DaeJae - Nem férek a bőrödbe 6/6

Daehyun

– Ne ébressz fel, olyan szépet álmodtam! Arról szólt, hogy visszakerültünk a saját testünkbe… – motyogja Youngjae ellökve a kezem, hogy a fejére húzhassa a takarót. Egy hete minden reggel eljátssza ezt, de szerintem szimplán csak a lustaságát akarja leplezni azzal, hogy úgy tesz, mintha még mindig nem hinné el, ami velünk történt. Szombat van, egy csomó programot terveztem mára, úgyhogy nem hagyhatom, hogy délig fetrengjen, amit egyébként simán megtenne, ha nem vernék bele életet.

– Szóval inkább az álmok országában maradsz, ahelyett, hogy éreznéd a valódi csókjaimat, valódi érintéseimet? – Amikor arra készülök, hogy ott hagyjam, csukott szemmel utánam nyúl, hogy megragadva a csuklómat visszahúzhasson maga mellé. Ez mindig bejön. Úgy tudom kicsalogatni az ágyból, ha azt színlelem, nem érdekel az álomszuszéksága, és nélküle is véghez tudom vinni, amit szeretnék. Annak ellenére, hogy előbb még alig bírt moccanni a fáradtságtól, hamar összeszedi magát, ha egy csókcsatában kell harcot vívnia velem. Csak az a baj, hogy Ganji nem várja végig türelmesen, amíg valamelyest lecsillapodik az egymás iránt érzett vágyunk, és sétát követelő ugatásba kezd, ami nem kerülheti el a figyelmemet. – Legközelebb csak az után ébresztelek fel, hogy elintéztem a kutyát. Mit fognak szólni ahhoz, hogy felizgulva megyek az utcára?

– Azt, hogy egy boldog, kiegyensúlyozott életet élsz, mert van egy párod, aki bármilyen körülmények közt tűzbe tud hozni. Mint például tegnap Yongguk hyung előtt. – Youngjae szája a nyakamra vándorol, de a kellemetlen emlék hatására gyorsan kiugrok az ágyból, és mély lélegzetvételekkel megpróbálom lenyugtatni magam. Ez a marha mindennap eljön értem a munkahelyemre, hogy együtt mehessünk haza. Tegnap éppen egy cicát tartottam az ölemben, amikor megérkezett. Sikeresen meggyógyítottuk az állatot, vártuk, hogy a gazdája eljöjjön érte, Youngjae pedig csatlakozott hozzám a kényeztetésében. Legalábbis én hülye azt hittem, hogy a macskák iránti rajongása vezette mellém, de később kiderült, hogy az ő fejében nagyon más gondolatok jártak.

Hyung a munkánkhoz szükséges eszközöket tisztogatta, rakta a helyükre, mialatt Jae cirógatni kezdte a macsek bundáját. Csakhogy egy idő után kicsit arrébb tolta a cicát, hogy jobban hozzám férhessen, és amíg én továbbra is a jószággal foglalkoztam, ő rajtam kezdett ügyködni. Minél jobban könyörögtem neki, annál inkább meghoztam a kedvét a rosszalkodáshoz. Ördögi fény csillant a szemében, amint a fogamat összeszorítva próbáltam ellenállást tanúsítani, amivel persze semmire sem mentem, mert hiába gondolkozom józanul az agyammal, annak a fránya farkamnak nem tudok parancsolni.

Ugyanabban a pillanatban érkezett meg a cicus gazdája, amikor hyung befejezte a ténykedését, és megindult felénk. Mivel értelmesebb dolog nem jutott eszembe, magamhoz szorítottam szerencsétlen macskát, hogy vele fedjem el a merevedésemet, ami a nyugtalan fészkelődése okán tovább fokozódott. A pasim irtó jót mulatott azon, hogy még egy házi kedvenc is képes lángra lobbantani, amíg a többiek értetlenkedve nézték, hogy mit művelek. A cica egy idő után megelégelte a fogva tartását, és egy ugrással a gazdija lábánál termett. Én pipacspiros fejjel a fürdőbe rohantam, de nem lehettem elég gyors ahhoz, hogy ne látszódjon a drágám műve. A lányt nem igazán zavarta, jót nevetett rajta, aztán elégedetten távozott a meggyógyított állattal, Yongguk hyung azonban olyan gyilkos tekintettel meredt ránk, hogy még a rémálmaimban is megjelent az a fej, amit vágott.

Hagyom, hogy Youngjae tovább pihengessen, és nagy léptekkel a parkba indulok Ganjival. Egy felöl nem bántam volna, ha velem jön, mert szeretek elveszni a pillantásában, amíg a kutyus körülöttünk ugrándozik, más felöl viszont attól féltem, hogy az utcán is „molesztálni” fog, mert tőle aztán kitelik, hogy a nyilvánosságtól sem riad vissza. Egyszerűen imádom őt. Kirángat a komfort zónámból, olyan dolgokat csináltat meg velem, amiket korábban sosem tettem meg. Vannak őrültségei, van, hogy kínosan érzem magam miatta, de amikor felbukkannak bennem az emlékképek, melyeken újabb és újabb képtelenségekre vett rá, jót derülök a helyzetek abszurditásán, amikbe kevert.

Amióta felfedte az igazi énemet anya előtt, napi szinten beszélek vele telefonon. Eleinte rám zúdította szokásos aggodalmait, hogy eszünk-e rendesen, pihenünk-e eleget, de aztán el kezdett érdeklődni a ténylegesen fontos dolgok iránt, mi szerint hol ismerkedtünk meg, miket szoktunk szabadidőnkben együtt csinálni, satöbbi. Az elmúlt években fel sem fogtam, mennyire hiányoznak ezek a csevegések az életemből, hogy mennyire hiányzik az anyukám. Youngjae nem csak a szerelmet hozta el az életembe, hanem a családommal való visszás kapcsolatomat is helyreállította. Engem viszont olykor megöl a bűntudat, mert amíg ő csupa jót tett velem, értem, én megannyi könnyet és szenvedést adtam cserébe. Bár ő erre azt mondja, hogy neki meg erre volt szüksége ahhoz, hogy észhez térjen, ettől ébredt rá arra, hogy belém szeretett, mert a szívfájdalom néha hitelesebb bizonyíték az örömmámornál.

