DaeJae - I Believe I Can Fly |OS|

@crazysexycool: Néha olyan jó lenne hónapokra álomba szenderülni. És mire felébrednék, egy varázsütésre megjavulna minden. Sokat aggódom mostanság. Úgy érzem, az univerzum folyton a csapatom ellen van. Állandó gondok a kiadóval, a szerződés lejárása, a szexuális zaklatással kapcsolatos botrány… Amint elmúlik az egyik rossz dolog, jön a másik.

– Ki van fenn közületek az idoldates.comon? – rontok be feldúltan a próbatermünkbe. Annak ellenére, hogy Yongguk hyung a szerződése lejárta miatt nem vesz részt a fellépéseinken egy ideje, a gyakorlásokra néha belátogat, mert szeret velünk lenni, így mind az öt tagunknak szegezhetem a kérdést. És legnagyobb döbbenetemre mind az öt tagunk felteszi a kezét, mire én csak a fejemet fogom frusztráltságomban. Egyenként végigmérem őket, hátha a tekintetükből kiolvashatom, melyikükkel levelezek hónapok óta, de sajnos nem leszek okosabb. Amikor regisztráltam az oldalon, egyáltalán nem számoltam azzal, hogy belefuthatok egy hozzám közel álló személybe, erre kiderül, hogy konkrétan az egyik csapattársam üzeneteit várom sóvárogva minden egyes napon.

– Mi a gond, hyung? Nehogy azt mondd nekem, hogy te vagy honeyprincess1229! Ha ő nem lány, kit fogok feleségül venni, ki lesz a gyermekeim anyja? – pattan fel Junhong a kezét tördelve.

– A hercegnő nick name nem feltétlenül lányt takar. Én egyszer randiztam egy Kishableány nevet viselő felhasználóval, akiről a találkozásunkkor kiderült, hogy Suwoong az. – meséli Jongup a múltban szerzett élményeit. Egy pillanatra megfeledkezem a saját problémámról, és hangos nevetésben török ki. Suwoong nem is dicsekedett el nekem ezzel, csak azokat a siker sztorikat osztja meg velem, melyekben a csajok a lába elé vetik magukat a sármjának köszönhetően. Van, aki tényleg ismerkedni szeretne ezen a honlapon, de akadnak olyanok is, akik csupán a hecc kedvéért jelentkeznek be, hogy aztán széttrollkodhassák a felületet. Szegény Jongup, el tudom képzelni, mennyire várta, hogy találkozzon egy csini csajjal, erre a haverunk jelent meg helyette. Milyen gonosz!

– Én például nem kezdek el olyan felhasználókkal chatelni, akiknél nincs megadva a nemük – szólal meg nagy bölcsen Himchan hyung. Én bejelöltem, hogy férfi vagyok, úgyhogy akkor ő sem esik ki a lehetséges opciók közül. A fenébe, ki lehet crazysexycool? A nick name alapján talán csak Yongguk hyungot tudnám kizárni, mert szerintem ő egy sokkal kifinomultabb nevet választana, viszont muszáj őt is játékban tartanom, mivel az üzenetek, amiket kaptam, annyira szépen vannak megfogalmazva, hogy leginkább tőle származhatnak. Egyszerűen nem tudom elképzelni a többiekről, hogy ilyen érzékletesen írnának, pedig rá képtelen lennék máshogy tekinteni.

Youngjae furcsa módon nem szól hozzá a témához. Ő, akinek mindenről van véleménye, bármivel kapcsolatban vannak élményei, most maga elé bámulva hallgat, és amikor végre kinyitja a száját, akkor is csak annyit mond, hogy kezdjünk már el próbálni, mielőtt lemegy a nap. Ő lenne az? A felhasználónév összes jelzője remekül passzol hozzá, de hogy fordulhatott elő, hogy nem árulta el, hogy társkeresésre adta a fejét? Nem mintha én beszámoltam volna neki erről, pedig legjobb barátok révén be sem áll a szánk, ha együtt vagyunk. Miért nem vitattunk meg egy ilyen fontos dolgot? Az ő indokait nem tudom, de én speciel szégyelltem, hogy oda jutottam, hogy virtuálisan keressem a szerelmet. Egyfolytában leszóltam az ilyesfajta oldalakat, a végén mégis a tagjai közt találtam magam. Zavart, hogy amíg több barátomnak sikerült normális úton meglelnie az igazit, én arra kényszerültem, hogy semmit mondó nevek halmazából válogassak, olyanokkal beszélgessek, akikről azt sem tudom, hogy néznek ki.

Az idoldates.com azért jött létre, hogy a sztárok, akiknek sokkal nehezebb párt találniuk, is randizhassanak. Persze néhány kiadó megtiltotta az előadóinak a használatát, de mi sosem engedtük, hogy a vezetőség beleszóljon a magánéletünkbe, főleg úgy, hogy semmi jót nem kaptunk tőlük. Hallottam srácokról, akik a honlap segítségével találkoztak a nagy Ő-vel, mások csak egy este, éjszaka erejéig akarták jól érezni magukat valaki társaságában. Amikor regisztráltam, nem voltak pontos elképzeléseim. Azokat direkt elkerültem, akik képeket is feltöltöttek magukról, valamiért jobban vonzott az anonimitás, izgalmasabbnak találtam, hogy úgy beszélgetek egy emberrel, hogy nem tudom, fiú-e vagy lány, hogy néz ki, ismerem-e vagy sem…

Egyetlen személlyel tartom a kapcsolatot hónapok óta. Sokan rám írtak, de néhány mondat váltása után rájöttem, hogy egyikük sem köt le, így mostanában nem is veszem figyelembe, ha valaki beszélgetést szeretne kezdeményezni velem. Kizárólag ő érdekel, a gondolatai, a humoros megjegyzései, de még attól is gyorsabb tempóra kapcsol a szívem, ha nem küld többet egy idétlenül vigyorgó smileynál. Nem törődtem azzal, hogy milyen nemű lehet az illető, egyszerűen élveztem a kisugárzását, azt, hogy sok téren ugyanazt az álláspontot képviseljük. Nem az rémiszt meg, hogy egy fiú iránt támadtak különös érzéseim, hanem az, hogy az a fiú több mint hét éve olyan, mintha a testvérem lenne, akármelyikükről is legyen szó.

– Hét év alatt egyszer sem hallottalak hibázni, de ma rekordot döntöttél. Az zavar ennyire, hogy nem én vagyok az, akivel titkos levelezést folytatsz? – érdeklődik pajkosan Junhong, amikor már csak ketten vagyunk a próbateremben. Igaza van; maximalista lévén mindig is a tökéletességre törekedtem, a történtek tudatában viszont képtelen voltam koncentrálni. Folyamatosan a többiek reakcióját lestem. Meg akartam fejteni a gesztusaikból, hogy ki állhat az üzenetek mögött, de ismételten nem jártam sikerrel. Azon töprengtem, vajon milyen érzéseket váltana ki belőlem, ha Himchan lassan végigsimítana a karomon, ha kézen fogva andalognék Jonguppal egy elhagyatott tengerparti részen, vagy ha Yongguk apró csókokkal szakítaná meg az élet nagy dolgairól való filozofálgatásunkat. Mindenkivel elképzeltem egy lehetséges jövőt, kivéve Youngjae-vel, mert ha megengedtem volna magamnak, hogy róla ábrándozzak, sokkal több hibát vétettem volna.

– Törlöm a profilomat – nyúlok a telefonom után, amit Junhong gyors reflexeit bevetve egy szempillantás alatt megkaparint. A zsebébe csúsztatja a készülékemet, majd a kezembe nyom egy sojus üveget, és a földön elterülve jókorát húz a sajátjából.

– Minden taggal problémád van, vagy valakinek örülnél? Mi a helyzet Yongguk hyunggal? Á, ne is mondj semmit! Úgy éreznéd, mintha a saját bátyádat csókolnád meg. Na és Himchan hyung? Tudom, hogy sokszor idegesítő, de talán jobb lenne neki egy megbízható ember oldalán, aki tutira nem perelné be mindenféle kitalált faszságokkal. Vagy… Youngjae hyung? Uram atyám, nem is kell folytatnom a sort, mert az arcod mindent elárul. Te szerelmes vagy a Duracell nyusziba! – Lecsapom a földre az üveget, hogy mindkét kezemet Junhong szájára tapaszthassam. Már csak az hiányzik nekem a mai napra, hogy visszajöjjön valamiért, és meghallja a kölyök óbégatását. Junhong olyan izgatott lesz a hírtől, hogy nem bír egy helyben maradni. Vidáman mászkálni kezd, miközben úgy vigyorog, mintha minimum négyese lett volna a lottón.

– Megtudhatnám, hogy minek örülsz ennyire? Úgysem lesz semmi az egészből. A fanok már így is ki vannak ránk hegyezve. Ha erre fény derülne, az összes BABY elfordulna a bandától, mert egy részük hozzám akar feleségül jönni, a másik részük meg Youngjae-hez.

– Ezt kikérem magamnak! És mi van azzal a résszel, aki hozzám akar feleségül jönni? Amúgy meg, nem arra gondoltam, hogy másszatok egymás szájába egy interjú alatt, vagy hogy egy koncert kellős közepén vallj neki szerelmet, bár szerintem az irtó romantikus lenne! Van egy saját házad, még a többieknek sem kéne elmondanod, ha nem szeretnéd, én pedig tartanám a számat.

– És mi van, ha ez az érzés csak egy oldalú?

