Nyugi Doki - EXTRA szívdobbanás

Túlóvó apai szívek

Mina pov:

Tíz évvel később

– Beszélnünk kell – szólalok meg egy mély lélegzet után. Biztos feltűnt nekik szokatlan hallgatagságom, mivel olyan még sosem fordult elő, hogy néma csendben ülöm végig a vacsorát. Ráadásul az idegesség is kiült az arcomra, ami szintén nem jellemző rám. Miért félnék bármit elmondani nekik, amikor ők a világ legcsodásabb apukái? Most mégis a terítő alját morzsolgatom zavaromban, holott tisztában vagyok vele, hogy ettől nem leszek erősebb.

– Egyes lett a legutóbbi dolgozatod, igaz? Mondtam, hogy többet kéne tanulnod rá, de ne vedd a szívedre, egyszer belefér – mondja Jappa megértően mosolyogva. Ha megtudja, milyen bejelentenivalóval rukkolok elő, azt fogja kívánni, hogy bárcsak tele lenne egyessel az ellenőrzőm, mert a valódi okkal kevésbé lesz megbékélve.

– Tetszik egy fiú. Jobban mondva másfél hónapja járok valakivel. L. A.-ben ismertem meg, amikor megújítottátok az eskütöket. Ott élt a családjával, de miután szétmentek a szülei, az anyukájával Szöulba költöztek nagy szerencsémre. Szóval… áthívnám holnap, hogy bemutathassam nektek. – A szavaimat követő halálos csend nem tűnik túl jó jelnek, ahogy egyre sápadó arcuk sem. Bappa kezéből kiesik az evőeszköz, ami a földön landol, de nem veszi fel. Úgy mered maga elé, mintha szellemet látna, és valószínűleg fejben különféle módokon gyilkolja meg a fiúmat, akivel még nem is találkozott.

– Öhm… Mi azt hittük, Taewoo-val jársz. Az a srác nagyon kedves, és kiskorotok óta elválaszthatatlanok vagytok… – Jappa előbb nyeri vissza a lélekjelenlétét, de a megjegyzésével felbosszant, mert Taewoo a legjobb barátom, ennek ellenére ők mindig úgy tekintettek rá, mintha több lenne annál.

– Taewoo-nak Rahee tetszik. Mellesleg nagyon cuki volt tőletek, hogy hat évesen összeboronáltatok minket, de felejtsétek már el ezt a témát!

– Kislányom, neked bajod van a hazai férfiakkal? Miért pont egy amerikaival kellett kezdened? Azok olyan… – A másik apukám is megtalálta a hangját, aminek köszönhetően egyre ingerültebbé válok. Két férfi, aki együtt él, nehogy már azon akadjon ki, hogy nem a saját nemzetem tagjai közül választok párt.

– Lefogadom, hogy ha Taewoo a bugyimban nyúlkált volna, rögtön elvesztette volna a szimpátiátokat. Amúgy örülnötök kéne, hogy végre van egy normális kapcsolatom. Eddig négy pasival smároltam, akik elég durva arcok voltak, Jake hozzájuk képest egy angyal. Ja, és megfogtam Rahee cicijét a szilveszteri bulin.

– De hát Rahee lány, ráadásul a legjobb barátnőd harmadik óta… – Ez az információ olyan sokkoló hatással bírt, hogy Jappa evőpálcikái is az asztal alatt végzik.

– Na, nehogy azt mondd nekem, hogy bajod van a leszbikusokkal! Amúgy nem vagyok az, de ki kellett próbálnom, mert a kísérletezgetés során derül ki, hogy mire vágyik az ember. – Bappa lehajol, hogy összeszedje a padlóra ejtett tárgyakat, és a mosogatóhoz viszi őket, hogy kényszeres tisztogatásba kezdjen. Utál mosogatni, mindig könyörögni kell neki, hogy csinálja meg, úgyhogy egyértelmű, hogy csak azért ment oda, hogy hátat fordíthasson nekem. A másik apukám gondterhelten könyököl az asztalon, és látszik rajta, hogy a megfelelő szavakat keresi, de ezek szerint nem találja azokat, pedig sosem okozott gondot számára, hogy kiselőadást tartson. – Oké, az előbb hazudtam. Egy pasival sem smároltam, még Jake-kel sem, és nem fogtam meg Rahee cicijét. Azt szeretném, ha majd Jake fogná meg az enyémet. Azért csaptalak be titeket, mert felbosszantott a kiakadásotok. Tudtam, hogy nem lesztek elragadtatva ettől az új helyzettől, de kicsit megerőltethetnétek magatokat. És tényleg elhittétek, hogy egy ribi vagyok? Azt is bevennétek, ha azt mondanám, hogy tele van a szekrényem szadomazo játékszerekkel? – Mindketten megrázzák a fejüket, de állítom, hogy amint lelépek itthonról, fel fogják forgatni az egész szobámat ellenőrzésképpen.

– Jól van, kicsikém. Nyugodtan hívd meg holnap estére a barátodat, szívesen látjuk – vált Jappa kedvesebb hangszínre. Azt hiszem, megkönnyebbült, hogy nem mondtam igazat az előéletemmel kapcsolatban, Bappa viszont valami olyasmit mormol az orra alatt, hogy ő ugyan nem kíváncsi arra a liliomtipróra. A másik apukám odamegy hozzá, és a vállára simítva próbálja megnyugtatni látszólag kevés sikerrel. A háló felé kormányozza őt, én pedig ahelyett, hogy berohannék a szobámba, hogy írjak Jake-nek, megállok az ajtajuk előtt, hogy kihallgathassam a beszélgetésüket. Nem szoktam ilyet csinálni, de érdekel a véleményük, amit nem voltak hajlandóak a szemembe mondani. Először csak annyit hallok, hogy Bappa eszeveszett zokogásban tör ki, amit nagyon nehezemre esik szó nélkül tűrni. Legszívesebben feltépném az ajtót, hogy a karjaiba vethessem magam, de muszáj keresztülmennie ezen a szakaszon, hogy később jól viszonyuljon ahhoz, hogy kezdek felnőni.

– Ne sírj már, édesem, ez nem a világ vége. Egyikünk sem halálos beteg, nincs háború, és tudtuk, hogy ez előbb-utóbb be fog következni.