Megpillantom azt a fiút, akivel mindig összefutunk kutyasétáltatás közben. Idegesen elkapja rólam a tekintetét, amikor észreveszi, hogy nézem, de érthető, hogy kényelmetlenül érinti a közelségem. Tudja, hogy Jae és én járunk, mert már hidegen hagy, hogy ki, mit gondol rólam, így nem félek megfogni a kezét, amikor a parkban árválkodó padokon ücsörgünk. Nem félek olyan rajongással figyelni őt, amikor Ganjival játszik, ahogy mások a barátnőjüket szokták, mert minden jogom megvan ahhoz, hogy szeressem. Szegény srác azonban azért van zavarban, mert azt hiszi, a barátommal feküdt le néhány hónappal ezelőtt, holott az én voltam, csak Youngjae testében. Nem mintha akkor nem érezné magát kínosan, ha tudná az igazságot. De a kutyáink kedvelik egymást, úgyhogy remélem, az idő múlásával el fog illanni a rossz száj íze, mert én nem akarom ezért elszakítani Ganjit a pajtásától.

– Fogalmad sincs arról, mi történt velem! – rontok be zaklatottan az otthonunkba. Amúgy semmi különös nem történt, csak elhatároztam, hogy ideje „bosszút állnom” Jae-n az eddigi húzásai miatt. Zavarodottan pislog rám, megdörzsölve a szemét felül az ágyban, hogy tanulmányozhassa a vonásaimat, és amikor látja rajtam a teljes pánik jeleit, az ő arca is aggódóra vált. – Yongguk vagyok. Találkoztam Daehyunnal a parkban, beszélgetni kezdtünk, aztán jött egy robbanás, és nem tudom… Belekerültem a testébe!

– Mi? Ez lehetetlen! Mondd, hogy csak tréfálsz velem! – Youngjae elfehéredik, és azon nyomban talpra ugrik, hogy odaszaladhasson hozzám. Mélyen a szemembe néz, a mimikámat, gesztusaimat vizsgálgatja, de az az igazság, hogy annyi időt töltöttem már hyunggal, hogy tökéletesen leutánzom minden mozdulatát.

– Hogy lehet ezt visszacsinálni? Kérdeztem Daehyunt, de annyira feldúlt lett, hogy szó nélkül továbbállt. – Jae idegesen a hajába túr, és alig tud úrrá lenni a szája remegésén. Gonosz vagyok, de kezdek rákapni a gonoszság ízére, amit tulajdonképpen tőle tanultam, úgyhogy egy szava sem lehet. Hogy fokozzam a kedélyeket, könnyek csorognak végig az arcomon. Van egy film, amin anno szétbőgtük az agyunkat anyával meg Semivel, amikor megnéztük. Sosem nézném meg újra, de minden pillanata belém égett, és a mai napig sírva fakadok, ha eszembe jut Hacsi, aki a gazdája halála után kilenc éven át várta őt a vonatállomáson. Engem ez valahogy sokkal mélyebben megérintett, mint egy Titanic vagy egy Ghost. Amikor nem akartam valamilyen okból kifolyólag suliba menni, Hacsira gondoltam, krokodilkönnyeket hullattam, és anya máris elhitte, hogy szörnyen érzem magam. Úgy látszik, ez továbbra is bejön.

– Nem tudom… Mármint a mi esetünkben… Azt hittük, attól kerülhettünk vissza a helyünkre, mert egymásba szerettünk…

– Szóval erről van szó. Hónapok óta gyötrődöm, és az univerzum adott egy esélyt, hogy rendezzem magamban az érzéseimet. Tudod én… Szerelmes vagyok beléd, Youngjae! Az elejétől kezdve sejtettem, hogy nem Daehyun vagy, amikor a testébe kerültél, és együtt dolgoztunk. Napról napra egyre erősödött a vonzalmam irántad, de ezzel együtt a lelkiismeret-furdalásom is, hiszen van egy feleségem, egy lányom, ráadásul a legjobb barátommal jársz. Édes Istenem, mi tévő legyek most? Hogyan téphetnélek ki a szívemből? – Komolyan mondom, Oscar díjat érdemelnék az alakításomért. El kell gondolkoznom azon, hogy jelentkezhetnék egy színdarabba. Jae olyan rosszul van, hogy meg kell támaszkodnia a falban, nehogy összeessen. Nem tudja, mit kéne reagálnia erre a vallomásra, ezért inkább némán várja, hogy véget érjen a rémálom, és nyilván abban reménykedik, hogy ez nem a valóság, így bármelyik percben felébredhet arra, hogy hazajövök Ganjival a sétából.

– Hyung, most mit csinálsz? – kérdezi halálra váltan, egércincogásra hajazó hangon, amikor olyan közel megyek hozzá, hogy csupán pár centiméter válassza el a szánkat. Akkora rémület tükröződik a szemében, amekkorát még sosem produkált ezelőtt. Be volt tojva a fogorvostól, a hullámvasúton, még a lovak is a frászt hozták rá, most azonban olyan tüneteket jelenít meg, mintha egy bérgyilkos szorítana éppen pisztolyt a halántékához.

– Nem kellett volna bevallanom neked, hogy én vagyok az. Ha azt hinnéd, Daehyun áll előtted, simán megcsókolnád. Kérlek, Youngjae… Csak egyetlen egyszer hadd érezzem az ajkaidat. Nekem a feleségem és a lányom mellett a helyem, ahogy neked Dae oldalán, de nem halhatok meg úgy, hogy ne érjek hozzád… Olyan gyönyörűek a szemeid… – Biztosra veszem, hogy ha Jae nem szorította volna sarokba magát azzal, hogy teljesen a falig hátrált előlem, már rég világgá szaladt volna. Így viszont nem remélhet egy menekülő utat sem, amitől totálisan bepánikol. Nagy erőfeszítéseket kell tennem annak érdekében, hogy ne röhögjem el magam, és lassan már azon kezdek filózni, hogy mikor közöljem vele, hogy „tádá, ez itt a Kész átverés show, amikor megszólal a csengő. Youngjae abban a reményben, hogy Daehyun jött haza, felbátorodva félrelök, majd az ajtóhoz vágtat, amit feltépve Yongguk hyunggal találja szemben magát.

– Szívem, végre megérkeztél! Annyira sajnálom ezt az egészet, de együtt mindent meg tudunk oldani, ne aggódj! – Youngjae átöleli hyungot, illetve át akarná ölelni, ha az nem keverne le neki egy akkorát, hogy szegény drágám megtántorodik a nagy hévtől. Ebben a pillanatban elszakad nálam az utolsó cérna, és a hasamat fogva összecsuklom a nevetéstől, így a földön fetrengve nézem tovább, ahogy Yongguk megcsapkodja Jae-t a hirtelen keze ügyébe került cipőkanállal, miután a kedvesem továbbra is közel akar hozzá férkőzni.