– Kiderítsem? Azt is kinyomozhatom, hogy kivel chatelsz…

– Ne! Szükségem van még egy kis időre… – Junhong nem tetszése jeléül megrázza a fejét, de nem erősködik tovább. Visszatér az iváshoz, mialatt vég nélkül az ő mézhercegnőjéről áradozik. Én is követem a példáját a piálást illetően, mert abban reménykedem, hogy a részegség idejére sikerül kivernem a fejemből a Youngjae-vel kapcsolatos gondolataimat. Csakhogy rám az a jellemző, hogy szerelmesre iszom magam, amíg Junhongból előtör a kisebbségi komplexus, ezért nem sokkal később egymás vállán bőgve végezzük. Ő azt mondja, úgysem fog kelleni senkinek, mire én azt felelem, hogy készségesen eljátszom a szíve választottját, ha attól megnyugszik, és pár perc múlva azon kapom magam, hogy úgy összetapadtunk, mint a bögre meg a füle. – Emlékszel még arra, hogy Youngjae-t szeretem? – kapkodom a levegőt az alsóajkát szívogatva.

– És te arra, hogy én a lányokat? – A megállapítása ellenére becsúsztatja a kezét a pólóm alá, mire zavarodottan pislogok. Tudom, hogy nem helyes, amit csinálunk. Sosem tettünk ilyet korábban, pedig nem egyszer iszogattunk közösen, bár annak általában nem lett jó vége. Hol a szomszédok szedtek minket össze, akik aztán panaszt tettek a kiadónknál, hol Yongguk hyunghoz törtünk be azzal a címszóval, hogy ez tök vicces lesz, aki annyira megijedt tőlünk, hogy úgy fejbe vágott egy serpenyővel, hogy mindenki azt hitte, vandálok támadtak meg. Legutóbb megeskettek minket, hogy többet nem rúgunk be, ha együtt vagyunk, erre tessék.

–  Szerintem kéne még innunk, hogy biztosan ne emlékezzünk holnap a történtekre!

– Olyan szarul csókolok, hogy máris el akarod felejteni? Tudtam, hogy ilyen béna vagyok… A mézhercegnőnek sem fog tetszeni a technikám! – Junhong csüggedt vergődésbe kezd, én meg visszahúzom magamhoz, hogy újra az ajkaira hajolhassak. Mégsem engedhetem, hogy egész éjjel ezen rágódjon. Önbizalommal kell felvérteznem, és ha annak ez a módja, hát állok elébe. Basszus, olyan mintha a kisöcsémmel smárolnék, ami valószínűleg józanon felkavarná a gyomrom, de az alkohol kellemesen elbódít, melynek hatására ellazulva hagyom, hogy átjárjanak az érzetek. Nem zúgtam bele, ahogy ő sem belém. Nem vagyok annyira részeg, hogy ezzel ne legyek tisztába. De mindketten össze vagyunk zavarodva, mindkettőnknek bátorításra van szüksége a továbblépéshez, úgyhogy nem lököm el magamtól, olyan szorosan ölelem, ami remélhetőleg az ő és az én démonjaimat is messzire űzi.

@theperfectvoice: Tegnap este csókolóztam valakivel, pedig más tetszik. Ez szörnyen kínos! Hogy nézzek így a szemébe ezután? Hogy nézzek annak a szemébe, akit szeretek?

@crazysexycool: Hé, várjunk csak! Megcsókoltál valakit, egy másik személybe szerelmes vagy, hol következek én a listádon?:-(

@theperfectvoice: Mit szólnál ahhoz, ha találkoznánk? Talán akkor választ tudnék adni a kérdésedre:-)

@crazysexycool: Benne vagyok. Találkozzunk két hét múlva. És ne aggódj a csók miatt, nem vagyok féltékeny típus. De arról biztosíthatlak, hogy miután megízleled az én csókomat, el fogsz feledkezni mindenki másról. Nem érdekel, kivel kavartál a múltban, de a jövőben csak magamnak akarlak^^

Két hét múlva… Csak magának akar… Te jó Isten! Egyszerre örülök ennek az idő intervallumnak, és egyszerre bánt, hogy nem azt írta, már holnap látni szeretne. Talán benne is van félelem, és abban bízik, hogy két hét elég lesz ahhoz, hogy felkészüljön a nagy találkára. Minden esetre az fix, hogy életem legnehezebb időszaka előtt állok. Ráadásul itt van a maknae-s dolog is, aki azóta nagy ívben elkerül, holott ő volt az egyetlen, akinek kiönthettem a szívemet az érzéseimet illetően. Ezt jól elszúrtad, Jung Daehyun, csak gratulálni tudok hozzá!

A koncerten feszült légkör uralkodik. Yongguk hyung nincs köztünk, pedig ő az egyetlen, aki a nyugodtságával mindig le tudott csillapítani. Néhány rajongó utálkozva méregeti Himchant, ami iszonyatosan feldühít. Szegény beletörődve a sorsába lézeng a színpadon, csupán halvány másolata régi önmagának, én viszont nagyon haragszom azokra, akik nem hisznek neki. Nem volt kötelező eljönniük, kívül tágasabb, ha nincs jobb dolguk annál, hogy ítélkezve meredjenek rá. Legszívesebben lemennék a közönség soraiba, és egyenként megráznám a kételkedőket, hogy térjenek már észhez. Miért csak akkor állnak mellénk, amikor minden szép és jó? Miért nem ismerik a jóban-rosszban fogalmát? Túl sok feszültség gyülemlett fel bennem mostanság, pont ezért jött kapóra, hogy tegnap levezethettem, de annak sem lett semmi értelme, hiszen emiatt még Junhong is pocsékul fest. Jongup hozza a formáját, vagyis úgy viselkedik, mintha éppen más bolygón járna, így Youngjae az egyetlen, aki megpróbálja tartani a frontot.

A harmadik szám végeztével Youngjae japánul kezd beszélni. Igen, Japánban vagyunk, ami azt jelenti, hogy a repülőút is borzalmasan telt. Junhong nem ült mellém a tegnap este miatt, én nem ültem Youngjae mellé, mert attól féltem, nagy idegességemben akaratomon kívül ki fogom bökni az igazságot, Himchan azon pánikolt, hogy miként fogják fogadni őt a fanok, Jongup meg bele volt merülve a saját kis világába, így nagyon magányosnak éreztem magam. Úgy tettem, mintha felettébb érdekelne a film, amit a gépen vetítettek, de valójában végig azon agyaltam, hogy milyen lesz a találkozó az ismerős idegennel.

Jae és én tudunk a legjobban japánul, így könnyűszerrel formálja meg a mondatokat egymás után. Kezdetben együtt tanultuk, éjszakákon át nem aludtunk, csakhogy örömet szerezhessünk a japán BABYknek. Egyedül nehezebben ment volna, de úgy, hogy segítettük a másikat, gyerekjátéknak hatott. Olyan gyorsan haladtunk, hogy lassacskán a közös nyelvünkké vált. A többiek még csak egy-két szót ismertek, amikor mi már kívülről fújtuk a nyelvtani szabályokat, és a tudásunkat kihasználva párbeszédeket folytattunk, amiket ők nem értettek. Például azt mondtam Youngjae-nek, hogy milyen fárasztó nulla-huszonnégyben Himchan nyafogását hallgatni, miközben édesen mosolyogtam a fent említett dívára, ezért ő azt hitte, hogy valami kedveset mondtam róla. Vagy Jae közölte velem, hogy Jongup haja szörnyű lett, mialatt elismerő pillantásokkal simított végig a fején, amitől Upie mellkasa büszkén dagadt, mert általában csak oltani szoktuk a kinézetét.

Odalopakodom Youngjae háta mögé, és átölelem, hogy eltereljem a figyelmét. Sokszor szoktunk ilyen módon hülyülni a koncertek alatt, de most különösképpen kell nekem a kikapcsolódás, hogy ne lessem egyfolytában aggódva Junhongot. Mellesleg talán ezzel sikerül felcsigáznom azokat a lányokat is, akik eddig undorral az arcukon bámulták Himchant. Ha a nép cirkuszra vágyik, hát adjuk meg nekik, nem igaz?

– Ha jól viselkedsz, az öltözőben kaphatsz egy csókot – súgom Youngjae fülébe, miközben ő tovább beszél a közönséghez. A szavaim hallatán azonban megmerevedik, zavartan a hajába túr, és kivörösödve keresi a megfelelő kifejezést, amit elfelejtett a közbenjárásom okán. Többször csináltam már ilyet, de eddig csak olyanokat sugdostam neki, hogy „A vendégem vagy egy burgerre.”, vagy hogy „Az a lány szerintem éppen arra gondol, hogy mit művelne veled a műsor után.”

A színpadról lefelé menet elkapom Junhong csuklóját, és félrehúzom, hogy a tudtára adjam, nem szeretném, ha ezentúl ilyen távolságtartóan viselkedne velem. Egyetértően bólogat, de úgy érzem, lesz még pár köröm, mielőtt újra helyre állna a rend köztünk. Annak viszont igazán örülök, amikor az öltöző irányába tartva meghallom, hogy jókedvűen elújságolja Jongupnak, hogy amint hazatérünk Japánból, randizni fog a mézhercegnővel. Csak nehogy ő is egy troll áldozata legyen, mert igazán megérdemli a boldogságot.

– Jongup-ah, megígértem Youngjae-nek, hogy a koncert után kap egy csókot. Megadnád neki? – mondom kuncogva a hotelbe érve. Próbálom megfejteni Jae arckifejezését, de pillanatnyilag rezzenéstelen vonásokkal áll; nem menekül el felháborodva, de nem is tiltakozik az ötlet ellen.

– Hát… Ha Daehyunie hyung ezt kívánja tőlem, akkor kénytelen vagyok engedelmeskedni. – Jongup lassú léptekkel közelebb sétál Youngjae-hez, de mielőtt teljesíthetné a küldetését, Jae védekezőn felemeli a kezeit, majd mosolyogva megsimogatja Upie vállát.