– De miért ilyen hamar? Még csak tizenhét éves lesz, ráadásul az első hat évét nem velünk töltötte… Tudtam, hogy nem kellett volna megújítanunk az eskünket. Ha nem megyünk el Los Angelesbe, akkor meg sem ismerkedtek volna! Azt hittem, szeret minket, hogy mi mindent meg tudunk adni számára… És vettem neki egy gyönyörű ruhát a születésnapjára, amiben nem láthatom, mert már nem velünk fog ünnepelni…

– Ne butáskodj, persze, hogy szeret minket. De mi nem csókolhatjuk meg, satöbbi. Nekem is fáj, hogy ilyen gyorsan felnőtt, de ha így viselkedsz, végleg el fogod taszítani magadtól. Támogatnunk kell őt, és megóvni, nehogy jövő hónapban azt jelentse be, hogy unokánk lesz.

– Ha még egyszer kiejted ezt a szót a szádon, én esküszöm, elválok tőled!

– Jól van, na. Én csak arra akartam célozni, hogy Mina nem olyan, mint Pocahontas.

– Tessék?

– Mina utálja ezt a mesét, mert nem happy enddel fejeződik be. Az indiánlány a népét választja, és végignézi, ahogy John Smith-t elszállítja egy hajó… Mina a szerelmet választaná. Felszállna arra a hajóra, és maga mögött hagyná a népét, annak ellenére, hogy szereti őket.

– Azt akarod mondani, hogy ha az a gyerek visszaköltözne Amerikába, Mina vele menne?

– Nem feltétlenül ide szerettem volna kilyukadni. A lényeg az, hogy mellette kell állnunk, ha nem akarjuk azt, hogy felelőtlen lépéseket tegyen a hátunk mögött. Ha megbízik bennünk, nem fog titkolózni, nem fog rossz fej apaként tekinteni ránk. Mellesleg, ha Mina randizni fog járni, csak a miénk lesz a lakás…

– Azt hiszed, hogy el tudok majd lazulni, amikor egyfolytában azon fog járni az eszem, hogy mit csinálhat az az amerikai nyálgép a kislányommal?

– Ne becsüld le a módszereimet, Baekhyun-ah! Például most is eléggé ki vagy borulva, de fogadjunk, hogy öt percen belül elfeledtetem veled a szomorúságodat?

Amikor elcsendesednek, visszalopakodom a szobámba, mert a folytatásra nem vagyok kíváncsi. Örülök, hogy ők ketten más természetűek, mert Jappa mindig el tudja érni, hogy Bappa megnyugodjon, és ha ő mellettem áll, akkor hamarosan mindketten az én oldalamon lesznek. Tudom, hogy Jappának sem könnyű, de mivel annyira szeret minket, azon van, hogy a párjának meg a lányának is kedvezzen. Mindig a mi érdekeinket tartotta szem előtt, és az tette boldoggá, ha minket annak látott. Nekem vannak a legfantasztikusabb apukáim a világon, de mivel Bappa olyan szeleburdi, mint én, jó, hogy van valaki, aki a földön tart minket, amikor túlságosan elszalad velünk a ló.

Kiveszem azt a gyönyörűséges ruhát, amit Bappa választott nekem, és belenyomom az orromat, mert az ő illatát vélem felfedezni rajta. Amikor nagy boldogan odaadta, csak egy grimaszt kapott cserébe, mert utálom, amikor hercegnőnek akar öltöztetni. Kisgyerekként egy csomó fodros, csilli-villi rucival ajándékozott meg, amik végül rendre Rahee-nál kötöttek ki, mert én jobban preferáltam a kényelmes mackónadrágokat, később pedig a szakadtabbnál szakadtabb farmereket. De ezúttal fel fogom venni ezt a ruhát, hogy egy este ereéig eljátszhassam azt a hercegnőt, amilyennek mindig is látni akart. Nem mintha a szakadt farmeremben kevésbé szeretne, de miért ne okozhatnék neki örömet?

Reggel óvatosan nyitok be a szobájukba, nehogy valami huncutságon érjem őket, de amikor látom, hogy békésen alszanak, közelebb lépkedek az ágyukhoz. Átmászok Bappán, és arrébb tolom, hogy kényelmesen kettőjük közé fészkelhessem magam, mire álmos, ugyanakkor hálás pillantásokat vetnek rám. Legalább három éve nem bújtam melléjük, de amikor reggel felébredtem, egy elemi erő idevezetett. Az, hogy vágyom a nagylányos dolgok kipróbálására, nem jelenti azt, hogy gyermeki énemnek végleg búcsút intettem. Szükségem van rájuk, és húsz-harminc év múlva sem fogok lemondani egy apai ölelésről.

– Kincsem, rájöttél, hogy inkább szakítasz azzal a fiúval?

– Baekhyun!

– Semmi gond. Tudom, hogy amint megismered Jake-et, meg fog változni a véleményed. De nehogy főzni merészelj, Kyungsoo oppa készíti el a vacsit. Majd azt mondjuk, hogy ti csináltátok. És kérlek, ne áruld el, hogy bohóc vagy. Én azt mondtam, asszisztensként dolgozol a kórházban. Te meg ne fáraszd őt a tudományos hülyeségeiddel…

– Szóval játsszuk meg magunkat egy taknyos kedvéért. És Kyungsoo előbb tudott arról, hogy jársz valakivel, mint Jongin meg én?

– Így van. Alig mertem elmondani nektek a várható reakciótok miatt, persze, hogy vele könnyebben megosztottam. – Bappa sértődötten kiugrik az ágyból, és valószínűleg a telefonjáért indul, hogy lecseszhesse oppát. Nagyot sóhajtva ülök fel, de Jappa visszahúz, és az ölelésében tart egy darabig, mielőtt elkezdődne a következő nehéz napja.

– Légy vele türelmes! Nagyon szeret téged, ahogy én is. – Némán a mellkasába fúrom a fejem, pedig azt kéne mondanom, hogy én sem érzek másképp irántuk, attól, hogy van egy pasim. Megpuszilja a homlokomat, és kézen fogva a konyhába vezet, hogy szokás szerint együtt fogyasszuk el a reggelit. Csakhogy családunk harmadik tagja már nem tartózkodik otthon, ami mindkettőnket aggodalommal tölt el.

***

– Ez nagyon jól néz ki, és milyen fenséges illata van! – lelkendezek, amikor Kyungsoo oppa megmutatja, mivel állt elő a nagy eseményre. Az unokatesóim minduntalan bele akarnak kóstolni a kajába, és nem tudják megérteni, hogy az apukájuk kivételesen nem nekik főzött. Oppa eléjük tesz egy másik fazekat, amiből a fiúk anélkül kezdenek enni, hogy tányérokra szednék a tartalmát.