– Nyugodjatok le! Kicsim, nem történt semmi, csak úgy gondoltam vicces lenne pár hónappal előrébb hozni április elsejét. – Nehezen jutnak el Youngjae-hez a szavaim, mert még fél perccel a mondandóm után is hyungot ostromolja. Amikor végre leesik neki a tantusz, kicsavarja a kezéből a cipőkanalat, hogy rám támadhasson vele, de én csak kacagva tűröm az ütéseit. Kis idő elteltével Jae is csatlakozik hozzám a hahotázásban, egyedül Yongguk az, aki ugyanolyan gyilkos tekintettel méreget, mint tegnap. Ajaj, az a baj, hogy egyre több gyufát húzok ki abból a bizonyos skatulyából, ami egyszer akaratomon kívül mindent fel fog gyújtani körülöttem.

– Na jó, most rögtön elvonóra viszlek titeket. Egy ideje már gyanakszom rá, hogy nem vagytok tiszták. Azóta, hogy előrukkoltatok azzal a testcserés izével. Az is szégyentelen dolog volt, amit tegnap műveltetek, és most Youngjae le akar smárolni! Hansol egy szemétláda volt, de ez a gyerek egyenesen a diliházból szökött meg. De én majd visszajuttatom oda. – Meglepve konstatálom, hogy hyung nem hitte el a történetünket. Amikor elmeséltem neki, kezdetben elutasítóan viselkedett, de aztán megértőnek tűnt. Erre végig azt feltételezte, hogy be vagyunk tépve, hát ezt kikérem magamnak!

– Ugyan már, hyung! Inkább örülnöd kéne annak, hogy végre jó útra tértem. Nem bánkódom az exem miatt, nem járom céltalanul a klubokat, szerelmes vagyok, és lett egy normális párkapcsolatom…

– Normális? Úgy látom, el kéne magyaráznom neked ennek a szónak a jelentését, mert nem igazán vagy tisztában vele. Arról pedig ne is álmodj, hogy áthozom ide a lányomat. Azért jöttem, hogy felmérjem a terepet, hogy leellenőrizzem, tiszták vagytok-e, de csúnyán elbuktátok a tesztet.

– Ne már! Kérlek, hozd át Bomit! Olyan rég láttam. Mi csak szórakoztunk, mert jól érezzük magunkat. Jobb lenne, ha a négy fal közt dekkolnék magányosan, és pityeregve tölteném a napjaimat? – Hyung a fejét ingatva mélyen a szemembe néz. Úgy fürkész, mintha a vesémbe látna, még azon sem csodálkoznék, ha meg tudná állapítani, mit ettem reggelire a röntgen szemeivel. A percekig tartó bámulást követően odajön hozzánk, és végigszaglász, hogy nem érez-e rajtunk valamilyen nem odaillő illatot. Megvizsgálja a karunkat tű nyomok után kutatva, mire viccesen megjegyzem, hogy remélem, testüreg motozást nem fog tartani, de aztán a morcos képét látva azt kívánom, bárcsak csendben maradtam volna. Kérdéseket tesz fel, megkér, hogy hozzunk neki inni, csak hogy lássa, nem remeg a kezünk, amikor felemeljük a poharat, végezetül az összes cuccunkat felforgatja, hogy megbizonyosodhasson arról, hogy semmilyen anyagot nem rejtegetünk a lakásban. Magamban azért fohászkodom, nehogy találjon egy gyanús zacskót, amit Youngjae mondjuk azért dugott el, hogy megvicceljen egyszer vele, de szerencsére átmegyünk a több mint egy óráig tartó házkutatáson. Azt viszont nem tudom, hogy el fogja-e hozni a keresztlányomat, mert mikor végez, egy szó nélkül továbbáll, úgyhogy csupán a várakozás adhat választ erre a talányra.

– Az meg mi? – érdeklődik Jae, amikor megpillantja a földre esett kis dobozt, amit hyung vert le a nagy keresgélés során. – Ugye nem gyűrűk vannak benne? – kérdezi két oktávval magasabb hangon, amikor sejtelmes mosolyt villantok rá.

– Hé, mégis mi a bajod a gyűrűkkel? – csattanok fel, aztán átnyújtom neki az egyik fél szívet formázó kulcstartót, amibe az én képemet tettem. Megvannak már egy ideje, de azért nem adtam eddig oda neki, mert elég gáznak tartottam, hogy a saját képét kellett volna nézegetnie a testcsere alatt, mivel az övébe helyeztem egy engem ábrázoló fotót, az enyémbe pedig egy olyat, amin ő van. Fülig érő szájjal csatolja fel a kulcscsomója mellé, ahogy én is, mert ettől fogva minden szabad pillanatomban azt akarom figyelni napközben.

– Dae, van valami, amit be kell vallanom neked. Remélem, elég erős a kapcsolatunk ahhoz, hogy ezt túlélje. – Megrökönyödve pislogok, amikor Youngjae komoly ábrázattal helyet foglal az egyik fotelben. Lövésem sincs arról, mit akar bejelenteni, de az arckifejezéséből ítélve semmi jóra nem számítok. Talán megint Hansollal kapcsolatban vannak rigolyái? Komolyan mondom, ha azzal fog előhozakodni, addig csikizem, amíg bele nem hal a nevetésbe. – Nővé szeretném operáltatni magam.

– Aha, szóval most bosszút akarsz rajtam állni az előző kis tréfám miatt. Hát jó… – Kezdetben biztos vagyok benne, hogy hülyít, de amikor odasétál a szekrényéhez, és előhúz az aljából egy kész női szettet, lefagy a vigyor az arcomról. Ha csak szórakozna velem, nem lenne harisnya, hosszú, szőke paróka, magas sarkú és mini szoknya a birtokában, nem igaz?

– Tudod, mindig is imádtam a strasszos dolgokat, de egy olyan felsőt sem árulnak, ami férfiaknak készült, és tele van csillogó kövecskékkel. Ezen kívül sokkal jobban érzem magam ebben a cipőben, mint egy laposban, a szoknyát meg mintha rám öntötték volna. – Jae ledobálja magáról a ruháit, és egymás után belebújik a csajoknak készült göncökbe. Olyan magabiztosan mászkál a tűsarkúban, hogy azt a húgom is megirigyelné, ami arra enged következtetni, hogy többször gyakorolta, nem csak azért húzta most a lábára, hogy bolondot csináljon belőlem.