–  Jongup-ah, én viszont azt kérem tőled, hogy menj ki az ikertestvérem elé, és kísérd be hozzám, jó?

–  Hyung, nem is tudtam, hogy van ikertestvéred!

– Szomorú történet. Kiskorunkban elragadta a családtól egy szamuráj, hogy rendkívüli harcossá képezhesse ki. Vigyázz, ha találkozol vele, nehogy kárt tegyen benned. Légy óvatos!

– De honnan fogom felismerni?

– Mivel az ikertesóm, kiköpött hasonmásom. Na, menj már!

– Ugye tudod, hogy legalább egy órán át a nem létező harcos hasonmásodat fogja keresni? – vihogok, amikor becsukódik az ajtó Jongup mögött.

– Én kábé két órával számolok – csatlakozik hozzám Jae a nevetésben, aztán anélkül, hogy zavartatná magát, ledobja az ingét. Ezerszer láttam már félmeztelenül, most mégis elfordulok, hogy inkább egy légy útvonalát kövessem figyelemmel. Egy ideje realizáltam, hogy szerelmes vagyok Youngjae-be. Az igazat megvallva, pont ezért jelentkeztem a társkereső oldalra. Azt reméltem, ott találhatok valakit, aki megszabadíthat attól az erős vágytól, amit iránta érzek, de mi van, ha ő küldi nekem azokat az üzeneteket? Bár az sem lenne jobb, ha mástól kapnám a csapatból, úgyhogy nem tudom, milyen végkifejletnek örülnék.

– Megbeszéltem egy randit a chat partneremmel – mondom félszegen továbbra is az ellenkező irányba fordulva.

– Ez remek. Én is. – A szívem hirtelen meglódul, a lélegzetem felgyorsul. Nem kell két hetet várnom, itt és most lehull a lepel, ami azt jelenti, hogy nem fogunk dupla annyi vizet pazarolni, mert bemehetek vele a zuhany alá… – És Yongguk hyung is. Hát nem nagyszerű? – Ennyit arról, hogy már ma megmoshatom a hátát… – Tarthatunk majd egy klub délutánt, amin elmeséljük a tapasztalatainkat. Nagyon remélem, hogy nem fogják megszívatni hyungot. Épp elég volt az, hogy az exe összetörte a szívét. Szerinted fiúval vagy lánnyal fog randizni? Lehet, hogy akkorát csalódott a nőkben, hogy átnyargal a másik térfélre, nem gondolod?

– Te fiúval vagy lánnyal szeretnél inkább randizni? – Magam is meglepődöm azon, milyen elkeseredetten cseng a hangom. Szóval lehet, hogy Yongguk hyunggal fogok találkozni, és a többieket sem zárhatom ki, hisz attól még, mert ők nem hozakodtak elő a témával, simán egyeztethettek időpontot. Visszafordulok Youngjae-hez, de szigorúan csak nyak felett vagyok hajlandó ránézni. Sajnos a tekintete továbbra sem hordoz magában semmilyen árulkodó jelet, ezért kérdő pillantásokkal várok a válaszára.

– Nézd, Daehyunie! Itt nem csak tusolni lehet, van egy hatalmas kádjuk, amiben kedvemre relaxálhatok. Tíz perce kiengedtem magamnak a vizet, de ha feltartasz, ki fog hűlni, ami pedig ahhoz vezet, hogy morcos leszek. Ha morcos leszek, egész éjjel videojátékozni fogok, mert az megnyugtat, Himchan hyung viszont azért lesz morcos, mert nem fog tudni tőlem aludni. Ha Himchan hyung morcos lesz, a halálba fogja szekálni holnap Jongupie-t, amitől ő is morcossá fog válni. Ha Jongupie morcos lesz…

– Menj inkább fürödni, mert mire a végére érsz, tényleg ki fog hűlni a víz, ettől a monológtól meg én leszek morcos. – Idióta! Sokkal előbb elhúzhatott volna már a hatalmas kádjába, ha egy szóval válaszolt volna a kérdésemre. A fenébe, miért kell olyan képeknek megjelenniük a fejemben, amiken végigcsorog a víz a testén, a hab éppen a fontos részeket hagyja sejtetni, és miért vélem azt hallani, hogy azt suttogja, üljek be mellé?

Az ágyékomra szorítva a kezem rohanok át a szobámba. A következő sokkhatás akkor ér, amikor megpillantom Junhongot az egyik ágyon ücsörögni. Idegesen magamra csapom a fürdő ajtaját, és a hideg csempének támasztva a homlokom, próbálok úrrá lenni a testem remegésén. Teljesen mindegy, kitől kapom a leveleket, Youngjae-t szeretem. Elbűvöltek a titokzatos partnerem sorai, de ha kiderülne, hogy mondjuk Himchan hyungtól erednek, az cseppet sem változtatna a helyzetemen. És mi van, ha sikerült totálisan magamba bolondítanom a másik félt? Mi van, ha például Yongguk hyung belém szeretett a társalgásaink során? Annyira tisztelem őt, felnézek rá, hogy inkább vele maradnék, semhogy ahhoz a ribanchoz hasonlatosan összetörjem a szívét.

– Nem tudtam, hogy te leszel a szobatársam. Ha szeretnéd, átkérem magam a szomszédba – jegyzem meg halkan, amikor kicsit összeszedve magam előmerészkedem a rejtekhelyemről.

– Mondd, hogy nem azért izgultál fel, mert megláttál egy szál törölközőben! – kacarászik immár egy kényelmes pizsamában. – Jongupie hyung mondta, hogy Himchan hyung inkább vele szeretne egy szobában lenni, ami azt eredményezi, hogy Youngjae hyung egyedül alszik abban a nagy ágyban. Miért nem csatlakozol hozzá? Itt a tökéletes alkalom, mondd el neki, hogy szereted, és használjátok ki azt a luxus lakosztályt.

– Túlságosan gyáva vagyok, kölyök. Figyelj, nincs nálam egy csepp alkohol sem, úgyhogy nem kell tőlem félned. – Junhong elmosolyodik, majd a párnák közé lök, hogy a mellkasomra hajthassa a fejét. Jólesően barangolnak az ujjaim a tincsei közt, mint a debüt idején, amikor csak úgy tudott elaludni, ha simogattam a haját. Melegséggel jár át, hogy minden visszakerült a régi kerékvágásba. Nem bírnám elviselni, ha egy ostoba baklövés miatt elveszíteném. Bárcsak újra az a profizmusra törekvő gyerek lehetnék, akit semmi sem érdekelt a zenén kívül, mert akkoriban sokkal könnyebb volt az életem. A szerelem káoszt teremt, összezavar, azaz öl, butít és nyomorba dönt, ahogy egykori tanárom mondta. Akkor még nem értettem, mire céloz ezzel, de most kénytelen vagyok elismerni az igazát. A szerelem hatására hibázok a munkámban, nem tudok összpontosítani, ingadozik a hangulatom, és állandó szorongás tart sakkban, amit eddig sosem tapasztaltam.

– Youngjae hyung egy barom, ha nem szeret viszont. Ráadásul nem hinném, hogy találni fog még egy embert, aki ilyen jól csókol… – Junhong finoman végighúzza az ujjait a számon, aztán vigyorogva nyom egy puszit az arcomra. Befészkelődik mellém, és szinte rögtön álomba merül. Vicces, hogy akkora, mint egy óriás, mégis oltalmat keresve bújik hozzám, mintha az apukáját látná bennem. Én nem is ábrándozom arról, hogy képes leszek aludni, ezért a telefonom után nyúlok, hogy megkíséreljem újra leleplezni a levelezőtársamat.

@theperfectvoice: Mit csinálsz most? Tán éppen egy nagy kádban lazítasz?

@crazysexycool: Szóval már ott tartunk, hogy ilyen intim dolgokról beszélgetünk? Annyit elárulhatok, hogy fürdőzöm a boldogságban, amiért már csak tizenhárom nap van hátra a randinkig.

– Mit fogsz tenni, ha nem tetszik a randi partnered? – kérdezem Youngjae-t a Han folyó partján sétálgatva. Holnap lesz a nagy esemény, és mivel annyira rágörcsöltem, hogy ezzel teljes mértékben őrületbe kergettem a körülöttem lévőket, Jae úgy döntött, hogy elrángat ide, hogy kicsit kiszellőztessem a fejem. Az utóbbi napokban alig válaszoltam a levelezőtársam üzeneteire, pedig ő továbbra is lelkesen írogatta nekem az újonnan megszületett gondolatait. Feladtam, hogy kiderítsem, ki rejtőzik a világháló másik oldalán, és hagytam magam sodródni az árral, de ettől még az aggodalmam nem múlt el nyomtalanul.

– Ez pofon egyszerű. Nem hinném, hogy olyan borzalmas lenne, hogy egy estét ne bírnék ki a társaságában, így a randi végén építeném le. Hadd legyen pár klassz órája. Őszintén elmondanám neki, hogy ne haragudj, de nem ártana a leheletednek, ha alkalomadtán bekapnál egy mentolos rágót, és hát értem én, hogy nem tehetnek arról az emberek, ha büdös a lábuk, de akkor legalább ne vedd le a cipőd, mert inkább lezavarok veled egy gyors menetet a bejárati ajtónak támaszkodva, minthogy befeküdjek melléd az ágyba. – Olyan hangosan nevetek, hogy a kavicsokkal játszadozó gyerekek összerezzennek. Tessék, Youngjae egyetlen mondatával képes száműzni az aggályaimat, mellette olyan magától értetődőnek tűnik minden, minthogy kék az ég, és zöld a fű. Ha velem van, nem morfondírozok azon, hogy miért nem megy olyan könnyen a szekerünk, mint egyeseknek, nekünk miért kell tripla annyit küzdeni azért, amit mások a kisujjuk mozdítása nélkül megkapnak, csak élvezem az együttlétünket, és mélyen elraktározom magamban az összes szavát arra az időre, amikor már nem engem fog szórakoztatni.