– Nem irigylem a szüleidet. Mekkora szerencse, hogy fiaim lettek – mosolyog, miközben nekilát a desszert elcsomagolásának. Arra nem kértem, hogy azt is csináljon, de annyira imádnivaló, hogy ki sem kell nyitnom a számat, tudja, mivel vegyen le a lábamról.

– Tuti, hogy Hyerin unnie sodrófával fogja távol tartani a lányokat tőlük.

– A sodrófa az én hatáskörömbe tartozik, szóval én fogom megfenyíteni őt, ha házsártos anyós szerepben tetszelegne. – Amikor megtudtam, hogy unnie ikrekkel várandós, azt kívántam, lányok legyenek, de Jonghyunnak öccsei születtek. Tulajdonképpen nem bántam, mert a bácsikáim azt mondták, Hyerin a királynőjük, én meg a hercegnőjük vagyok, és egy idő után senkivel sem szerettem volna osztozkodni ezen a poszton. Nem maga a hercegnőség gondolata csábított, attól kirázott a hideg, az viszont jó érzéssel járt át, hogy mindig a figyelmük központjában voltam.

Hyerin szülei évekig szekálták a lányukat azért, amiért hagyja, hogy a fiúk melegek közt nőjenek fel. Képesek voltak egy olyan kijelentést tenni, hogy ha nem szakítja meg a kapcsolatot a barátaival, ne vigye többet hozzájuk a srácokat. Azt gondolták, az unokáik kétséget kizáróan melegek lesznek, amiért olyan példa volt a szemük előtt. Hyerin szülei több diplomás emberek, én mégis rendkívül ostobának tartom őket a gondolkodásmódjuk miatt. Attól még, mert az egyik apukám a csoki fagyit szereti, a másik meg az epret, nekem a karamell a kedvencem, de ezt a hasonlatot egy agyon iskolázott, érzelemmentes sznob nem értheti. Így hát unnie nem vitte többet a szüleihez a gyerekeket, míg egy napon bocsánatot nem kértek tőle, és azért könyörögtek, hogy borítsanak fátylat a múltra.

– Izgulsz? – kérdezi oppa, miközben a kezembe nyom egy sütit, hogy abból merítsek erőt.

– Nem is tudom… Leginkább Bappa miatt aggódom. Reggel köszönés nélkül faképnél hagyott minket, és a kórházba se ment be. Írt egy üzenetet Jappának, hogy egyedüllétre van szüksége, de fogalmunk sincs arról, hol lehet.

– Baekhyun már csak ilyen. Kiskorunkban minden időnket együtt töltöttük, de egy nap új diák érkezett a gimibe. Hyerin a második nap kivetette rám a hálóját, ami váratlanul ért, mert addig nem igazán keresték a lányok a társaságomat. Nem tudtam, hogy mondjam el Baeknek, hogy barátnőm van, és elkövettem azt a hibát, hogy titkolóztam előtte. Azt hazudtam neki, hogy sokat kell tanulnom, segítenem kell anyunak, de egyszer pont abba a kávézóba tért be egy frissítőért, amiben Hyerinnel randiztunk. Nem mondott semmit, de mivel láttam a csalódottságot a szemében, utána mentem, aminek nem volt sok értelme, mert lerázott. Napokig került; végül is jogosan volt megsértődve. Aztán Hyerin megelégelte a dolgot, és beszélt a fejével. A mai napig nem tudom, mit mondhatott neki, de mint azt tudod, azóta ők ketten imádják egymást. Biztos vagyok benne, hogy amint lenyugszik, Jake-et is kedvelni fogja. Megnyerő a srác, nem egy huligán, szóval nincs félnivalód. – Bappa még jobban kiakadna, ha tudná, nemcsak meséltem Kyungsoo-nak a barátomról, hanem be is mutattam őt neki. Amikor két hete erre sétáltunk, baromi éhesek voltunk, de mivel egyikünknél sem volt pénz, nem ülhettünk be egy kajáldába. Feljöttünk hát oppához, aki perceken belül összedobott valami finomat, miközben a srácok játszani hívták Jake-et. Addig nem esett szó a családomról, azaz konkrétan hárítottam a témát, ahányszor Jake rákérdezett arra, hogy „mit dolgozik a mamád”, „milyen a kapcsolatod a mamáddal”… Elnézve Hyerint, aki smink nélkül is olyan gyönyörű, hogy én sosem érhetek a nyomába, azt kívántam, bárcsak ő lenne az anyukám. Eljátszottam azzal a gondolattal, hogy azt hazudhatnám Jake-nek, hogy ők a családom. Az első pillanattól fogva jól kijött a srácokkal, akik lehettek volna a testvéreim, és remekül elbeszélgetett Kyungsoo-val, akit könnyen elfogadtam volna apámnak. Ő nem égetett le mások előtt, és nem dolgozta agyon magát vadidegenek életéért küzdve.

Amikor elhagytuk a házat, Jake azt mondta, elbűvölő családom van, mire az alsóajkamba harapva közöltem vele, hogy ők csak a másodlagos családom, és remélem, hogy az igazit ugyanilyen elbűvölőnek fogja tartani. Nem tagadhattam meg a szüleimet, mert eszembe jutott, mennyi mindent tettek értem, és hogy mennyire szeretjük egymást. Lehet, hogy Jappa rengeteget dolgozott, de amikor néha napján beszöktem hozzá a műtőbe, mert úgy hiányzott, hogy bárhova utána mentem volna, nem küldött haza, hanem beszélgetett velem, amíg könyékig volt valaki szívében. Megkért, hogy adjam neki oda az eszközöket, és átölelt, amint felszabadultak a kezei. Néha véres lettem, néha el kellett viselnem, hogy a többi orvos szúrós szemmel néz rám, de érte megérte az ilyesfajta áldozathozatal. Ha a kórház nem a nagypapi tulajdona lett volna, nem lett volna ennyi szabadságunk, de így kedvemre garázdálkodhattam a környéken. És lehet, hogy minél idősebb leszek, annál cikibbnek találom Bappa foglalkozását a velem egykorúak előtt, de valójában nagyon büszke vagyok rá, akárhányszor felvidít egy kisgyereket, vagy olyan dolgokat old meg, amik nem is az ő feladatkörébe tartoznak. Nem olvastam képregényeket, mert annyi hőstettet hajtott végre az elmúlt években, hogy a szememben felért minimum tíz Supermannel.