– Ez… Nagyon… szép vagy… Csak hát kettőnk közül előbb gondoltam volna magamról, hogy ilyesmire fogok vetemedni. Mármint nekem abszolút nincsenek ilyen vágyaim, de…

– Nem akarom, hogy emiatt tönkre menjen a kapcsolatunk. Ha te nem kultiválod ezt, nem vállalom. Csak tudod, olyan rossz egy női lélekkel egy férfi test börtönében élni. Erre a cserénk alkalmával döbbentem rá véglegesen. Kérlek, mondd, hogy akkor is szeretni fogsz, amikor hatalmas melleim lesznek, és Minának fognak hívni. Imádom azt a nevet! – Nem, Jae tutira a bolondját járatja velem. Nem dőlhetek be neki. Sőt, inkább belemegyek a játékába, mert sokkal viccesebb lesz úgy lebuktatni, mintha szimplán közölném, hogy állítsa le magát.

– Én mindig támogatni foglak téged. Akkor is szeretnélek, ha száz kilóval több lennél, és csúf sebhelyek borítanák az arcod. Tudod mit? Legyen ma fordított felállás. Ha úgy is csaj akarsz lenni, itt az ideje, hogy kipróbáld a passzív fél szerepét, nem gondolod? – Lassan odalépkedek hozzá, és előveszem a legcsábosabb pillantásaimat, amelyek bármelyik lányról levarázsolnák a bugyit. Majdnem vágok egy grimaszt, amikor megszabadítom a kitömött melltartótól, de szerencsére sikerül rendezni a vonásaimat, amíg kétségbe esetten mered a földre. Összerezzen, amint megszabadítom a szoknyától, és végighúzom az ujjam azon a területen, ahol nyilvánvalóan cseppet sem akarja, hogy meglátogassam. Egy darabig jól tűri a rámenősségemet, ragaszkodik ahhoz, hogy sikerrel záruljon a poénja, de sajnos ma én vagyok fölényben, úgyhogy eszem ágában sincs remegő térddel azt rebegni, hogy ne csináljon ilyen hülyeséget, mert ő a legszexisebb pasi a világon. Az idegességtől patakokban folyik róla a víz, sehogy sem akaródzik neki leleplezni magát, de amikor ténylegesen a kényes pontra térnék, úgy felpattan, mintha tüzes vassal égették volna meg, majd átszökell a lakás másik felébe, hogy még véletlenül se érjem el.

– Oké, oké, te nyertél! Ezek a húgod cuccai, és együtt terveltük ki, hogy egyszer majd megviccellek ezzel, de úgy látom, ma nem tudlak legyőzni. Azt viszont nem tagadhatod, hogy dögösebb csajszi lennék sokaknál – kurjantja vihogva, amikor leteper az ágyon, és félreérthetetlen módon lerángatja rólam a pólót, hogy elhajíthassa az egyik sarokba. Remélem, Yongguk később fog visszajönni, mert ki kell használnom, hogy Jae egyszer tíz óra előtt kinyitotta a szemét egy szombati napon. Incselkedve beakasztja az ujjait az övembe, miközben a szája a mellkasom környékét ostromolja, én pedig akkora pocsolyává kezdek válni, amekkorába a minap sétáltam bele, amiért vele SMS-eztem, és nem figyeltem a lábam elé. Még hogy nővé operáltatná magát! Jobban hiányozna neki a farka, mint pár korty víz egy sivatagot átszelő vándor számára.

– Könyörgöm, ne csináljátok ezt előttem! – Youngjae és én rémülten rebbenünk szét a hang hallatán, amihez nem tudunk senkit sem párosítani. A tekintetünket körbehordozzuk a lakáson, de rajtunk kívül nem tartózkodik más a helyiségben, ezért riadtan tapogatom meg a fejemet, hátha forr a láztól, azért hallucinálok nem létező dolgokat.

– Te is hallottad? De hát két ember nem képzelheti be egyszerre ugyanazt. Úristen, hyungnak igaza volt, megőrültünk! – vinnyogja kétségbe esetten Jae.

– Visszavennéd a pólódat? Nem akarom naphosszat a meztelen felsőtestedet bámulni, már így is vaknak érzem magam. – A hang olyan vékonyka, mintha egy mesehőstől származna, például egy manótól. Lehetséges az, hogy hyung űz tréfát belőlünk? Nem is azért túrta fel a lakást, hogy utánunk kutakodjon, hanem elhelyezett valami készüléket, aminek segítségével megszívathat bennünket? Talán rejtett kamerán keresztül figyel minket, és jót röhög a markában a reakciónkon. – Hideg, ne arra keresgéljetek! Itt vagyok az orrotok előtt, nézzetek már rám!

Miután engedelmeskedve a kérésnek visszakapom magamra a felsőmet, a plüssöket veszem szemügyre, hátha az egyik belsejében található a szerkezet, de úgy tűnik, téves úton járok. Amikor a hangocska megint megszólal, Ganji bökdösni kezdi a lábam, mire ráemelem a tekintetemet, majd felordítok, amint eljut a tudatomig, hogy az ő szája jár, kvázi ő beszél hozzánk. Sosem próbáltam ki semmilyen kábítószert, de most igaznak vélem, amit Yongguk állított rólunk. Talán önszántunkon kívül került valamilyen szer a szervezetünkbe. Biztos a bárban keverték a poharunkba este, de nem fejtette ki azonnal a hatását, csak másnap sújtott le ránk. Jaj, ha ezt hyung megtudja, keresztet vethetek arra, hogy valaha elhozza hozzám Bomit!

– Ha abbahagynátok az ordítást, elmondhatnám, mi történt velem. Ennél a fülsüketítő ricsajnál még az is jobb volt, amikor egymást nyaltátok. Szóval az én nevem Junhong. Nemrégiben sétáltattad a parkban a kutyádat, ahol én is ott voltam. Valami csapás következtében belekerültem a bőrébe, és most fogalmam sincs arról, hogy mi történt a testemmel… Tudom, nem hisztek nekem, de…

– De hiszünk neked, mivel velünk ugyanez történt. Daehyun került az én testembe, és fordítva. Viszont ide kéne hoznunk a testedet, mert akkor most szegény kicsi Ganji nagyon meg lehet rémülve. – Amikor Youngjae rávilágít arra a tényre, hogy a kiskutyám mennyire magatehetetlen lehet perpillanat, nagyon megijedek. Megragadom Junhongot, vagy kicsodát, és rögvest az utcára parancsolom, hogy vezessen el magához, mert nélküle nem ismerném fel, hogy kit kell keresni. Nem is a megtalálás részével van a gond, mert hamar rábukkanunk az egyik közeli parkban, viszont mivel négykézláb mászik a földön, és e mellé ugat, a környéken járőröző zsaruk jogosan gondolhatják azt, hogy valamilyen szer hatása alatt áll. Úgy látszik, ez lesz a mai nap mottója. Mindenki be van lőve.