– És ha észreveszed, hogy ő többet érez irántad?

– Őszintén szólva, ezen még nem gondolkoztam el. – Egy időre elhallgat, figyelmét a folyóra fordítja, mintha a lágyan fodrozódó hullámokban keresné a választ. A lemenő nap fénye megcsillan a víztükrön, az apróságok önfeledt kiáltásai jóleső borzongással töltenek el, Youngjae ábrándos mosolyától pedig az a kívánság fogalmazódik meg bennem, hogy ez az este soha ne érjen véget. Ebben a pillanatban szeretnék ragadni, amikor még az én kezemen simít lopva végig, az én tekintetembe mélyed két vicces beszólás között. – Akkor elérném, hogy kiszeressen belőlem. Bár ez elég nehéz feladat, hisz ilyen nagyszerű férfit keresve sem találna, de mindent megtennék annak érdekében, hogy álmai hercege helyett hirtelenjében a megtestesült rémálmának lásson. Megennék három fej hagymát, hogy ő panaszkodjon a PH értékemre, és kölcsönvenném Jongupie zoknijait, mert attól tutira az első percben világgá szaladna.

– Szóval készítsek a táskámba pár fej hagymát, meg Upie zoknijait, hogy vészhelyzet esetén előkaphassam őket a mosdóban? – Egyre hangosabban hahotázok. Minden porcikámmal az után sóvárgok, hogy Youngjae-vel találkozzak holnap, valami mégis azt súgja, hogy nem ő felelős az üzenetekért. Néha olyan mélyenszántó gondolatokat olvastam, hogy kizártnak tartom, hogy azok Jae elméjében születtek volna meg. Nem mintha egy felszínes fiúnak titulálnám, aki csak poénkodni tud, de akkor sem jellemző rá a bölcs elmélkedés.

– Egyezzünk meg valamiben. Ha a randi partnereink egy tízes skálán nem ütik meg a hatos szintet, rögtön riasztjuk egymást. Írj egy SMS-t, az adott számmal, hogy például négyes vagy ötös, és negyed órán belül ott leszek, hogy megmentselek.

– Viccelsz? Ha nem éri el minimum a kilenc és felet, ezernyi segítségkérő üzivel árasztalak el. – Youngjae vigyorogva megpaskolja a kezem. Tudja, hogy nem csak magammal szemben vannak magas elvárásaim, hanem a barátaimmal, lehetséges párommal szemben is. Mások szimplán azt mondanák, válogatós vagyok, de szerintem nincs azzal semmi baj, ha felállítok egy mércét, ami segít a döntéshozataloknál. Be akarom vallani Jae-nek, hogy a világ legtökéletesebb pasijával is találkozhatok, ha nem ő lesz ott, rohadtul le fogom pontozni az illetőt. Annyiszor nyílt alkalmam arra, hogy előrukkoljak az érzéseimmel, én mégis egy helyben toporgok a rajtnál, pedig lenne rá esélyem, hogy megnyerjem a maratont.

– Tegyünk úgy, mintha randiznánk. Egyikünknek sincs gyakorlata ezen a téren, és én is parázok ám, csak nem mutatom ki. A koncertekre is próbálunk egy csomót, hogy végül elfogadható produkciót nyújthassunk, nincs ez másképp a romantikázással sem. Játsszuk el, hogy ma holnap van, és viselkedjünk úgy, mintha az adott emberrel találkoznánk éppen. Hova szeretnél menni? Tervezzük meg a tökéletes randit!

Bárcsak lenne annyi vér a pucámban, és elmondanám neki, hogy számomra egy randit nem az tesz tökéletessé, hogy hova megyünk, mit csinálunk, hanem az, ha vele veszek részt rajta. Emlékszem, hogy ezen a helyen tudatosult bennem, hogy belezúgtam Youngjae-be. Az elejétől fogva különleges kapcsolat fűzött minket össze, de csak egy éve döbbentem rá, hogy minden lehetséges téren magamnak akarom őt. Azon az estén lejöttem a partra, hogy elvonulva a világ zajától élvezhessem a csendet, mire megjelent Jae, és be nem állt a szája. Alapvetően ezzel nem szokott bajom lenni, de akkor cseppet sem voltam vevő a sirályok szaporodásával kapcsolatos nonszensz meséire, ezért ingerülten jeleztem, hogy jobban tenné, ha kivételesen nem nyaggatna. Érthető módon sértődötten lelépett, én azonban két percen belül felhívtam, hogy jöjjön vissza, mert nem halhatok meg úgy, hogy ne szerezzek tudomást a sirályos sztori végéről. Valójában annyi történt, hogy a teliholdas égboltot fürkészve belém csapott a nagy felismerés, ami azóta se hagy nyugodni.

– Takarítsunk!

– Tessék?

– Amióta a csapat rendesebbik fele már nem lakik a dormban, konkrétan egy trágyadombon éltek. Segítek neked változtatni ezen. – Youngjae elképedve forgatja a szemét, de egy lemondó sóhaj kíséretében rábólint az ötletemre. Nem arról van szó, hogy a takarítás a kedvenc hobbim, de hirtelen nem jutott jobb dolog az eszembe. Normális randit pedig nem szeretnék, mert egy moziban nem tudnék koncentrálni a filmre, ugyanis folyton azon lamentálnék, hogy vajon megfogja-e a kezem, átkarolja-e a vállam. Egy étteremben képtelen lennék enni, hisz most is görcsben áll a gyomrom, és bármelyik romantikus hely problémát okozna, a dorm viszont egy védett terület, ahol elrejtőzhetek a porszívó mögé.

A lakásba lépve megrohamoznak az emlékek. Ide már nem költöztem át velük, de az a nosztalgikus érzés kerít a hatalmába, amikor még mind a hatan együtt éltünk. Nyilván van előnye annak, hogy egy saját házba járhatok haza, mivel nem kell órákon át sorban állnom a fürdő előtt, nem riaszt fel az éjszaka közepén egy vitatkozás, de a magány, mint hátrány eléggé megvisel. Ezért is szereztem be egy kutyát. Csakhogy egy háziállat nem pótolhatja egy ember társaságát. Valaki ölelő karjait, valaki hangját… Á, mégis mit álltatom magam? Nekem nem egy valakire van szükségem, hanem egy nagyon is konkrét személyre.

– Te meg mit művelsz? – intek Youngjae felé a portörlő ronggyal, amikor ismételten megpillantom meztelen felsőtestét. Örömmel fogadtam volna, ha a srácok itthon tartózkodtak volna, de jobb híján a seprűt fogom segítségül hívni.

– Melegem lett a takarítástól. – Na persze, amikor eddig annyit tett, hogy összeszedett néhány szanaszét hagyott ruhát, és berakta a szennyes tartóba. Micsoda kimerítő feladat! Mondjuk, gondolhattam volna, hogy a munka nagy része rám fog hárulni, de akkor is e mellett tettem volna le a voksom egy gyertyafényes vacsi helyett. – Meg hát fel akartam dobni a randit. Azért holnap nehogy ezzel a takarítás dumával hozakodj elő, mert a partnered egyből faképnél fog hagyni.

– Miért? Filmnézés közben nem lehet beszélgetni, teli szájjal sem illik, viszont ha jár a kezed, attól még a szád is járhat. – Odadobok elé egy szivacsot, és felszólítom, hogy essen neki a konyhapultnak, mert úgy ragad, mintha beköltözésük óta nem törölték volna le, mialatt én a mosogatóban tornyosuló edény halmaz eltűntetését veszem célba. Jae utál mosogatni, ezért amikor annak idején rá került a sor, mindig átvállaltam helyette. Cserébe ő megmasszírozta a hátam. Remélem, most nem töri ilyesmin a fejét, mert a pucér bőre látványától is teljesen kész vagyok, hát még ha hozzám is érne.

– Mondták már neked, hogy szexin súrolsz? Elképzeltem, ahogy engem suvickolsz olyan nagy elánnal, mint azt a poharat. – Rá akarok pirítani, hogy folytassa a pult törölgetését, mert szemmel láthatóan még csupa dzsuva, de bennem reked a szó, amikor hátulról átölel. Az ujjai lassan végigsiklanak a karomon, majd a keze megtelepszik az enyémen, hogy közösen végezhessük a mosogatás folyamatát, csakhogy a rajtam eluralkodó remegés eredményeként, kicsúszik a pohár a kezemből, és darabokra törik. – Ejnye, az volt Himchan hyung kedvenc pohara. Valószínűleg meg fog ezért ölni – mormolja a tarkómnak. Forró leheletétől libabőrös leszek, majdnem hozzám érő szájától kiver a víz, és nem állok messze attól, hogy infarktust kapjak. Nem baj, legalább nem fog sor kerülni az igazi randira.

– Minek csináltad ezt? – tépem ki magam az öleléséből, hogy a konyha másik végébe menekülve szemre hányóan meredhessek rá.

– Úgy teszünk, mintha randiznánk, nem? Annak ellenére, hogy előrukkoltál ezzel a takarítós marhasággal, muszáj, hogy felkészítselek az esetleges szituációkra. Ha nem szoksz hozzá az érintéshez, holnap is törni-zúzni fogsz. Vagy ami még rosszabb, elvisz vacsorázni, és nagy idegességedben beledöföd a kést…

– Na jó. Megyek, és rendet rakok a szobádban, ott nincsenek törékeny cuccok. A többiekét kihagyom, nehogy még több kárt tegyek, meg hát nem szívesen vájkálnék a magánéletükben.

– Bezzeg az nem zavar, ha az én szobámban teszel kárt, és az én magánéletemben vájkálsz, értem. Csak az ágyamon ne ugrálj, mert különben megmondalak Himchan hyungnak!