– Mehetünk, kincsem? – lép be Jappa az ajtón. Ennyi kajával nem volt kedvem buszra szállni, ezért megkértem, hogy vigyen haza. Nem értem, miért mered elborzadva a konyhapultra, miután üdvözli a ház lakóit. Valami nem odaillőt fedezett fel a levesben, vagy mi a francért áll az ájulás szélén? Az a férje reszortja, ő sosem szokta elveszteni az eszméletét, mert a legdurvább helyzetekben is munkál benne az orvos vér. – Az ott egy terhességi teszt? Te fogod felvilágosítani az apádat arról, hogy unokája lesz, mert én nem mondhatom ki ezt a szót előtte! – Jé, én észre se vettem, hogy ott hever az a teszt, ő meg rögvest kiszúrja. Most, hogy nincs itt a támogatásra szoruló párja, lerogy az első útjába akadó székre, és az arcát a kezébe temetve agonizál, kiadva magából az összes stresszt, ami tegnap óta gyűlik benne.

– Abbahagynád ezt a mértéktelen önsajnálatot? Az a teszt az enyém – közli Hyerin kilépve a fürdőből. Vigyorogva öltök nyelvet apura, aki a kelleténél kissé indulatosabban reagál a hírre.

– Egy focicsapatot szándékoztok összehozni?

– Kösz a gratulációt! Látszik, hogy sokat vagy együtt Baekkel, kezdesz azonosulni vele. – Hyerin merő szeretetből ad neki egy tockost, amíg én odaszaladok Kyungsoo-hoz, hogy egy nagy öleléssel fejezzem ki az örömömet.

– Nekem nem kell még egy idegesítő testvér! – nyafog Jonghyun, akit ebben a pillanatban is nyúznak az öccsei. Hiába nagyobb náluk, ha az ikrek összefognak, nincs esélye ellenük.

– Majd többször mész a keresztapádékhoz. Legalább lesz, aki megvigasztalja őket, amikor Mina a fiújával fog lógni. – Jonghyun rajong apuékért, úgyhogy nem meglepő, hogy örömujjongásban tör ki. Jappa viszont nem mondható túl lelkesnek. Nem a kisfiúval van baja, csak azzal a megjegyzéssel, hogy „Mina a fiújával fog lógni”.

Amikor hazaérünk, megkönnyebbülve Bappa ölelésébe szaladok, aki a nappaliban vár minket. Nem hajlandó szépen kiöltözni, de úgy döntök, nem fogok fennakadni ezen. Mondjuk, így elég murisan mutat Jappa mellett, mert ő meg túlzásba esett, és úgy kinyalta magát, mintha már az esküvőmre készülne. Én a Rahee-tól kölcsönkapott mályva ruhába bújtam, amin apuék rendesen meglepődtek, mert sem a szín, sem a fazon nem passzol hozzám. Vagyis inkább úgy fogalmaznék, hogy nem szokásom ilyesfajta göncöket magamra aggatni, de amikor meglesem magam a tükörben, elégedetten nyugtázom, hogy igazán jól áll. Nem túl kivágott, nem túl rövid, ami pozitívum, mert ha ennél kihívóbb lenne, tuti átöltöztettek volna.

Jake-nek is leesik az álla, amint meglát, és kissé feltűnően bámul, amit Bappa nem néz jó szemmel. Közénk furakodik, hogy bemutatkozhasson a barátomnak, de lerí róla, hogy a háta közepére kívánja szegényt. Azért fohászkodom, nehogy a nadrágjába törölje a kezét, e képpen szabadulva meg Jake érintésétől, de ehelyett inkább a mosdót veszi célba. Így legalább azt a benyomást kelti, hogy az evés miatt szeretné megmosni a kezét, de én pontosan tudom, hogy miért tartja kerek egy percig a víz alá a jobbját.

– Azt hittem, egy pattanásos, túlsúlyos jenki gyerekről van szó, de ez a fiú túl szép, hogy igaz legyen – morog Bappa, miközben helyet foglal az asztalnál velünk szemben.

– Hízelgő magától, hogy ez a véleménye rólam. Főleg azért, mert szakértőnek számít a férfiak terén. – Az én drága apukám úgy bámul Jake-re, mintha áramütés érte volna, ugyanis abban a hitben élt, hogy nem beszéli a nyelvünket. Ráadásul Jake finoman be is szólt neki, amiért kap tőlem egy ragyogó mosolyt. Bappa ezután sokáig meg se mukkan, mivel valószínűleg csak nyomdafestéket nem tűrő beszólások kavarognak a fejében. Remélem, ezúttal nem fog semmit a padlóra hajigálni, bár igazság szerint hozzá sem nyúl az ételhez. Jappa jól elbeszélget Jake-kel, ami szintén idegesíti a másik apukámat, mert ő úgy gondolta, hogy hozzá hasonló elutasító viselkedést fog tanúsítani.

– Jake tud gitározni! – jegyzem meg, mert ezt elfelejtette megemlíteni, amikor azokról a dolgokról mesélt, amiket előszeretettel művel a szabadidejében.

– A gitárosok a legrosszabbak! – motyogja Bappa az orra alatt. Na persze! Ha Jake azt mondta volna, hogy dobol, akkor a dobosok lettek volna a legrosszabbak…

– Baekhyun azt akarja mondani, hogy szívesen meghallgatnánk egyszer, ahogy játszol.

– Nem. Baekhyun azt akarja mondani, hogy megöl, hogy ha arra használod a nyavalyás gitárodat, hogy azzal imádkozd le Mináról a ruhát. Majd rád szabadítom Kyungsoo-t, ha nem tudsz viselkedni…

– Kyungsoo hyung és én remekül kijövünk. Nagyon kedveljük egymást. – Kíváncsi lennék, hogy Bappa ebben a pillanatban oppára vagy rám haragszik jobban, amiért egy újabb információt titkoltunk el előle. De az biztos, hogy Jake-re mindenkinél jobban ki van hegyezve, pedig ha nem lenne ilyen makacs, és jobban megismerné, rájönne, hogy tényleg jó fiú.

– Szívem, emlékszel, hogy mit mondtam neked Pocahontasról meg John Smith-ről? – simít Jappa gyengéden a hátára suttogva, ami elég hangosra sikeredik ahhoz, hogy meghalljuk.

– Utálom John Smith-t! Ő a világ legszörnyűségesebb karaktere… – dünnyögi duzzogva, mire Jappa nyom egy lágy csókot a szájára. Jézusom, ezt most komolyan gondolta? Azt hittem, mellettem áll, de az ilyen cselekedetekkel el fogja üldözni Jake-et. Az egy dolog, hogy a barátom elfogadta, hogy nekem két apám van, de azért ne kezdjék már el nyalni-falni egymást előtte, mert egy hetero tizenéves srác joggal akadna ki a látványon. Nyilván Bappa is rájön erre, mert provokálásképpen elmélyíti a csókjukat, és olyan szenvedélyesen húzza magához a párját, hogy abba bárki belepirulna. Tudom, hogy szereti őt, de jelenleg a „mivel tudnánk végképp lekoptatni a szőkeséget Mináról” című előadásnak lehetünk a szemtanúi.