Csak úgy tudom kiszabadítani a rendőrök fogságából, hogy azt hazudom, értelmi sérült, és az én gondnokságom alatt áll, mire Junhong felmorran, és már majdnem nekem esik a ledegradálása miatt, amikor enyhén belerúgok, hogy ki ne nyissa a száját, mert akkor még holnap is a rácsok mögött fogunk csücsülni mindannyian. Vagy ami még rosszabb, egy kísérleti laborban.

– Ügyes voltál – ölelgetem meg a kiskutyám testét, elfeledve, hogy most éppen nem tartózkodik benne a jogos tulajdonosa.

– Megkérhetnélek, hogy ezt mellőzd? Túl sokat láttam és éreztem belőled egy életre! – morog Junhong, és elkotródik a legtávolabb eső sarokba.

– Jesszusom, szedd már le rólam ezt a két méteres óriást! – nyafog Jae, amikor Ganji szeretetét kifejezvén rá ugrik. Hát igen, kicsit más, ha nem egy apró méretű szőrpamacs akar hozzád bújni, hanem egy férfi, aki jelenleg tényleg úgy néz ki, mint egy retardált, ahogy üldözőbe veszi Youngjae-t. – Esküszöm, megölöm, ha meghágja a lábamat!

Nem tehetek róla, de megint rám tör a röhögő görcs. Annyira abszurd ez az egész: egy fiú lelke beleszállt a kutyusomba, aki lehangoltan gubbaszt, tanácstalanul a plafonra meredve, míg a nem kis méretekkel rendelkező testébe került Ganji minden áron be akarja bizonyítani Jae-nek, hogy mennyire szereti őt. Kész szerencse, hogy mi is átestünk ezen, mert különben tutira elmebajosnak diagnosztizáltam volna magam, és saját akaratomból jelentkeztem volna be egy idegszanatóriumba.

– Nektek hogy sikerült visszakerülnötök a saját testetekbe? – kérdezi Junhong, amíg a többiek tovább „harcolnak” egymással.

– Hát… Egymásba szerettünk. De a te esetedben nem tudom, mi lenne a megoldás. Feltételezem, hogy nem az, hogy szerelmes leszel a kiskutyámba…

– Hmmmm… Van egy fura szokásom. Kezdetektől fogva olyan csajokat szedek fel, akiknek kutyájuk van. Először odamegyek a kutyushoz, eljátszok vele, aztán a gazdája rendre az ágyamban köt ki. Egyszer volt egy hosszabb kapcsolatom, aminek azért lett vége, mert nem tudtam ellenállni egy kutyás lánynak, annak ellenére sem, hogy nem voltam szingli. Ezért kaptam ezt a büntetést?

– Valószínűleg. Mi lenne, ha újra kimennénk az utcára, és megvizsgálnád a kutyás lányokat, hátha megtetszik az egyik, és minden rendbe jöhet? – Jae utánam kiabál, amikor kiteszem a lábam az ajtón, hogy nem hagyhatom magára a nagyra nőtt Ganjival, de számomra most fontosabb, hogy megtaláljuk a megoldás kulcsát. Majd kárpótlom, amiért egy újabb fura szitun kellett átmennie.

Órákon át mászkálunk Junhonggal, de semmi nem történik. Szebbnél szebb lányokat mutatok neki, cukibbnál cukibb kutyákkal az oldalukon, de egyik esetében sem találja el Ámor nyila. Vajon miért mindig olyan emberek esnek áldozatul, akik elég kicsapongó életet éltek? Szívesen látnék olyat, hogy egy apáca cserélne testet egy prostival. Vagy egy gyilkos az áldozata hozzátartozójával. Annak aztán lenne értelme.

– Na jó, aludjunk! Ganji fáradtnak tűnik, majd holnap tovább járjuk a várost – javaslom, amikor ásítozva az ágyamhoz botorkálok. Jae is kimerült, amiért egész nap hadakozott a kutyasráccal, én pedig lejártam a lábam, úgyhogy mindannyiunkra ráfér egy alapos szunya.

– Te most mit csinálsz? Ugye ezt nem gondolod komolyan? Nem fogok egy ágyban aludni ezzel a debellával! Azonnal dobd ki innen! – hisztizik Youngjae, amikor Ganji szokásához híven közénk fészkelődik.

– De hát a mi kis cukorfalatunk mindig velünk alszik. Ne legyél már szívtelen.

– Azt csinálsz, amit akarsz, de én a kanapén fogok aludni, amíg egy másik pasit ölelgetsz! – Felháborodva kivonul a szobából, és pufogva levágja a párnáját meg a takaróját a nappaliban. Oké, lehet, hogy igaza van. Külső szemmel valóban nagyon furának tűnhet, hogy egy olyan pasi fekszik éppen rajtam, akit tulajdonképpen nem is ismerek, de neki tudnia kéne, hogy miről is van szó. Ez a srác nem próbálkozik be nálam, én sem azért simogatom, mert bármilyen szexuális indíttatással akarnék hozzá közeledni, egyszerűen biztosítanom kell a védelmemről azt a rémült kis állatot, aki a bőrében lakozik, hiszen ő még annyit sem ért a történtekből, mint mi. Nekem is szokatlan egy idegen arcot puszilgatni a szőrös pofi helyett, de megteszem, mert tudom, hogy aki érzi azokat a puszikat, az nem más, mint Ganji.

– Hogy aludtál? – bújok oda Youngjae mellé a kanapéra, aki duzzogva húzódik el tőlem.

– Érzem rajtad a szagát.

– Ugyan már! Te is képes lettél volna megcsókolni Yongguk hyungot, ha én lettem volna a testében. Inkább segíts, hogy kiderítsük, miként kaphatnák vissza a saját életüket.

Hát igen. Ez lett volna a mai terv, ha nem szólalt volna meg a csengő. Éppen figyelmeztetni akarom Youngjae-t, hogy ne nyisson ajtót, amikor szélesre tárja, és beengedi rajta hyungot a keresztlányommal egyetemben. Már csak ez hiányzott! Na meg az, hogy Ganji, aki Yonggukot is imádja, odarohanjon hozzá, és nyalogatni kezdje a kezét. Mindezt persze négykézláb, lógó nyelvvel lihegve, éppenséggel csak a farok csóválás hiányzik a mutatványból.

