigyorgok rá magabiztosan, mire rajta megint egy kisebb szívroham lesz úrrá. – Mi a baj? Nem akarsz hozzám jönni?

– Ne már, Minnie! Nemrég még azt kellett hallgatnom, hány csajt döntöttél meg egymás után egy éjszaka alatt, aztán halálosan beleestél Rinába… Honnan tudjam, hogy egy-két hónap múlva nem leszel szerelmes valaki másba? – Félrehúzódok a kocsival, és leállítom a motort. Fáj, amit mond, vagyis leginkább az dúl fel, hogy az elkövetkezendő időben nem lesz felhőtlenül boldog mellettem, mert azon aggódik majd, hogy mikor fogok ráunni. Hogy bizonyíthatnám be neki, hogy ez a szerelem örökre szól? Hogy mostantól életem végéig csak neki akarok kávét csinálni?

–  Tudod, évekig Ronaldo volt a kedvenc játékosom, aztán Messi lett…

–  Aztán pedig kijelentetted, hogy te vagy a világ legjobb focistája, ezért nincs szükséged példaképekre.

– Hát akkor most kijelentem, hogy nincs szükségem senki másra rajtad kívül, mert te vagy a világ legjobb párja. Tudom, hogy mi jár abban a csini buksidban. Hogy mekkora dicsőség a nagy sztár, Kim Minseokkal járni, de azt akarom, hogy tudd, nekem megtiszteltetés, hogy a szerelmem vagy.

– Nem akartalak megbántani. És nekem nem a focibajnok Kim Minseokkal nagy dicsőség járni, hanem a legjobb barátommal. – Finoman megcsókoljuk egymást, aminek egy jó darabig nem vetünk véget. Minden mozdulatommal, minden cirógatásommal azt üzenem Jongdae-nek, hogy ami most kezdődött el köztünk, nagyon sokáig fog tartani. – Nem halaszthatnánk holnapra a fodrászt? – nyöszörgi az övemmel babrálva, de bármennyire is szeretném, még nem mehetünk haza, mert van egy-két elintéznivalóm.

–  Holnap anyához vagyunk hivatalosak ebédre.

– Mi? Szó sem lehet róla! Menj el nyugodtan, majd én addig kitakarítom a lakást, elrendezem a cuccaimat, satöbbi. Bármikor találkozhatsz anyukáddal, én el tudom magam foglalni addig. – Hirtelen eltűnik a vágy az arcáról, és védekezőn az autó ajtajához préselődik, mintha kisvártatva tőlem is félne. Jaj, ez a fiú! Sok gondom lesz még vele. De meg kell állapítanom, hogy akkor is imádnivaló, amikor meg van ijedve. Szerintem ha előttem tekerné ki puszta kézzel egy csirke nyakát, azt is vonzónak találnám.

– A kedvencedet fogja főzni.

– Na persze! Biztos mérget kever bele…

– Jongdae! Ti ketten vagytok a legfontosabbak számomra. Azt szeretném, ha jóban lennétek, és ő nagyon igyekszik, szóval…

– Rendben. De nehogy megcsókolj előtte, mert akkor biztos, hogy belecsempészi azt a mérget a kajába, amit vész esetére tartogat a spejzben.

– Megegyeztünk. Akkor viszont mielőtt odamennénk, ezernyi csókkal kell elhalmoznod, hogy kibírjam hazáig.

Amíg Jongdae a fodrásznál csücsül, írok a csapattársaimmal közös chat csoportba, és összehozok egy soron kívüli edzést. Nem igazán tudják hova tenni, hogy mire fel, de mivel mindannyian imádnak a pályán lenni, egyikük sem utasítja vissza a meghívásomat. Hazudnék, ha azt állítanám, nem lenne nagyobb kedvem ahhoz, hogy amint Jongdae elkészül, hazarohanjunk, és az ágyban izzasszam le magam, de a kedvesem megérdemli a romantikázást, és én most éppen arra készülök.

Jongdae birtokba veszi a szokásos helyét, amíg én futok néhány bemelegítő kört. Az edzés alatt sok hibát vétek, mert folyton kinézek rá, ostoba tini módjára integetek neki, összemosolygunk, és ezek mind rontanak a teljesítményemen. Seyong meg is jegyzi, hogy a meccseinkre nem kéne a pasimnak kijönnie, mert csúnyán ki fogunk kapni, ha így folytatom. Ezek a srácok egytől egyig ott voltak az esküvőmön. Végignézték, ahogy a menyasszonyom lelép egy másik fickóval, és ahogy én boldogan elrohanok a templomból. Chanyeol valószínűleg nagy részüknek elkotyogta, hogy mi a szitu, de a biztonság kedvéért leírtam nekik, mielőtt találkoztunk volna. Kimondhatatlanul jól esik, hogy nem szólnak be, de még csak nem is néznek rám undorodva; ugyanúgy viselkednek velem, mint amikor a pomponlányoknak tettem a szépet.

– Behúzhatok neked egyet azért, hogy hónapokon át szenvedett miattad szegény Jongdae? – teszi fel a pimasz kérdést Chanyeol az edzés végén.

– Olyan szerencséd csak egyszer volt, Park. Ha most ilyesmire vetemednél, háromszorosan adnám neked vissza. – Chanyeol úgy tesz, mintha halálra rémült volna a fenyegetésem hallatán, és felvéve a nyúlcipőt eliszkol a közelemből. A lelátóra nézve fellélegezve konstatálom, hogy időközben Sehun és Yixing is megérkeztek. Bevallom, már hiányoztak, úgyhogy igazán örülök, hogy Jongdae mellett őket is visszakaphattam.