–  Megmutatom Jake-nek a szobámat! – pattanok fel, megpróbálva menteni a menthetőt.

–  Nem! – kiált fel ellentmondást nem tűrve Bappa. Mindegy, legalább a nyalakodást félbe tudtam szakítani.

– Baekhyun azt akarja mondani, hogy rendben, de hagyjátok nyitva az ajtódat. Tárva nyitva! – Bappa kétségbeesett hadonászásba kezd, de mielőtt megszólalhatna, Jappa befogja a száját. Természetesen nem a kezével, ezért megragadom Jake csuklóját, hogy minél előbb a szobámba vonszolhassam.

– Tetszenek – közli, és helyet foglal az ágyamon, arra várva, hogy mellé üljek.

– A berendezés meg a cuccaim? Ja, szerintem is nagyon menők.

– Én az apukáidra céloztam. – Úgy meredek Jake-re, mintha azt próbálnám megfejteni, hogy most gurult el a gyógyszere, vagy már régóta nincs meg neki. – Látszik rajtuk, hogy szeretik egymást, na meg téged. Én sosem láttam ilyen meghittséget a szüleim között. Az én apám még kiskoromban sem féltett engem… – Hát igen. Az tény, hogy az osztálytársaim szülei sorra elváltak, amíg az enyémek a mai napig odavannak a másikért. Néha azért összekapnak, de csupán olyan piti dolgokon szoktak vitatkozni, hogy milyen feltét legyen a pizzán.

– Asszem, nem értékeltem ezt eléggé az utóbbi napokban.

– Akkor mondd meg nekik, hogy milyen fontosak számodra. Én megvárlak. – Ha valaki azt állítja, hogy Jake nem egy álom pasi, az bolond. Más fiúk a ruhám alatt akarnának matatni, ő meg kiküld, hogy azt az időt, amit együtt tölthetnénk, lerövidítsük az apuékkal való beszélgetésemmel. Riadtan konstatálom, hogy talán nem vagyok annyira belezúgva, mint ahogy gondoltam, mert hallgatok rá, és visszamegyek a konyhába. Ha olyan nagyon lángolnék érte, akkor őt kéne választanom, nem?

– Jake bír titeket – csapok Bappa hátára, aki úgy megrémül, hogy a kanala mégiscsak a földön köt ki.

– Jó neki – morogja, de ismét figyelmen kívül hagyom a megjegyzését, és az ölébe mászok.

– Az az igazság, hogy apádnak tetszik Jake. Szőke haj, kék szemek, cuki akcentus… Ha nem veled járna, fogadok, hogy bepróbálkozna nála. Féltékeny vagyok! – Felnevetek Jappa kijelentésén, Bappa viszont egy jókora ütéssel torolja meg a feltételezését.

– Te egyedül hagytad azt a fiút a szobádban? – fordul hozzám Bappa elborzadva.

– Tényleg, nehogy lenyúlja a plüssállat készletemet! Ja, hogy nekem nincs is olyanom.

– Viszont Jake megtalálhatja a kiskori meztelen képeidet, és beindulhat rájuk! – Ököl pacsit adok Jappának a leleményes megjegyzéséért, de attól tartok, ha így folytatja, a kanapén fog ma este aludni.

– Én csak tudatni akartam veletek, hogy imádlak titeket, még akkor is, ha te olyan vagy mostanság, mint egy durcás hörcsög – csípek Bappa arcába, aki elhúzódik tőlem, és olyan tartást vesz fel, mint egy mérgesen fújó macska. – De most megyek, mert korrepetálnom kell egy kicsit Jake-et koreaiból.

– Annak úgyis franciázás lesz a vége – kuncog Jappa, mire a másik apukám homloka hangosan koppan az asztal lapján. – Hé, én nagyon jó vagyok franciából. Nem szeretnéd, hogy megmutassam? – búgja Bappa széke mellé térdelve, hogy nagyjából egy síkban legyen a fejük.

– Nem értem, mi ütött beléd. Nem elég nekem Mina meg az amcsi pasija, még te is a véremet szívod egyfolytában…

– Hát, szívhatok mást is…

– Hallgass el! Hogy lehetséges az, hogy szerepet cseréltünk? Én lettem a szigorú apuka, amíg te olyan vagy, mint egy rossz kisgyerek. Régebben bezzeg azon is cirkuszoltál, ha egy nyamvadt nyalókát vettem Minának, erre most… Még jó, hogy óvszert nem veszel nekik… Kim Jongin, te óvszert vettél a gyereknek?!

– Ma láttam egy terhességi tesztet, és úgy gondoltam, jobb félni, mint megijedni… – Bappa olyan sipákolásban tör ki, hogy Jake biztosan hallja, hiszen nincs akkora lakásunk. Nem szeretnék belefolyni a civakodásukba, ezért lábujjhegyen visszaosonok a szobámba. Tudom, hogy idő kérdése, és ki fognak békülni, jobban mondva igazán össze sem vesztek, csak Bappa drámázik szokásához híven.

– Amúgy kié volt az a terhességi teszt?

– Hyeriné.

– Mi? Ezek egy focicsapatra gyúrnak? – Milyen igaza volt unnie-nak! Apuék ugyanarra asszociálnak, amikor szóba jön a baba. Mielőtt beérnék a szobámba, még hallom, hogy Bappa felhívja Kyungsoo oppát, hogy számon kérje rajta a Jake-kel való ismertségét, meg hogy egy kis idegtépés után gratuláljon az új jövevényhez.

– Egyre jobban bejön a családod. Olyan viccesek. Akár egy reality show-t is forgathatnátok.

– Na szép! A végén nem miattam fogsz ide járni, hanem hogy velük találkozhass.

– Azt se bánnám, ha engem is örökbe fogadnának. Bár abban az esetben kénytelenek lennénk vérfertőző kapcsolatot folytatni, hugi. – Hanyatt lököm Jake-et az ágyon, és a hasára ülök. Kicsit későn eszmélek rá, hogy ez egy eléggé intim póz, ezért csikizni kezdem, hátha azzal elterelem a figyelmét arról, hogy túlságosan közel kerültünk egymáshoz.

– Vénusz, Mars, csak nem a gazdi küldött titeket, hogy megzavarjatok minket? – A cicák rám telepednek, és olyan mesterien nyújtóznak el rajtam, hogy eltakarják azokat a területeket, amik lázba hozhatnának egy fiút.