– Miért, egyébként mit fogsz neki mondani?

– Magamra vállalom a pohara összetörését. Majd előadom, hogy azért nem mosogattam eddig, mert tudtam, hogy ilyen béna leszek, és mindenki jobban jár, ha ezután soha többé nem megyek a konyha közelébe. – Tudom, hogy nem azért fog füllenteni, mert a szerencsétlenségemnek köszönhetően kihúzhatja magát a házimunka alól, meg akar védeni, ami nagyon jól esik. Ha más lenne felelős a történtekért, meg sem várná, hogy hyung hazajöjjön, telefonon riasztaná a pletykával, de engem nem fog rossz színben feltűntetni. Hányszor volt már erre példa. Sokszor hibázok, és olyankor Youngjae mindig kihúz a csávából, azzal, hogy elviszi helyettem a balhét, amiért a többiek azt hiszik, hogy egy menthetetlen bajkeverő, holott csak a világ legjobb barátja.

A szobájában szerencsére nincs kosz, viszont annál nagyobb rendetlenség uralkodik, ezért elsőnek az ágyát célzom meg. Kivételesen nem a rajta való ugrálás vezérel, hanem az, hogy szépen elrendezzem a takaróját meg a párnáját, illetve eltűntessem róla az ott hagyott zoknikat, alsógatyákat, amiket stílusosan a fejéhez vágok, hogy legalább a mosógépig ő vigye el. Amikor rábukkanok arra a plüssre, amit évekkel ezelőtt ajándékoztam Jae-nek, könnybe lábad a szemem. Még mindig ezzel alszik, ezt öleli magához, mialatt talán rám gondol…

– Ezt kimosom. Csupa piszok! – jelentem ki a nyuszit lóbálva, és próbálom nem kimutatni, mennyire meghatódtam.

–  Ne! Add ide Szőrmók urat!

–  Nem lesz semmi baja a mosás következtében.

– De mosópor és öblítő szaga lesz Daehyun illat helyett… – Mindketten megrökönyödünk Jae szavainak hála. Ő azon lepődik meg, hogy hangosan kimondta, amire gondolt, én pedig azon, hogy ilyeneket érez. Megpuszilom a nyulat, és szépen visszahelyezem az ágyra. Kicsit zilált, de nem nézhetünk le valakit azért, mert nem olyan jól szituált, mint mások. Legalább az illata jó. A pacáiból ítélve Jae mindenhová magával vitte: csokit enni, fogat mosni… Nagyon remélem, hogy egyéb folt azért nem került rá.

Az ágy után a komódját veszem kezelésbe, melynek fiókjaiba minden rendszertelenül van behajigálva. Előveszek néhány dossziét, hogy téma szerint rakjam bele a különböző iratokat, mire Youngjae megpróbál elrángatni az ominózus helyről. Nem értem, mi ütött belé, de eléggé irritál az a káosz, ami a papírjait uralja, ezért nem hagyom, hogy kizökkentsen a munkából. Amikor rátalálok egy „Tíz dolog, amit utálok Daehyunban” című listára, teljesen elsápad, és foggal-körömmel küzd, hogy megkaparinthassa a dokumentumot. Szóval ezt rejtegette előlem. Ezért nem akarta, hogy itt kutakodjak, de most már nem tud leállítani. A cím kellőképpen lényegre törőnek bizonyul ahhoz, hogy bármi áron végigolvassam az összes pontját.

– „Utálom, hogy olyan tökéletes.” – olvasom fel hangosan az első megállapítást. – A tökéletes embereket nem szeretni szokás?

– Hagyd abba, kérlek! Tele van hülyeségekkel. Tök rég írtam meg. Azóta rengeteg dolog változott. – Kicsit megsajnálom, mert még életemben nem láttam ennyire pánikba esve. De sajnos ez nem gátolhat meg abban, hogy befejezzem a lista tanulmányozását.

– „Utálom, hogy kiköltözött a dormból, és itt hagyott.” Micsoda? Nekem azt mondtad, örömtáncot jártál, mert így nagyobb rész maradt rád a lakásból. – Youngjae mély hallgatásba burkolózik. Nem néz rám, idegesen rágcsálja az alsóajkát, és esküszöm, hogy ebből a szögből úgy tűnik, mintha sírásra görbülne a szája. A következő pontokat magamban olvasom, hogy legalább azzal ne bosszantsam, hogy hallja, de az utolsó mondat olyan szinten kiveri nálam a biztosítékot, hogy muszáj felkiáltanom, amint a szemem elé tárul: – „Utálom, hogy nem vallja be, hogy szerelmes belém.” Ez meg mi? Honnan vettél ilyen marhaságokat? Nem is igaz!

– Hát persze, hogy nem. Mondtam, hogy hülyeségeket írtam. – Felpattan a földről, ahol eddig kuporgott, és kivágtat a szobából. Az ajtó nagy csattanással csapódik be mögötte, a padlón hangosan dübörögnek gyors léptei, melyek ki tudja, hova vezetnek. Lehet, hogy elmegy itthonról, és keres magának egy olyan embert, akivel nem csak kamuból randizhat. Ezennel világossá vált számomra, hogy nem vagyok egészen épelméjű. Most vagy soha alapon be kellett volna ismernem az igazságot, ehelyett úgy letagadtam, mintha mélységesen felháborítana a szimpla feltételezés. Az arckifejezésem, a szavaim azt mutatták, hogy rosszul vagyok a gondolattól, holott a szívem dühösen azt zakatolta, hogy bárcsak egy igazi férfihez tartozhatna, aki igent mond a szerelemre.

Nem kéne itt lennem. Én már máshol lakok. A konyhában összetörtem egy poharat, Jae szobájában pedig a szívemet, és nagy valószínűséggel az övét is. Én csak pár kellemes órát akartam vele eltölteni, mielőtt sor kerülne arra a nyavalyás randira. Azt hittem, úgy fogunk ökörködni, mint azelőtt, ami elterelhette volna a gondolataimat a holnapról, de a helyzet még rosszabbra fordult. Youngjae talán annyira megsértődött, hogy többé szóra sem fog méltatni, aminél nagyobb büntetést jelenleg nem tudok elképzelni.

Kimegyek a szobájából, és köszönés nélkül a bejárati ajtó felé indulok. Mielőtt azonban kiléphetnék rajta, megjelenik az előtérben egy képregénnyel a kezében. Youngjae nem haragtartó. Sokszor megbántottam már, de sosem volt képes huzamosabb ideig távol maradni tőlem. Basszus, miért folytatjuk ezt az értelmetlen játékot? Miért nem tudjuk kerekperec kimondani, hogy mit akarunk a másiktól? Korábban nem is mertem álmodozni arról, hogy Jae esetleg viszont szerethet, de amikor úgy tűnik, mégis van rá esély, ugyanolyan cselekvésképtelen vagyok.

– Gyere! Firkáljuk össze Jongup legújabb szerzeményét! – Youngjae gyermekien csillogó szemekkel visszarongyol Upie szobájába, arra várva, hogy kövessem. Nem akarja, hogy rossz szájízzel váljunk el, amit díjazok, hiszen beleőrülnék, ha ezúttal hosszabb ideig mellőzné a társaságomat. Ráadásul jobb minél később hazamenni, mert egyedül még lassabban fog telni az idő.

Régebben gyakran műveltünk ilyesmit. Olyan megjegyzésekkel láttuk el a képregények szereplőit, amit szerintünk gondoltak, vagy üzentek Jongupnak. Így hát én például azt firkantom az egyik buborékba, hogy „Jongup-ah, ne feledd el lehúzni a vécét magad után.”, Youngjae pedig azt, hogy „Add nekem a csokid, ha nem akarod, hogy a többi mangáddal is elbánjunk.”

A jókedvünk hamar visszatér. Nagyokat nevetünk egymás buta megjegyzésein, miközben a háttérben a kedvenc dalainkból összeállított lista szól. Sok bolondos emléket idézünk fel, amiket mind együtt éltünk át, és amikből még nagyon sokat szeretnék átélni a jövőben. A szőnyegen elterülve, a maradék sütit majszolgatva, tényleg sikerül megfeledkeznem minden bajomról. Csak élvezem a pillanat varázsát, és még az sem zavar, hogy a pólóm csupa csoki lesz, amikor Jae nagy viháncolásában rám ejti a muffinját.

Tíz dolog, amiért beleszerettem Jung Daehyunba.

Szoborrá dermedek, amikor egy korábban még üres cetlire pillantva ezt a feliratot látom. Miért kell ezzel elrontania ezt a tökéletes estét? Amikor végre megszabadultam a feszültségtől, tesz róla, hogy újabb görcsbe ránduljon a gyomrom. Ez nem fair! Éppen azon voltam, hogy megállapítottam, képes leszek megelégedni a barátságával. Ahhoz, hogy boldog legyek, nincs szükségem arra, hogy megcsókoljon, már a mosolyától jobban érzem magam. És ez így van rendjén. Túl nagy zűrt okozna, ha másképp néznénk egymásra, mint eddig.

1.      Szeretem, ahogy eszik. Akkora élvezettel végez egy olyan szimpla tevékenységet, mint az evés, hogy biztosra veszem, a szerelem terén még szenvedélyesebb lenne.

2.      Szeretem, ahogy nevet. Őszintén, szívből jövően, ahogy manapság már nem sokan tudnak. És azt különösen szeretem, hogy az én vicceimen nevet a legjobban.

Amint észreveszem, hogy Youngjae lopva felnéz a papírról, idegesen elkapom róla a tekintetem. Az a legdühítőbb, hogy nem tudom eldönteni, valóban így gondolja-e ezeket, vagy csak a kamu randi kedvéért csinálja. És a dilemmámon az sem segít, amikor vigyorogva leteszi a tollat, majd, mint egy jó havert hátba vereget.