– Szóval igazam volt! Ebből a lakásból drogtanya lett. Esetleg orgiákat is rendeztek? Bevettétek őt harmadiknak, miután jól kiütötte magát?

– Hyung, esküszöm neked, meg tudom magyarázni… – hebegem, miközben megpróbálom minél messzebb vonszolni tőle a kutyasrácot.

– Ne mondj semmit, kitalálom! A kutyátok meg ez a gyerek testet cseréltek.

– Ez pontosan így történt, hyung! – lelkesedik fel Youngjae, bekapcsolódva a beszélgetésbe. Szerintem a kedvesem nem érzi az iróniát, pedig csöpög Yongguk hangjából. Idegesen odakiált Bominak, hogy azonnal menjen oda hozzá, mert nem hajlandó tovább nálunk maradni, de a kislány nagy vidáman megrohamozza Junhongot, és nem úgy tűnik, mint aki határos időn belül távozni óhajt. Az ilyen korú gyerekek általában cibálni szokták a kutyák bundáját, fülét, farkát, amit szegény állatok úgy, ahogy eltűrnek, Junhong azonban csupán két percig bírja szótlanul a kínzást:

– Csináljatok valamit, mert menten beleharapok, ha nem száll le rólam!

– Jézusom… – leheli Yongguk hyung, amikor látja a kutya száját mozogni. – Ti belekevertetek valamit a vízbe, ugye? Nem azért adtátok, hogy ne szomjazzak, hanem hogy olyan legyek, mint ti…  – Az utolsó szavakat már csak alig hallhatóan motyogja, majd ájultan elvágódik a padlón. Youngjae nagy sóhajtozva felnyalábolja, és beviszi a hálószobánkba, hogy lefektesse, amíg én leszedem Bomit Junhongról, aki visítva tiltakozik a tettem ellen. A helyzetet tovább bonyolítja, hogy Ganji az ajtóban toporog, hangos csaholással jelezve, hogy neki bizony el kéne végeznie a szükségleteit, mire megkérdezem a barátomat, hogy tegnap miként intézték ezt el. Azt a választ kapom, hogy levitte, és egy fa mellé állította, amiért a szomszéd néni azon nyomban rendőrt akart hívni, ezért nekem nincs nagy kedvem követni a példáját.

– Atya ég, Junhong! Te pisilted össze a vécé ülőkét? – háborgok, amikor betámolygok a mosdóba a kutyasráccal a karomban.

– Próbálj meg te kutyaként rendeltetésszerűen használni egy vécét. Mit gondolsz, hogy tudtam volna felhajtani? Mellesleg azelőtt pisiltesd meg a kis kedvencedet, mielőtt visszatérne a pasid, mert hülyét fog kapni, ha meglátja, hogy egy másik férfi farkát fogdosod. – Szívesen felkenném ezt a nagypofájú szájhőst a falra, de nem akarok kárt okozni a kutyuskám testében, úgyhogy hidegvért parancsolok magamnak. Ganji ki akar szabadulni a markomból, nem érti, miért kényszerítem ülő pózba, azt meg végképp nem tudja hova tenni, hogy neki most mit kéne csinálnia. Közben hallom, hogy a keresztlányom lever valamit a nappaliban, ami után sírni kezd, úgyhogy kirohanok a fürdőből, és már az sem érdekel, ha az az óriás odapisil a padló közepére.

– Asszem, miután mindenki elhúz innen, ide kéne hívni anyádat, hogy takarítson ki! – nyavalyog Youngjae, mialatt összeszedi a tányér darabkáit, amit Bomi összetört. Azért akarta oly annyira elérni, mert tele van csoki szeletekkel, amik szanaszét gurultak a földön, így kedvére majszolhat belőlük, melynek következtében csupa maszat lesz az arcocskája. – Baszki, jól látom, hogy a kutyafiú befeküdt Yongguk hyung mellé? Nem kéne kihozni onnan? Ha hyung meglátja ébredés után, újra el fogja veszíteni az eszméletét.

– Az hagyján, én jelenleg azért imádkozom, hogy le ne pisilje. Nem merek bemenni a fürdőbe, hogy megnézzem, mit művelt ott. – Junhong továbbra is csüggedten kuksol, Bomi pedig megrohamozza a ruhásszekrényünket, és egymás után hajigálja ki belőle a cuccainkat. Youngjae majdnem agyvérzést kap, amikor ugrál, beletörli a száját meg a kezét a márkás holmijaiba, és látom rajta, hogy azon morfondírozik, az újdonsült Ganjival volt nehezebb dolga tegnap, vagy a démonokat megszégyenítő keresztlányommal.

– Ennek a kölyöknek nincs gyerekszobája? Mióta játszik egy kétéves ruhákkal? Figyelj már, szívem, ez biztos Yongguktól van? Szerintem DNS tesztet kéne csináltatnia. Vagy megcsalta az asszony, vagy elcserélték a babákat a kórházban!

– Tudod mit? Tegyük szobatisztává! Hyung örülne, ha valami értelmeset is cselekednénk. – Bili híján megfogjuk a gyereket, és bevisszük a fürdőbe, hogy nagy hozzáértéssel a vécére ültessük. Azt persze sikerült fél perc alatt elfelejtenem, hogy jó lenne a lábam alá nézni, ha nem akarok tócsába lépni, de szerencsére Jae félreránt, mielőtt belegyalogolhatnék a kutyasrác „ajándékába”. Édes Istenem, add, hogy más csomagot ne hagyjon nekünk, mert abban a szent pillanatban fog elfogyni minden maradék türelmem! Bomi nem bír egy helyben megmaradni, addig ficánkol, amíg bele nem pottyan a vécékagylóba. Átkozódva emelem ki onnan, majd bepakolom a kádba, hogy egy alapos mosdásnak vessem alá, mert a csoki mellett most már egyéb foltok is tarkítják.

– Tiszta és illatos baba lettél, úgyhogy most következhet az esti mese. Még korán van hozzá, de ha elalszol, legalább nem fogsz rosszalkodni. – Jae belenéz az asztalom fiókjába, de egyetlen mesekönyvet sem talál benne, pucér pasikat tartalmazó újságokat viszont annál inkább. Éppen becsapná a fiókot, hogy meg ne lássa a gyerek, de a kicsi szemfülesebb egy sasnál, így megragadja az egyik magazint, és ámuldozva mered az oldalakon látható félistenekre, amint belelapoz. – Mondd csak, Bomi, apukádnak van akkora? – bök az egyik fickó méretes szerszámára, mire a kislányból kiszakad egy őszinte kacagás.