– Szóval az apukáidon kívül a cicákkal is meg kell harcolnom érted.

– És ott vannak még a bácsikáim. Kyungsoo oppa kivételnek számít, de vannak olyanok, akik gondot okozhatnak. Sok pasi rajong értem, ha nem tudtad volna.

– Én szeretem a kihívásokat. – Jake odahajol hozzám, mire a szívem hevesebben kezd verni. Kicsit megijedek, mert a szabályos dobogás helyett, rendellenes lüktetés tör fel a mellkasom közepéből, de ez csak annak köszönhető, hogy izgulok. Ilyenkor mindig jobban érzékelem a betegségemet, ami szerencsére nem halálos, de folyamatos felügyeletre szorul. Megállapítom, hogy Jake szeme ilyen közelről inkább zöldnek tűnik, így ez a szín lesz mától a kedvencem a kék mellett. – How to say you are the most beautiful girl in the world in Korean?

– Jesszusom, ha ezzel a dumával jöttél volna, amikor megismerkedtünk, belöktelek volna a tengerbe. Tudod jól, hogy nem kell ilyen nyálas szövegeket nyomatnod ahhoz, hogy megcsókolhass. – Amikor a tarkójára helyezem a kezem, és magabiztosan magam felé kezdem húzni, elmosolyodik, de abban a pillanatban, amikor végre összeérhetne a szánk, egy hatalmas kiáltás töri meg a varázst.

Kiszaladok a konyhába, ahol Bappát egy kés társaságában találom sebes kézzel, amiből ömlik a vér. Remek! Képes volt magába döfni egy kést, csakhogy megakadályozza az első csókomat. Láttam, hogy néhányszor elment a szobám előtt, de annyira megfeledkeztem a külvilágról, hogy nem vettem észre, hogy megint utánunk kémkedik.

– Apád lement a boltba, úgyhogy segítenél bekötözni? – Hát persze. Ha Jappa itthon lenne, akkor nem mert volna ilyesmihez folyamodni. Bekiabálok Jake-nek, hogy jobb lenne, ha most haza menne, aki megfogadja a tanácsomat, miután udvariasan elköszön. Néhány gyors lépéssel utolérem, és az ajtóban megállítom, hogy felpipiskedve adhassak a szájára egy apró csókot. Meglepettségében elfelejt lélegezni, de ragyogó mosolya elárulja, hogy nem bánja, amiért a bosszúm eszközeként használtam. Hirtelen többet szeretnék érezni az ajkaiból, de hátulról meghallom Bappa jajgatását, ami visszaránt a valóság talajára. Miután visszatérek hozzá, mérgemben kissé szorosra csinálom a kötést, ami miatt folyamatosan azt nyöszörgi, hogy „fáj”, de megérdemli, basszus! – Ez övön aluli ütés volt – céloz a szájra puszira, amit premier plánban élvezhetett.

– Ez kellett ahhoz, hogy kvittek legyünk.

– Mi lenne, ha fegyverszünetet kötnénk? Fagyizol velem, miközben nézzük a High School Musicalt? – szipogja ép kezével az enyémet szorongatva. Szerintem nem a fájdalom csalt könnyeket a szemébe, hanem a megkönnyebbülés, hogy végre kettesben vagyunk, mint azelőtt.

– Fagyizzunk, de a HSM-es DVD-det kidobtam, miután kétszer végig kellett szenvednem azt a borzadályt. Amúgy nem tudom, észrevetted-e, de Jappát sikerült az oldalamra állítanom. Szóval biztosan engedelmeskedni fog nekem, ha megkérem, ne érjen hozzád, amíg be nem gyógyul a sebed.

– Olyan gonosz vagy! Én csak… Az első csókom pocsék volt. Nem akarom, hogy a tiéd is az legyen. Hadd derítsem ki, hogy ez a Jake hozzád való-e.

– Azt nekem kell kiderítenem, apuci. És ha rossz lesz az első csókom, majd a második jobban fog sikerülni. Tudod, hogy nem vagyok egy törékeny porcelánbaba, meg tudom védeni magam. De azért köszönettel tartozom neked, amiért megakadályoztad, hogy összejöjjön. Túl snassz lett volna a szobámban, a macskákkal körülvéve. Ennél valami különlegesebb kell. Például a szülinapomon, abban a ruhában, amit tőled kaptam. – Most biztos azon agyal, miként kerülhetné el, hogy valaha megtörténjen az, ami ellen annyira ágál. Puszit hintek az arcára, amit egyre több és több követ, hátha azokkal ki tudom belőle űzni a démonokat, amik az uralmuk alá vették. Remélem, egyszer majd sikerül megértetnem vele, hogy attól semmi nem változna, ha azt a szájat, ami az orcáját érinti, megcsókolná valaki.

***

Izgatottan lépem át a kis kávézó küszöbét, ahová Jake randira hívott. Napok óta nem találkoztunk, mert úgy gondoltam, hagyom leülepedni a dolgokat otthon, de ez a kis szünet rám is jó hatással volt. Hiányzott a jelenléte, ami bebizonyította, hogy nemcsak egy múló fellángolásról van szó részemről. Nem vagyok olyan, mint a velem egykorú lányok; Rahee például nagyon szerelmes tud lenni, és minden héten másba. Én pillanatnyilag nem tudom kijelenteni, hogy az, amit érzek, szerelem, de idővel ki fog derülni, és szerencsére Jake nem az a siettetős típus.

Majdnem felsikoltok a frusztráltságtól, amikor a látóterembe kerülnek a pincérek. Rajtunk kívül senki nem tartózkodik a helyen, mert Jake kibérelte két órára, aminek tökre örültem eddig a szent pillanatig. A felszolgálókat ugyanis nem más, mint Chanyeol és Sehun oppa alakítják abban az elcseszett tini filmben, aminek én vagyok a főszereplője.

– Beszéltél valakinek arról, hogy idejövünk ma? – kérdezem halkan a barátomtól.