– Sajnos több dolog nem jut eszembe veled kapcsolatban, úgyhogy nem fogok elérni a tízig. Ha holnap bókolni fog neked a randi partnered, azért ne fagyj le ennyire, hanem dicsérd vissza. Most pedig lépjünk le, mert Himchan hyung mindjárt itthon lesz, és jobb, ha a távollétünkben fedezi fel a kárt. Mire hazaérek, a haragja fele már el fog párologni.

Egész úton hazafelé azon gondolkozom, mi az a tíz dolog, amiért beleszerettem Youngjae-be, de körülbelül a harmincadiknál rájövök, hogy túl sok mindent szeretek benne. Még a vezetési stílusát is, pedig ha más bánna ilyen vakmerően a kormánnyal, már az első adandó alkalommal kiszálltam volna mellőle. Ő azonban bármit csinálhat, nem fogok kiábrándulni belőle. Egyszer végignéztem, ahogy részegen megkérte egy oszlop kezét. Csak azért kellett megállnunk útközben, hogy vehessen egy gyönyörű virágcsokrot, ami utána a földön végezte. Még szerencse, hogy egy gyémántgyűrűt nem hagyott ott a „kedvesének”. Ha az nem rettentett el, hogy láttam fél térdre ereszkedve egy oszlop előtt, olyan szerelmes tekintettel, mint még soha, szerintem semmi nem riaszthat vissza.

– Sok sikert holnapra! – motyogja Youngjae szokatlanul visszafogottan kiszállva a kocsiból. Próbálok minden erőmmel a zárra fókuszálni, nehogy annyira bénának nézzen, hogy még egy kulccsal sem tudok elbánni, majd miután sikerül végrehajtanom ezt a méltán nehéz feladatot, visszafordulok hozzá. Annyi mindent látok kavarogni a szemében, és biztosra veszem, hogy az én arcom is rengeteg érzést tükröz, ezért esetlenül közelebb lépek hozzá, hogy megérinthessem a karját.

– Mással nem fogok annyit nevetni, mint veled. Mi lenne, ha hagynánk a fenébe ezt a randizós dolgot, és átjönnél, hogy ezúttal az én otthonomat szedjük rendbe?

– Kizárt! Annyit takarítottam ma, hogy legalább három hónapig nem akarok rongyokat meg szivacsokat látni. – Elszontyolodva nézek félre, mert én sokkal szívesebben takarítanék vele, minthogy a világ legpuccosabb randiján vegyek részt valaki mással. – Nézd, a próba randinknak még mindig nincs vége. Ugye tudod, mi történik akkor, ha egy fiú hazakíséri a kedvesét?

Szóval ezért ragaszkodott ahhoz, hogy hazahozzon. Meg akar csókolni az ajtóban, ahogy a mozivásznon szokták. Te jó ég, annyira ideges vagyok! De nem fogok ellenállni. Mégis miért tenném, amikor egy éve erre vágyom? Persze vannak kétségeim a dolgot illetően, de minél közelebb kerülnek hozzám azok a kívánatos ajkak, annál messzebbre szállnak. Lehetséges, hogy ő is szeret engem? Vagy annyira elhivatott lenne, hogy bárkit lesmárolna, hogy azzal oldja a gátlásait a randizás terén? Tulajdonképpen teljesen mindegy, mert az a lényeg, hogy mindjárt az egekig fog repíteni. Ha ez csak a játék része, és egyetlen egyszer tapasztalhatom meg életem során, az is jobb a semminél. Ha egyetlen egyszer megajándékoz a szenvedélyével, érdemes volt megszületnem.

Már hallani vélem a tűzijátékok robbanását, ám amikor csupán egy hajszál választja el a szánkat, Ganji kicsörtet a házból, hogy tökéletes időzítéssel megtörje a varázst. Hol rám, hol Youngjae-re ugrál nagy örömében, amíg Jae fel nem veszi, hogy a bundájába temethesse zavartságról árulkodó arcát. A kutyámat puszilja meg helyettem, aminél nagyobb blamát el sem tudnék képzelni. Végezetül átadja nekem a cserfes jószágot, és még egy „sok szerencsét” kívánást követően az autójához kullog.

– Miért csináltad ezt apával? Rossz kutya! Büntiből nem kapsz ma enni, és kizárlak a hidegbe. – Ami abban nyilvánul meg, hogy egy perc múlva már a legfinomabb falatokkal tömöm, aztán az ölembe véve vigasztalódom. – Figyelj csak! Játsszunk valamit! Ha a labdát hozod vissza, Youngjae szeret, ha a játék csontodat, akkor nem. – Ez a kis szemtelen még ebben sem segít, ugyanis nem hajlandó pár lépést tenni az eldobott tárgyakig, az én nyúzásom jobban tetszik neki. Na jó, már csak egy napig kell tudatlanságban élnem. Holnap ilyenkorra fény fog derülni az igazságra. Annyit már fél lábon állva is kibírok.

Az alvásra semmi esélyem, úgyhogy előveszem a fényképes albumomat unaloműzés gyanánt. Minden második képen Youngjae-vel vagyok látható: a tóparton vigyorgunk, a hegytetőn bolondozunk, a vidámparkban ijesztgetjük a többieket, az egyik karaoke klubban egymásnak énekelünk valami agyament szövegű dalt, és így tovább. Istenem, add, hogy a következő üres helyre, egy olyan fotót tehessek, amin a kanapémon ölelkezünk, szerelmes pillantásokat vetve a másikra.

@crazysexycool: Alszol?

@theperfectvoice: Már fél álomban voltam, amikor felébresztettél:-P Na jó, nem. Valójában le sem tudom hunyni a szemem. Nem énekelnél nekem egy altatódalt? Hátha az segítene rajtam.

@crazysexycool: Okos húzás. Ha énekelnék neked egy altatót, felismernéd a hangom. Most már játsszuk végig! Ígérem, holnaptól minden este énekelni fogok neked elalvás előtt.

– Junhong-ah, adnál pár szem nyugtatót? Esküszöm, még a meghallgatásomon sem voltam ennyire ideges! – Kétségbeesetten mászkálok a lakásomban. Fogalmam sincs, miért ide beszéltük meg a találkozót, hiszen innen el sem tudok menekülni, ahhoz meg úgysem lesz szívem, hogy kidobjak valakit, ha nem tetszik. Csapdába ejtettem saját magam. Már előre látom, hogy végig fogom szenvedni az estét, amiből maximum úgy sikerül majd kihátrálnom, hogy felgyújtom a konyhát, amikor kimegyek egy pohár vízért. A francba, szeretem ezt a házat! Mit tegyek? Egy vérszomjas rottweilert kellett volna vennem, aki a megfelelő parancsszóra rátámadt volna az általam nem kedvelt személyekre. Vagy legalább megtaníthattam volna arra Ganjit, hogy pisilje le azt, akitől meg szeretnék szabadulni.

– Biztos vagyok benne, hogy Youngjae hyunggal fogsz találkozni. Nem értem, mi a bajod. Vele érzed a legjobban magad, de amióta szóba jött a szerelem téma, mindenen csak idegeskedsz. Nincs is annál fantasztikusabb, minthogy az ember a legjobb barátjába szeret bele. Ugyanúgy bohóckodhattok tovább, hülyülhettek, mint régen, de emellett meg is csókolhatod, satöbbi. Szerinted ez nem csodálatos?

– De nem panaszkodhatok a pasimról a legjobb barátomnak, ha ugyanarról az emberről van szó… – Természetesen nem ez a problémám, csak az a gond, hogy én sem tudom, mitől félek igazán. Junhong nagyot sóhajt, és kelletlenül a markomba nyom két pirulát. Nem szoktam indokolatlanul gyógyszerekhez folyamodni, de esküszöm, ha most nem venném be, egy percen belül ájultan kötnék ki a padlón.

– Ha az idegességtől nem jut más az eszedbe, mondd azt neki, hogy muszáj melletted maradnia, mert nélküle nem kapsz levegőt. És ha megfulladnál, az rettenetes veszteség lenne a rajongóink számára, a bolygó rosszabb hely lenne, ha elveszítenénk… – Junhong átölel, és addig tart szorosan, amíg úgy nem érzi, valamelyest megnyugodtam. Bárcsak én is ezt érezném, de legnagyobb sajnálatomra semmilyen hatást nem fejtenek ki azok a fránya tabletták.

Miután a maknae-nk elhagyja az otthonom, két perc sem telik bele, már csengetnek. Lehetséges, hogy a kapu előtt várta, hogy egyedül maradjak, és rögtön lecsap rám, amint teheti. De hát én még nem készültem fel! Egyik felem azt mondja, jobb minél előbb túlesni a dolgokon, a másik viszont több időt követel, hátha pár óra múlva megszánna a gyógyszer. Ganji farok csóválva toporog az ajtóban, olyan magasra ugrál, hogy a végén ő fogja lenyomni helyettem a kilincset, így még úgy sem csinálhatok, mintha nem lennék itthon. Miért van mindenki ellenem? És miért nem zártam be az ajtót? Akkor aztán nyomkodhatná bárki azt a kilincset lefelé…

– Szervusz, Daehyun-ah! – lép be Yongguk hyung magától, amikor megelégeli, hogy nem vagyok képes beinvitálni. Hát ennyi volt! Himchant vagy Jongupot simán lekoptatnám, de vele nem tehetem ezt meg. Sokat szenvedett az exe miatt, nem érdemli meg, hogy még valaki átgázoljon rajta. Végül is, nézzük a dolgok jó oldalát. Youngjae-vel túl hangosak lennénk együtt; ha hyung fog hozzám költözni, a szomszédok nem fognak egy héten belül petíciókat aláírni, hogy húzzunk el innen. Jae inkább cicás, hyungnak azonban van egy kutyája, akit idehozhatna, így Ganjinak is lenne társasága, ha nem vagyok itthon. Hyung csodálatos ember, bárki a felhők felett repkedne, ha párjául fogadná őt… – Jesszusom, Daehyun-ah, annyira hiányzom, hogy sírva fakadsz, amint meglátsz? Pedig nem ígérhetem meg, hogy gyakrabban foglak meglátogatni. Ti ketten külön-külön is fárasztóak tudtok lenni, de ha együtt vagytok, még a fejem is megfájdul. Amióta kevesebbet találkozunk, nincs migrénem.