– Inkább mesélj neki valamit fejből. Így is kész csoda, hogy hyung nem vágta ki az újságjaimat a drog után való kutatása során. Ezek ereklyék, úgyhogy szépen visszateszem őket a helyükre.

– Ilyen pasikra csorgatod a nyálad titokban? Én fogom kivágni ezeket a magazinokat, jobb, ha tőlem tudod! – Na persze, persze, mondja ezt sértődött ábrázattal, de azért majd’ kiesnek a szemei, úgy bámulja a fent említett hím példányokat. Miután elteszem az újságokat, előkapja Bomi plüsseit, és azok segítségével próbál egy mesét kerekíteni a fejében megjelenő marhaságokból. – Volt egy zebra, aki beleszeretett egy zsiráfba. Tudod, ezzel nincsen semmi baj, mert bárki szerethet bárkit. Ha apukád esetleg haragudna rád, ha egy csinos lánnyal állítanál haza, csak szólj nekem, majd én megvédelek! Szóval ebben az esetben az volt a probléma, hogy a zebra hiába ágaskodott, nem ért fel a zsiráfig, és nem tudta megcsókolni. Ez eddig egy szomorú mesének tűnik, de aztán a két szerelmes rájött, hogy van más módja is annak, hogy jól érezzék magukat, és attól kezdve nem lehetett szétválasztani őket.

– Remélem, mire nekünk lesz gyerekünk, fejlődni fogsz mesemondás terén. Be foglak íratni egy tanfolyamra, ha kell – közlöm nevetve, elborzadva az előbb hallottakon.

– Lesz gyerekünk?

– Többes számot használj, kérlek, mert minimum három lesz.

– Hogyne, fogadjuk örökbe mindjárt a sarki óvodát! Hát jó, de előtte tesztelnünk kell. Csak kis angyalokkal vagyok hajlandó foglalkozni. – Hirtelen arra leszünk figyelmesek, hogy Bomi elaludt Youngjae ölében. Mivel a szerelmem is elég fáradt már, óvatosan hátradől az ágyon, hogy valamennyire ő is kényelembe helyezze magát, aztán egy percen belül már egyenletesen szuszog. Meghat az a kép, ami elém tárul; annyira édesek együtt, és a bújásból látszik Bomin, hogy gyorsan elfogadta Jae-t. Róla meg lerí, hogy annak ellenére, hogy egy ördögfiókának titulálja a keresztlányom, a kicsinek sikerült belopnia magát a szívébe. Néha felriad a saját horkantására, és olyankor automatikusan simít egyet a gyerek hátán, majd amikor érzékeli, hogy békésen alszik, ő is visszaszenderedik. Órákon keresztül tudnám őket bámulni, pedig én is ki vagyok merülve, talán jobban járnék, ha leheverednék, de azt akarom, hogy ez a kép mélyen belém vésődjön, hogy addig láthassam a lelki szemeim előtt, amíg nem lesz saját gyerkőcünk.

– Hyung, minden rendben? Egy ideje alszanak, de felébresztheted őket, ha szeretnéd – suttogom, amikor Yongguk kibotorkál a hálóból. – Remélem, nem bánod, hogy Youngjae-nél aludt el. Ő nagyon jó, hyung, és én kimondhatatlanul boldog vagyok mellette.

– Akkor jó. De ha még egyszer le akar smárolni, olyat fogok vele tenni, amit az állatokkal szoktunk ivartalanítás címszó alatt. – Hyung leül mellém, és velem együtt nézi az alvó párost. Azon rimánkodom magamban, hogy Junhong meg ne szólaljon, de úgy tűnik, ő is elaludt, pedig biztosan bántja, hogy lassan egy újabb nap telik el úgy, hogy nem találtuk meg a megoldást a problémájára.

– A húgod van az ajtóban – mormolja Jae ásítozva, mire kedvem lenne azt felelni, hogy most azonnal küldje el. Yongguk és Bomi nemrég távoztak, de továbbra sem tudunk kettesben lenni a kutyás história miatt, és akkor még pluszban Semi is beállít. Ehhez nincs türelmem ma.

– Ne vágjatok már ilyen kedves, vendégszerető fejet. Csak Ganjihoz jöttem. Olyan cuki az a kutya, meg akarom ölelgetni, mielőtt találkoznék a barátnőimmel. – A figyelmeztetésem ellenére Semi egyenesen Junhonghoz nyargal, hogy felkapva őt egy cuppanós puszit nyomjon az arcára. – Hé, ez meg kicsoda? Van valami agybaja, vagy mi? – hüledezik, amikor a kutyasrác át akarja venni a szeretgetett helyét.

Aztán valami furcsa dolog történik. Bár nem hallom a robbanást, kétség kívül megváltoznak a szerepek, ugyanis a kiskutyám kiszabadítva magát Semi kezéből hozzám rohan, hogy kifejezhesse örömét, mi szerint újra minden a legnagyobb rendben vele. A testébe visszakerült Junhong pedig felegyenesedik, és úgy mustrálja a húgomat, mint azokban a csöpögős romantikus filmekben szokás. Mindketten szoborrá dermedve néznek egymás szemébe, ami azt a szörnyű tényt sugallja, hogy a fiú azért kapta vissza a testét, mert belezúgott a húgomba. Megragadom a karját, és berángatom a szobába, hogy lebeszélhessem arról, hogy rátegye a kezét az én bájos, kicsi testvérkémre, de olyan elvarázsolt képet vág, hogy abban is kételkedem, hogy hallja, amit pofázok neki.

– A húgom tabu, érted? Megrontottad az ártatlan kiskutyámat azzal, hogy elfoglaltad a testét, az ellen nem tehettem semmit, de azt nem fogom megengedni, hogy rámássz Semire. Ő olyan tiszta, nem volt még egy fiúja sem, ezért nem hagyhatom, hogy egy olyan szoknyavadásszal álljon össze, mint te vagy. Egy jó tanuló stréber kell neki, aki még egy év múlva sem mer továbbmenni a csóknál.

– Te is ilyen voltál. Megismertelek titeket ebben a két napban. Annyi a különbség kettőnk között, hogy te a péniszre buksz, ennyi. Ha Youngjae bátyja azt mondta volna neked, hogy ne járj az öccsével, hallgattál volna rá?