– Hát… Csak azért mondtam el apudéknak, mert nem akartam, hogy rosszat gondoljanak…

– Ne már! Ennyire azért ne legyél jó fiú! Azt is be akarod majd jelenteni nekik, amikor kiveszel egy hotelszobát? – Jake szemlesütve hallgatja a kifakadásomat, mintha azon morfondírozna, miket csinálna velem abban a hotelszobában. De ha így haladunk, sosem fogunk eljutni addig. Nem mintha már holnap oda szándékoznék menni, de akkor is zavar, hogy nincs egy nyugodt percem sem, amióta elárultam, hogy járunk. És nem elég, hogy Bappa rövid pórázon tart, képes volt a nyakamra küldeni a bérenceit, akik úgy méregetik Jake-et, mintha bármelyik pillanatban végeznének vele a védelmem érdekében. Nem akarom leleplezni őket, mert akkor Jake tényleg kiábrándulna a családomból, inkább úgy döntök, hogy ha ők belementek ebbe a kis játékba, akkor én fogok kijönni győztesként belőle a végén.

– Utánoznád Tommy haverodat? Az annyira vicces! – súgom Jake fülébe, majd hangosabb hangszínre váltok: – Mesélnél a legvadabb buliról, amiben részt vettél?

– Olyan sok vad buliban vettem részt, hogy nehéz lesz egyet kiemelnem közülük. Legutóbb sittre vágtak, amiért lekapcsoltak dílerkedés közben. A hűvösön rájöttem, hogy kár volt eladni a cuccot, sokkal jobban jártam volna, ha én magam fogyasztottam volna el, amire a szabadulásom után sort kerítettem, hiszen meg kellett adnom a módját az ünneplésnek. De nem is a dutyi volt a legnagyobb szívás azon a partin, hanem hogy szifiliszes lettem. Nem tudom, melyik csajtól kaphattam el, mert voltak egy páran, de amint kiderítem, leverem rajta, az fix. – Alig bírom visszafojtani a nevetést, ami alap esetben is rám szokott törni, amikor Jake a bolond haverja bőrébe bújik, de a bácsikáim reakciója még szórakoztatóbbá teszi a szituációt. Sehun elejti a poharat, aminek a szilánkjai megvágják Chanyeolt, amikor feltakarítaná őket. Miközben a kis színjátékunkat figyelték, odaégettek valamit, és amikor berohannak a konyhába, hogy még időben úrrá legyenek a helyzeten, további poharakat törnek össze. Feltételezésem szerint lefizették az igazi pincéreket, hogy átvehessék a helyüket, pluszban az okozott kár árát is állhatják, úgyhogy elég veszteséges estét tudhatnak maguk mögött, aminek még nincs vége.

– Ne idd meg azt! – kiáltok Jake-re, aki gyanútlanul emeli a szájához az elé tett poharat. Fura színe van a felszolgált löttynek, és amúgy sem csodálkoznék azon, ha belekevertek volna valamit a hallottak után. – Mit tettek ebbe az italba?

– Ne sértegessen, kisasszony! Az elsőrangú alapanyagokon kívül nem tartalmaz semmi mást – közli Chanyeol elővéve remek színészi tehetségét.

– Valóban? Akkor igya meg maga! Gyerünk, hadd lássam! – Chanyeol egy kényszeredett mosollyal felemeli a poharat, de mielőtt beleihatna, Sehun kikapja a kezéből, és egy hajtásra eltünteti a pohár tartalmát.

– Ó, micsoda önfeláldozó magatartás! Ez annyira megható! A viselkedésük a bácsikáimra emlékeztet. Sehun oppa is ezt tette volna, hogy megmentse a párját – vigyorgok önelégülten. Sehun feje először lila lesz, majd vörös, aztán falfehér, de lehet, hogy több színt is felfedeznék rajta, ha nem rohanna nyílegyenesen a férfi mosdóba.

– Mókás egy város ez a Szöul. Már régebben ide kellett volna költöznünk. – Jake szerencsére nem firtatja, hogy honnan tudtam, hogy van valami a piában, inkább arról beszél, hogy hiába gondolná azt az ember, hogy Los Angeles tele van szórakoztató helyszínekkel, azok nyomába sem érhetnek az ittenieknek. Miközben mesél, tudat alatt a combomra helyezi a kezét, amit Chanyeol rögtön rossz jelnek vesz, és hogy elérje, hogy Jake keze határos időn belül elkerüljön a testemről, a nyakába önti a tálcán lévő koktélt.

– Milyen ügyetlen pincérek dolgoznak itt! Megmondaná, hogy mikor ihat szegény barátom? Egy órája itt szomjazik a bénaságuk miatt, és még a pólója is csupa víz lett! Vegye azt le! – Chanyeol zavartan pislog, amikor felugrom, és lerángatom róla az ingjét. A nyakkendő nem kell, ezért lehajítom a földre, a felsőt viszont odaadom Jake-nek. Végignézem, ahogy lekapja magáról a sajátját, és olyan fejet vágok, mintha menten elalélnék a látványtól, amitől Chan bácsikám az eddiginél is idegesebb lesz. Arról nem beszélve, hogy utál félmeztelenül mutatkozni mások előtt, de most kénytelen lesz elviselni, hogy Jake így lássa a továbbiakban.

– Elment az eszetek, ami soha nem is volt? – rontok be a konyhába, miután Jake-nek azt hazudtam, hogy a mosdóba megyek megigazítani a sminkemet. – Elfelejtettétek, hogy mit meg nem tettem értetek, amikor szakítottatok? Rajtam kívül senki nem volt melletted, Sehun oppa! Apu nagyon mérges volt rád, pedig az egyik legjobb barátja vagy, de én foggal-körömmel védtelek, és ez a hála érte? Ne akarjátok, hogy megbánjam, hogy a segítségetekre voltam.

– Igaza van – ismeri el Chanyeol csendesen, és látom a szemében a felvillanó fájdalmat, ami nekem köszönhetően tört felszínre. Nem akartam előhozakodni a múlttal, örülök, hogy újra boldogok együtt, de muszáj gátat szabnom valahogy a körülöttem élők ámokfutásának.

– De az a fiú szifiliszes! – vinnyogja Sehun elállva az utam.

– Az gyógyítható, és én ki tudom várni, amíg egészséges lesz. – Sehun arca is elkomorul, mert sikerült eszébe juttatnom, hogy ő nem tudott várni annak idején.

Amikor Chanyeol oppának már csak három hónapot kellett kihúznia a katonai szolgálatából, Sehun szörnyű dolgot művelt. Megcsalta őt. Ez már önmagában elég borzalmas, de a személy, aki a partnere volt ebben, teszi igazán borzalmassá a sztorit. Röviden és tömören Sehun lefeküdt Luhannal, és ezzel a húzással nemcsak a saját, hanem Minseok oppa kapcsolatát is tönkretette.