– Hyung… Megtiszteltetés, hogy veled randizhatok… Kicsit kivannak az idegeim mostanság, de ha adsz egy kis időt, összeszedem magam. – Yongguk úgy néz rám, mintha meghibbantam volna, amiben talán van némi igazság. Szörnyen fel vagyok dúlva, nem hiszem, hogy képes lennék egy értelmes beszélgetést lefolytatni, ezért közelebb hajolok hozzá. Azt remélem, hogy egy csók el fog lazítani, és utána minden könnyebb lesz, ám hyung méltatlankodva hátrálni kezd, és felháborodott pillantásokat lövell felém.

– Ha meg mersz csókolni, emberölés miatt börtönbe fognak engem zárni. Ugye nem kívánsz ilyen csúnya jövőt szeretett leaderednek? – Összezavarodva pislogok. Túl korainak tartaná a csókolózást? Rendben, akkor behúzom a kéziféket. Lehet, hogy rossznak találja a leheletemet? De hát nem is ettem hagymát! Bár a biztonság kedvéért bekészítettem párat a konyhába… – Azért jöttem, hogy felügyelet alatt tartsalak, amíg ide nem ér. Amilyen hülyék vagytok mindketten, lelépnél, mielőtt találkoznál vele. Remélem, Himchan meg arról gondoskodik, hogy ő ideérjen a megfutamodás helyett.

Yongguk hyung nem a randizás végett jött, és Himchan hyung is csak felügyelőt játszik. Akkor két lehetséges opció maradt. Na jó, tudom, hogy ez nem helyes, de muszáj bevennem még egy szem nyugtatót, mert ennyi feszültségtől a falba tudnám verni a fejem. Nem mintha jobban lennék tőlük, de kell valami, amibe kapaszkodhatok, különben elpattanna az utolsó idegszálam is.

Késik. Mit jelent ez? A: Jongup az, és azért nem érkezett meg időben, mert túl izgalmasnak bizonyult számára az aktuális animéje adott része, úgyhogy belevágott a következőbe. Esetleg B: Youngjae az, aki addig játszik, amíg nem nyer, mivel képtelen felállni a gép mellől, ha éppen egy vesztes csatán van túl. És mi van, ha megsérült? Ha azért nincs még itt, mert túlságosan sietett hozzám, és a figyelmetlensége következtében halálra gázolta egy autó? Az égiek elvették tőlem, mielőtt szerelmet vallhattam volna neki, amiből majd forgatnak egy doramát, hogy kisírhassák rajta a lelküket a tini lányok…

– Szia… – Mikor ment el Yongguk hyung? Észre sem vettem! Hallottam, hogy beszél hozzám, de a szavai nem értek el a tudatomig. Vagy tulajdonképpen most hallucinálok? Úristen, nem merem őt megcsókolni, mert mi van, ha ez igazából Yongguk hyung, és csak a gyógyszerek űznek belőlem tréfát? De azt sem zárhatom ki, hogy ez Youngjae szelleme! A teste vérben fagyva fekszik az utcán, amíg ilyen formában látogatott meg, hogy elbúcsúzhasson tőlem.

– Te élsz? Kitalálom! Azért jöttél, mert hyungnak el kellett mennie, és vigyázni akarsz rám, amíg Jongup megérkezik…

– Először is, miért ne élnék? A másik dolog kicsit bonyolultabb. Szóval Jongup kezdett el levelezni veled. De amikor egyre szimpatikusabb lettél neki, megkért, hogy írjak én a nevében, mert jobban fogalmazok nála. Aztán amikor egyre szimpatikusabb lettél nekem, segítséget kértem Yongguk hyungtól, mert nála szebben senki sem tud írni… Tehát eredetileg Jongupot illetné meg ez a randi, hyung egyértelműen kikötötte, hogy ő nem tart igényt rád ilyen szempontból, de én… Én jöttem el, mert lélegezni sem tudok nélküled, Daehyun, úgyhogy ne dobj ki, kérlek, mert muszáj a közeledben lennem, hogy ne fulladjak meg…

–  Te találkoztál útközben Junhonggal?

– Honnan tudtad? – Nevetve ölelem magamhoz. Ez még csak egy szimpla baráti ölelés, mert a szerelmestől továbbra is ódzkodok. Mi lesz, ha ez a dolog nem fog működni köztünk? Akkor egyszerre veszteném el a barátomat és a szerelmemet, amit képtelen lennék elviselni. Talán jobb lenne hagyni az egészet, berakni egy DVD-t, és leoltani a színészek frizuráját, ahogy általában szoktuk. Mindig is többre tartottam a barátságot a szerelemnél. Smárolás meg szex nélkül tudok élni, de a vele való nevetést, az éjszakába nyúló beszélgetéseinket, az őrült táncainkat nem akarom mellőzni.

–  Akkor most Upie szívét törtem össze?

– Dehogy. Nagy boldogan bele van feledkezve az egyik animébe, és drukkol nekünk. – Drukkol nekünk, ahogy a többiek is. Én viszont egyre furcsábban érzem magam. Nem altatót vettem be, mégis majd’ leragadnak a szemeim. Lehet, hogy a túl sok nyugtatónak olyan hatása van, mint egy darab altatónak? Vagy most jelentkezik nálam a kimerültség, hiszen egész éjjel álmatlanul forgolódtam. Úgy látszik, a bénaságom nem ismer határokat. Végre itt áll tőlem egy karnyújtásnyira álmaim pasija, én meg menten bealszok, ahelyett, hogy tisztáznám vele, mi lesz kettőnkkel ezután.

@theperfectvoice: Ne haragudj rám, amiért kiütöttem magam. Úgy szégyellem! Egy megveszekedett idióta vagyok. Beleszerettem a legjobb barátomba, ami a világ legcsodálatosabb dolga, de a nyomorult kétségek miatt még meg sem csókoltam. Pedig őrületesen vágyom rád, Youngjae. Érezni akarom a bőröd a bőrömön, az érintésed a testemen… Csak valamiért leírni sokkal könnyebb, mint megtenni.

@crazysexycool: Ne haragudj, hogy nem voltam melletted, amikor felébredtél, de nem tudtam egy helyben feküdni. Annyi mindent szerettem volna csinálni veled, de te elaludtál, én meg inkább kijöttem Ganjival játszani. Ha felhatalmazol rá, szívesen átveszem az irányítást. Ha megengeded, hogy hozzád érjek annak ellenére, hogy ideges vagy, nem fogok teketóriázni.

@theperfectvoice: Bármit megtehetsz velem, Yoo Youngjae!

Amikor a szememet dörzsölgetve kitámolygok a hálóból, egy valódi randi helyszín tárul elém. Be kell vallanom, én nem fektettem nagy energiákat a lakás kidekorálásába, annyira lefoglaltak a mondva csinált bajaim. Az asztal meg van terítve, és finomabbnál finomabb ételek tornyosulnak rajta. Illatos gyertyák égnek az ablakpárkányon, a poharakban jófajta vörösbor várja, hogy elfogyasszuk. Mielőtt leülnék az egyik székre, megállok Youngjae mögött, és beütöm a számát a telefonomba. Homlok ráncolva vizsgálgatja a kijelzőjét, nem érti, minek hívom, de azért kíváncsiságból felveszi.

– Szia! Tudod, a srác, akivel randizom, annyira szuper, hogy nem fér rá egy tízes skálára. Mi tévő legyek?

– Örülj neki, hogy megtaláltad a hozzád illő párt, mert neked sem elég egy tízes skála. Ja, és hagyd, hogy megcsókoljon!

Leteszem a telefont az asztalra, és az eddigieknél határozottabban odalépek hozzá. Egy ideig vágyakozva bámuljuk egymást, ahogy a filmekben szokás, aztán Youngjae óvatosan a kezei közé fogja az arcomat. Csupán néhány másodpercet kell várnom, hogy az ajka végre az enyémre simuljon, mégis egy örökkévalóságnak hat. Az első csókunk elég esetlen. Bezzeg Junhong száját úgy faltam, mint a kedvenc csokimat, ebben az esetben viszont minden olyan más. Mintha tizenöt évesek lennénk, akik le akarják utánozni, amit a képernyőn láttak, de annyira izgulnak, hogy hirtelen a nevüket is elfelejtik. És igen, tényleg tíz évvel fiatalabbnak érzem magunkat. Lehet, hogy nem Youngjae-től kaptam életem első csókját, de az biztos, hogy ő adta nekem a legemlékezetesebbet, még ha kellőképp bénára is sikeredett. Újra kisfiúk vagyunk, akik egymás kezét szorongatva próbálják feldolgozni, hogy valóra vált, amiről azt hitték, örökre csak álom marad.