– Hé, szépfiú! Milyen érzés volt átállni erre az oldalra? Ha nem lennék annyira odáig Jonginért, kísérletezhetnél rajtam – szökken oda hozzám Baekhyun, akit a párjával szintén meghívtam, hisz Jongdae barátai sem maradhatnak le a vallomásomról.

– Annyira azért még nem vagyok meleg – legyintem meg játékosan az arcát.

– Ó, a nagy Kim Minseok hozzám ért! Mától nem fogok mosakodni. – Akaratomon kívül elnevetem magam Baekhyun bohóckodásán. Gyanítom, mostantól gyakran fogunk találkozni, úgyhogy hozzá kell szoknom a stílusához. Egy napon keresztül még tutira nem tudnék vele egy levegőt szívni, de lépésről lépésre haladva remélem, barátokká fogunk válni.

Odaadom Jongdae-nek azt a pólót, amit ezentúl rajta szeretnék látni a meccseimen. A felsőn a „My boyfriend is the best” felirat olvasható, amin jót derül a drága, és rögtön ledobja magáról az ingjét, hogy felvehesse. Mondjuk, ezt igazán nem kellett volna, vagy legalább elfordulhattam volna a művelet közben, mert rögvest összefutott a nyál a számban, amint felvillant feszes hasfala. Na jó, gyorsan lezavarom, amit elterveztem, aztán húzás haza!

– Srácok! Ugye tudjátok, hogy ti vagytok a második családom – kezdem a köszönetnyilvánító szövegemet egy mikrofont a kezembe kapva. – Nagyon hálás vagyok nektek a támogatásotokért. Remélem, nem gondoljátok azt, hogy csak azért, mert meleg vagyok, nem fogom szétrúgni az ellenfél seggét. Továbbra is én leszek a gólkirály, úgyhogy ne is álmodozz arról, Chanyeol-ah, hogy a babérjaimra törhetsz! Ne hozzatok rám szégyent, amíg Barcelonában leszek, keményen dolgozzatok az idő alatt is! Ezt nem szoktuk gyakran mondani, mert fasza csávók vagyunk, de szeretlek titeket! És az egész világnak tudnia kell, hogy őrületesen szerelmes vagyok Kim Jongdae-be!

– Te Barcelonába mész? – kérdezi ámuldozva Jongdae, miután minden egyes csapattársamat jól végigölelgettem. – Akkor én addig majd a szüleimnél leszek.

– Azt már nem. Én is szeretnék találkozni az anyósomékkal. Amúgy meg két jegyet kaptam. Ugye nem akarod, hogy Baekhyunt vigyem magammal? – Nem tudom eldönteni, hogy Jongdae attól ájuldozik, hogy anyósoméknak neveztem a szüleit, vagy attól, hogy Spanyolba megyünk, de csak ismételni tudom magamat: nagyon cukin fest! Azt inkább magamban tartom, hogy a másik jegy eredetileg a második legjobb játékost illette volna, nehogy lelkiismeret-furdalása támadjon. Egyébként sem én kértem meg Chanyeolt, hogy mondjon le róla, ő ajánlotta fel azzal a feltétellel, hogy jövőre viszont én adom neki a jegyemet, hogy a barátnőjével utazhasson. Van egy éve, hogy megtalálja a szerencsés kiválasztottat.

– Nem is tudok spanyolul – méltatlankodik Jongdae, az arca viszont nagy örömet tükröz.

– Én csak két szót tudok, de mind a kettőnek ugyanaz a jelentése: te quiero és te amo!

– Ó, most, hogy mondod, én tudok még egyet. Besame! – Nem akarom túlfeszíteni a húrt a srácoknál, ezért csak egy ártatlan szájra puszival ajándékozom meg Jongdae-t, de megszorítom a kezét, jelezve, hogy itt az ideje lelépni.

– Nem tudom, ezt hogy mondják spanyolul, de egész éjszaka szeretkezni akarok veled – súgom a fülébe, mire zavart kuncogás tör ki belőle. A fiúk utánam kiabálnak, hogy remélik, Barcelonában azért néha ki fogok mozdulni a hotelszobából, és képeket kérnek bizonyítékul, amik a pályán készülnek.

A kocsiban eszembe jut Rina, ezért megkérdezem tőle üzenetben, hogy van, mire egy fotót küld válaszul, amin boldogan mosolyogva ölelkeznek a párjával. Az első pirosnál odabújok Jongdae-hez, hogy megmutathassam Rinának, én kiben találtam meg a boldogságot. A lány izgatott faggatózásba kezd, minden részletet tudni akar, így abban maradunk, hogy összehozunk egy dupla randit, ahol jól kitárgyalhatjuk a történteket. Most nincs időm arra, hogy mese délutánt tartsak, mert a pasim olyan tüzesen néz rám, hogy mindjárt lyukat éget a ruhámba.

– Mondtam már, hogy gyönyörű a mosolyod? – Szóval most „bosszút áll" rajtam az eddigi bókjaim miatt. Egyetlen ártatlan megjegyzésétől majdnem belehajtok az előttünk lévő járgányba zavaromban. Még annyit sem bírok kinyögni, hogy az a mosoly az arcomon neki köszönhetően lett gyönyörű. Korábban mindig mosolyogtam: a pályán, hisz gól után úgy illik, amikor az anyámmal voltam, pedig sokszor már az agyamra ment, de ezt jól neveltségből sose mutattam ki, és az összes csinos lányra csupán megszokásból. De ő valódivá varázsolta, megtöltötte élettel, úgyhogy nehéz dolga lesz annak, aki el akarja tűntetni.

Úgy terveztem, én leszek Jongdae tanúja az esküvőjén, én leszek a gyerekei keresztapja, a legfontosabb mellékszereplő lettem volna az életében. De sokkal jobban tetszik a főszerep, amit tökéletesen fogok alakítani, és senkinek nem engedem át a helyem.