– De Jae olyan, mint én, amíg Semi egy érintetlen virágszál, nem érted? Amúgy meg nincs is kutyája. Nem azt mondtad, hogy olyan lányokra gerjedsz, akiknek kutyája van? Hát Semi macskát tart. Egy nagy, kövér, mérges macskát, aki kikaparja a szemed, ha egy ujjal is hozzáérsz.

– Véletlenül nem Daehyun a neve?

– Szerinted én kövér vagyok? Milyen szemtelen vagy! – Dühösen kapkodom a levegőt, amikor Semi se szó, se beszéd beront a szobába. Csípőre teszi a kezét, és olyan dacosan mered rám, mint amikor azt mondtam a legjobb barátnőjének, hogy többet ne aludjon nálunk, mert álmatlan éjszakákat okoz a horkolása, ami ahhoz vezet, hogy előbb-utóbb zombivá fogok változni, és akkor ő lesz az első áldozatom.

– Nem választhatsz el tőle, oppa! Ez szerelem volt első látásra!

– Hisz még a nevét sem tudod. Mellesleg egy hete még Youngjae-be lettél szerelmes első látásra. Ha nem az én pasim lenne, még most is utána kajtatnál.

– A nevem Junhong – lép oda a nyakigláb a húgomhoz, majd a kezébe csúsztatja az övét, amit egy jó darabig el sem enged.

– Amúgy jó, ha tudod, hogy két fiúval jártam már, és mindkettő idétlenebb volt Junhongnál. Ne legyél olyan paranoiás, mint anya. – Utánuk akarok rohanni, amikor kéz a kézben kilépnek az ajtón, de Jae megállít, így csak tehetetlenül nézem, ahogy egyre kisebb ponttá zsugorodnak a szemem előtt. Szóval a húgom nem olyan ártatlan, amilyennek hittem. Én pedig nem szoktam csajozni, ahogy anyánk hitte, micsoda gyönyörű képet mutat ez a családunkról. Senki nem tud semmit a másikról. Legalábbis addig nem tudtuk, amíg valamilyen okból kifolyólag le nem hullt rólunk az álarc. Azzal nyugtatom magam, hogy az univerzum Youngjae és az én esetemben is helyesen járt el, ezért abban reménykedem, hogy náluk is helyes döntésre jutott.

– Kicsim, tudom, hogy későn szólok, de a felfordulás miatt teljesen kiment a fejemből, hogy fél óra múlva jelenésünk van az apám jachtján – jegyzi meg Jae kissé visszafogottan.

– Mi? Jacht? Miért nem mondtad ezt előbb? Ha erről tudtam volna, már sokkal hamarabb összejöttem volna veled. – Rendkívül fáradt vagyok, de ahelyett, hogy kihisztizném, hogy maradjunk otthon, gyorsan összekészülök. Nem tagadom, szívesebben aludnék egy kiadósat, minthogy idegenekkel jópofizzak, de hát olyan régóta szeretném megismerni a Yoo családot, hogy egy olyan aprócska gond, mint a kimerültség nem állhat az utamba.

– Elég lesz! Már öt perce is jó volt a hajad, és öt perc múlva sem lesz ennél jobb, úgyhogy induljunk már, légyszi! – Igaza van, de amikor aggódom valami miatt, folyton a kényszerességbe menekülök, mint anyám. Ő általában takarításba fog, ha frusztrált, én meg addig igazgatom a hajam meg a ruhám, amíg el nem zsibbad a kezem.

– De fel sem készültem belőlük. Melyik csapatnak drukkol a tesód a VB-n? És mit válaszoljak, ha ő ilyesmiről kérdez? Mégsem mondhatom azt neki, hogy mi csak azért nézünk meccset, hogy megállapítsuk, melyik a legdögösebb játékos…

– Dehogyisnem. Pontosan ezt fogod mondani. Nem kell megjátszanod magad előttük, senki előtt nem kell megjátszanod magad. Bármiről beszélhetsz nekik, kivéve a testcserét, mert az elég érzékeny téma szerintem – kuncog a kezemet simogatva. Szent ég, ha belegondolok, hogy milyen korlátolt életet éltem eddig, és hogy mennyire boldoggá tesz, hogy Youngjae felszabadított, örömtáncra perdül a lelkem. Amikor Hansol arra kért, hogy költözzek hozzá, végre elhagyhattam a szülői házat, azt hittem, megmentett, de valójában az egyetlen megmentőm Jae, aki előtt sosem kellett elfednem az igazi énemet. Ő sosem nézett rám úgy, mint egy hibbantra, amikor mezítláb táncoltam az esőben, vagy amikor himnuszokat énekeltem olyan nyelveken, amiket nem is ismerek. Megmentett, felszabadított, megtanított mindennél jobban szeretni, nem csak őt, hanem saját magamat is.

– Az meg mi? Csak nem gyűrű? – kérdezem cinikusan, amikor előhúz egy fekete bársony dobozkát a zakója zsebéből. A tenger felszínén ringatózó jacht csodálatos, de sokkal szebbek Youngjae drágakőre emlékeztető szemei, melyek úgy ragyognak a naplementében, mint két csiszolatlan gyémánt, amikben csak az gyönyörködhet, aki megérdemli.

– Nem szeretem a gyűrűket, mert kellemetlen érzést okoznak. Egyszer vettem magamnak egyet, mert jól nézett ki, de öt percnél tovább sosem tudtam az ujjamon tartani, mert idegesített a jelenléte. Ezért adok neked egy nyakláncot. A medálja egy végtelen jelet formál meg, ami azt szimbolizálja, hogy végtelenül szeretlek. – Megremeg a keze, amikor felcsatolja a nyakamba a láncot, ahogy az én szám is reszket, miközben adok neki egy forró csókot. Nem jellemző ránk túlságosan a nagy romantikázás, a nélkül is tisztában vagyunk azzal, hogy mit érzünk egymás iránt, és ha sok lenne az ilyen „nyálas” pillanatból, előbb-utóbb unalmassá válna, így azonban örök emlékként égnek a szívünkben. Jae hiába nyugtatgatott, végigidegeskedtem az egész utat, lerágtam volna az összes körmömet, ha nem fogta volna le mindkét kezemet. A nyaklánc azonban energiával tölt fel, magabiztossággal, elszívja minden félelmemet, erőt ad, megvéd, és pontosan tudom, hogy soha de soha nem fogom levenni magamról. A boldogságom jelképe, a szerelmemé, ami napról napra jobbá teszi az életemet, és ami el fog kísérni az úton, amíg be nem köszönt létezésem utolsó napja.