Eszembe jut az első találkozásunk, amikor Youngjae a nagymenőt játszva tette az agyát a többieknek. Lazán állt, szinte szétesett, úgy osztotta az észt, amikor azonban egyedül maradt, felfedeztem, hogy sír. Odamentem hozzá, ő lehajtotta a fejét, mert szégyellte a könnyeit mások előtt, de én nem hagytam magára. Megfogtam a kezét, és elárultam, hogy nekem is hiányoznak a szüleim, de ha szüksége van valakire, aki mellett nem kell erősnek mutatnia magát, bármikor számíthat rám. Ezt követően minden egyes alkalomnál ugrasztott. Például zaklatottan hívott fel, hogy sürgősen rohanjak át hozzá, mert vészhelyzet van, mire kiderült, hogy csak egy filmdráma borította ki. Ettől függetlenül nem haragudtam rá, hiszen örültem, hogy vele lehetek, így az sem zavart, ha kitalált karakterek miatt pityergett a karjaimban.

– Nemrég azt írtad, csókolóztál valakivel, egy másik pasi pedig tetszik. Kikről volt szó?

– Te tetszettél, Jae. Már jó ideje tetszettél, de amilyen bolond vagyok, sosem mondtam volna el, ha nem kezdünk el levelezni. A másik témát inkább hagyjuk. – Basszus, hazudnom kellett volna valamit, mert ezzel a kijelentéssel még jobban felkeltettem az érdeklődését. Nem vagyok hajlandó lerántani a leplet a kis titkomról, így felbátorodva újra megcsókolom, és ezúttal már a nyelvemet is bevetem. Elképesztő, milyen hatást gyakorol rám ez a srác. Ha egy egyszerű hasonlattal kéne élnem, amikor másokkal csókolóztam, az olyan volt, mintha egy pohár vizet ittam volna. A víz oltja a szomjat, de semmi élvezetet nem nyújt, ezért nem akarsz még egyszer inni belőle, mert valami sokkal finomabbra vágysz. Egy olyan italra, aminek egyetlen kortya függőséget okoz.

–  Ki volt az? Ismerem? Fel kell készülnöm, mert ha őt is így csókoltad, biztosan harcolni fog érted.

– Dehogy! Junhong és én csak… – Nem hiszem el, hogy ilyen könnyen túl járt az eszemen! De nem tehetek róla. Egyszerűen megőrjítenek a tarkómat cirógató ujjai, a rajongással teli tekintete, a bor íze, amit alap esetben nem is szeretek, de ha az ő ajkairól kerül a számba, a világ legfinomabb nedűjének érzem.

– Junhong-ah? Ó, fogadok, hogy előadta az „utálom magamat és az egész világ utál engem” magánszámát. Egyszer én is megsajnáltam, és a csapdájában végeztem.

– Neeeeeeeee! Most átverve érzem magam. Azt hittem, én vagyok az egyetlen pasi, aki el tudta bűvölni, erre lehet, hogy minden tagunkat lekapta. – Jókedvűen tömünk magunkba egy pizza szeletet, és két falat közt néha megállunk, hogy ne csak evésre használjuk a szánkat. A boldogság hullámokban önt el. Attól féltem a legjobban, hogy a szerelem a barátságunk rovására fog menni. Egyszerűen viszolyogtam a csöpögős párocskák gondolatától, akik csak arról tudnak beszélni, hogy mennyire szeretik a másikat, élni se tudnának nélküle. Persze én is így vagyok ezzel, de olyan jó, hogy a közös viccelődéseinknek sem kell búcsút intenünk.

– Ezt nevezitek ti csókolózásnak? Megmutassam, hogy kell? – Mindketten az ablak irányába kapjuk a fejünket, és annak leszünk szemtanúi, ahogy Himchan megragadja Jongupot, hogy a segítségével prezentálhassa a csókolózás művészetét. Mellettük Junhong vigyorog vadalma módjára, amikor odaintegetek neki, és természetesen Yongguk sem hiányozhat a sorból, aki egy atyai mosollyal az arcán figyel minket. Haragudhatnék, amiért megsértik a magán szféránkat, de valójában örülök, hogy itt vannak, mert ez azt támasztja alá, hogy szurkoltak nekünk, elfogadnak, továbbra is szeretnek, amire iszonyú nagy szükségem van. Beleroppantam volna, ha a tagjaink elfordultak volna tőlünk a kapcsolatunk miatt.

– Légy szíves, ne molesztáld Upie-t, mert a végén ő is feljelent – kiáltom oda Himchannak, aki nem veszi zokon a megjegyzésemet, csak stílusosan felmutatja a középső ujját.

– Én inkább a csókkirályunk leckéire lennék kíváncsi – vihog Youngjae jelentőségteljesen Junhongra pillantva. Szegény gyerek teljesen elvörösödik, a többiek meg értetlenkedve vizslatják, amiből arra következtetek, hogy csak Jae és én vagyunk olyan kiváltságos pozícióban, hogy megízlelhettük a dancing machine ajkait. – Na jó, köszönjük a támogatásotokat, love and peace, meg minden, de most már elmehettek. Vagy ha maradni akartok, akkor húszezer wont kérünk fejenként a műsorért cserébe.

Mivel a barátaink nem nagyon mutatnak hajlandóságot a távozásra, egy mozdulattal lehúzom a redőnyt, hogy végre tényleg kettesben lehessünk. Amikor megfordulok, Youngjae már csak egy szál bokszerben feszít előttem, amitől eszméletlen zavarba jövök. Nem gyors kicsit a tempó? Ez a kérdés egyedül az agyamat foglalkoztatja, mert a szívem és a férfiasságom egyértelműen azt jelzik, hogy nem. Mellesleg én magam adtam engedélyt arra, hogy bármit megtehet velem, így nem lenne jogos a szemrehányás részemről.

– Az első pillanatban tudtam, hogy veled levelezek. Mégis kinevezné magát a tökéletes hangnak, ha nem te? – kuncog Jae, miközben megunva a totojázásomat megszabadít a felsőmtől.

– Kár lenne tagadni a tagadhatatlant – nevetgélek, hogy így próbáljam leplezni a bizonytalanságomat. – Youngjae… Megígéred, hogy minden a régi lesz köztünk, akkor is, ha ez a rész nem fog tetszeni? – suttogom kétségbeesetten, amikor a keze szemérmetlenül gyorsan kezd lefelé haladni a testemen.

– Lazíts, kérlek! Amikor bemész egy étterembe, nem görcsölsz azon, hogy ízleni fog-e a kaja vagy sem. Nyugodtan leülsz, megkóstolod, és ha nem ízlik, ott hagyod, ennyi. De ugye azt nem gondolod komolyan, hogy nem leszel megelégedve Yoo Youngjae képességeivel? – Nevetve a vállába fúrom a fejem. Veszek egy nagy levegőt, és amikor kifújom, megpróbálom elérni, hogy az összes stressz távozzon belőlem. Mégis mi okom az aggódásra? Jelenleg a mennyországban érzem magam, és tudom, hogy Jae gondoskodni fog arról, hogy ez a helyzet ne változzon.

– Az anyukám azt mondta, hogy sose feküdjek le egy lánnyal az első randin, és én mindig meg szoktam fogadni a tanácsait, úgyhogy még szerencse, hogy fiú vagy. Ráadásul a melltartó kikapcsolásával sem kell szenvednem!

– Csak ennyi? Szimplán egy fiú vagyok? – kérdezi lebiggyedő ajkakkal, és szomorú kiskutya szemekkel.

– Te vagy álmaim férfija. Életem szerelme – jelentem ki komoly arckifejezésre váltva, amit nem csak a megnyugtatása érdekében mondok, hanem valóban így érzem.

– Helyes! – Erőt veszek magamon, és megérintem Youngjae-t. Nem tartom fairnek, hogy amíg ő a gyönyörök gyönyörével ismertet meg az ujjainak és a szájának köszönhetően, én a saját élvezetemmel vagyok elfoglalva, ahelyett, hogy kölcsönösen megadnám neki, amit érdemel. Sosem gondoltam arra, hogy meleg lennék. Szexeltem pár csajjal unaloműzés céljából, de valamiért nem vágytam annál többre. Nem akartam, hogy reggel valamelyikük mellett ébredjek, vagy hogy egy fáradt nap után egyiküket lássam meg először hazatérve. Ugyanakkor a pasik seggét sem bámultam meg, nem ütött szöget a fejembe, hogy egy fiúval jobban el tudnám képzelni az életem. Mert engem csak Youngjae érdekel. – Ha veled vagyok, elhiszem, hogy tudok repülni… – idézi boldog sóhajok kíséretében az egyik kedvenc dalunk refrénjének kezdő sorát, mialatt végigcsókolom a combja belső felét.

– Azért ne próbáld ki, jó? Egy kerekesszékben is te lennél álmaim férfija, de akkor nem tudnánk táncolni többet.

Hát igen. Szeretünk táncolni. De meztelenül még sosem próbáltuk. Azt hiszem, ettől kezdve ez lesz az új hobbink. A lépések feloldják a bennem lévő feszültséget, a mozdulatok következtében megejtett buja érintések hatására egyre biztosabb leszek abban, hogy a folytatás is tetszeni fog. Amikor mindent beleadva énekeltem a meghallgatáson, csak azon járt az eszem, hogy előadó művész akarok lenni. Boldoggá tenni azokat, akik szeretnek a hangommal, a személyiségemmel, ahogy kissrác koromban nekem is örömet okoztak a példaképeim. Eleinte kizárólag a munkának éltem, aztán a tagok, akiket mellém sodort a sors, a családommá váltak. Mostanra nem tudnám elképzelni az életem nélkülük. Arra viszont legmerészebb álmaimban sem gondoltam, hogy a szerelemre is a zene által fogok rátalálni.

A zene mindenhol ott van: Youngjae elégedett nyögéseiben, amikor úgy összegabalyodunk táncolás közben, hogy végül az ágyra zuhanunk. A szívverésében, amit ezután minden elalvás előtt hallani szeretnék az altatódala mellett. És még az álmában való motyogásában is, amitől valószínűleg nem lesz könnyű éjszakám, mégsem fogom többé elengedni magam mellől.