Sosem voltam annyira mérges, mint akkor. Nekem nem a szüleim házassága miatt kellett aggódnom, hanem miattuk, hiszen ők jelentették a második családot számomra. Szóval Sehunnak köszönhetően nekem sem voltak túl nyugis napjaim egy időben. Vagyis Sehunnak és Luhannak köszönhetően. Mindenki kizárólag Sehunt hibáztatta, kivéve engem. Egy ilyen esetben kettőn áll a vásár, és nem erőszakolta meg Luhant, tehát a szememben ő ugyanolyan vétkes volt. Egyikük sem azért csinálta, mert időközben ráébredtek, hogy szakítaniuk kéne a párjaikkal, mert valójában egymásba szerelmesek, a hajdani vágy jó sok alkohollal megfűszerezve hajtotta őket egymás karjaiba. Egyetlen éjszakát akartak, hogy amikor a nap felkel, örökre búcsút inthessenek a vonzalomnak, ami valóban tovaszállt, amint elkövették a bűnt.

Az egyetlen, amit becsültem bennük, hogy egyikük sem titkolózott, nem törődve a következményekkel, bevallották a fájó igazságot. Az egész történetben Chanyeolra haragudtam a legjobban, aki szó nélkül nagyot nyelt, és egy keserédes mosoly kíséretében képes lett volna folytatni, pedig én a helyében páros lábbal rúgtam volna ki Sehunt. De talán arról van szó, hogy én még nem voltam annyira szerelmes, hogy bármit megbocsátottam volna a páromnak.

Sehun nem tudott Chanyeol szemébe nézni, ezért ő mondta ki, hogy szüneteljenek. Hetekig nálunk lógott, pedig apuék nagyon ki voltak rá bukva. Én egy szót sem szóltam hozzá, mert attól féltem, ha kinyitnám a számat, olyan dolgokat vágnék a fejéhez, amik még lejjebb sodornák a lejtőn, amire került. De mellé feküdtem a kanapén, ami kényelmetlen volt kettőnknek, Sehun mégis csak akkor tudott egy keveset aludni, amikor magamhoz öleltem.

Hunnie oppa minden ünnepre zoknit ajándékozott Jappának, ami szerinte vicces volt, szerintem meg felesleges, mert úgysem hordta egyiket sem. Volt egy fiók, amiben csak az ő általa adományozott zoknikat gyűjtöttük, aminek a tartalmát egy napon a fejére borítottam. Kezdetben hisztérikus nevetésben törtünk ki, ami aztán visszatarthatatlan könnyekbe fordult át. Nem volt normális, hogy egy tizenkét éves gyerek vállán sírja ki magát, de mivel az egész família nem volt épelméjűnek mondható, ez már nem osztott vagy szorzott a helyzeten.

Másnap egy csomó levélre bukkantam, amiket Sehun Chanyeolnak írt, de egyiket sem adta fel. Nem vagyok egy romantikus alkat, azt hiszem, ezt Bappától örököltem, de azoknak a leveleknek végigbőgtem minden sorát. Talán fel se fogtam az értelmüket, hiszen kicsi voltam még, de annyi mindenképp átjött, hogy bármit is tett Sehun, a szerelme nem múlt el Chanyeol iránt, sőt, ha lehetséges még erősebb lett. Így hát átlényegültem Cupido szerepébe, és elküldtem a leveleket Chan oppának, aki „szabadulása” első napján egyenesen hozzánk jött. Ki kellett rángatnom apuékat a lakásból, mert ők le akarták beszélni Chanyeolt arról, hogy megbocsásson Sehunnak, de én nem engedhettem meg, hogy közéjük álljanak.

– Ha Sehun oppa kihányta magát, nyugodtan egymásra tapadhattok, én nem fogom elmondani az ősöknek, hogy elhanyagoltátok a „munkátokat”. – kacsintok rájuk. Nem tudnám elviselni, ha a beszólásom következtében elhidegülnének egymástól a rossz emlékek árnyékában. Öt év telt el azóta, és ez a félrelépés olyan szilárddá tette a kapcsolatukat, mint a szüleimét az a tény, hogy Jappa vezette a másik autót abban a balesetben, amiben Byun nagypapa meghalt. Azért nagyon remélem, hogy Jake-nek meg nekem nem kell hasonló tragédiákon átmennünk ahhoz, hogy fülig szerelmesek legyünk egymásba. Amikor sokat sejtető cuppogás hallatszik fel a hátam mögül, visszaköltözik a mosoly az arcomra, amit az est végéig le se lehet vakarni onnan.

***

– Nem zavarok? – kérdezem szégyenlősen Yixing oppát. Elég késő van, de nincs kedvem hazamenni, mert hiába alakult végül jól a randi, azért még haragszom a szüleimre, és ha most otthon lennék, csak dúlva-fúlva számon kérném rajtuk a tettüket. Ha megengedik, hogy itt aludjak, holnap reggelre helyre rázódom, mert egy kiadós alvás csodákra képes az esetemben.

– Sosem zavarsz. De mi történt? Azt hittem, lenyugodtak a kedélyek otthon.

– Na ja. Addig, amíg nem találkoztam Jake-kel. Ki nem találnád, milyen tervet eszeltek ki! Sehun és Chanyeol oppa pincérnek adták ki magukat, hogy közbe tudjanak avatkozni, ha valami baj lenne. – Yixing elmosolyodik, én pedig töviről-hegyire beszámolok neki a kávézóban történtekről. Felszisszen, és rosszallóan csóválja a fejét, amikor a kényes részletekhez érek, ezzel jelezve, hogy nem ért egyet a barbár módszereikkel.

– Lehet, hogy elég furán viselkednek, de te is tudod, hogy mivel nekik nincs gyerekük, saját lányukként kezelnek téged. Légy velük megértő, kérlek!

– Én mindenkivel legyek megértő, de engem ki ért meg? Csak azt szeretném, ha a szüleim normálisak lennének, és ezzel nem arra célzok, hogy a nőket szeressék.

– Nem tudok nyilatkozni a normális szülőkről, mert nekem senkim nem volt a nagyin kívül.

– Te az vagy.

– Attól tartok, hogy úgy tizenöt év múlva már én sem leszek az. – vigyorodik el. Átölelem, és a vállára hajtom a fejem, ő pedig simogatni kezdi a hajamat. Eszembe jut, mennyire kiakadtak apuék, amikor Yixing oppa befestette a hajamat lilára. Azóta több színnel próbálkoztunk már, de jelenleg egyszerű szőkésbarna árnyalatban pompáznak a tincseim, ami előnynek számít, mert Jake nagy valószínűséggel megijedt volna egy vadító kék hajú lánytól.

– Mimiiiiiiii! – csapódik belém egy tetőtől talpig maszatos energiabomba, aki elválaszt az apukájától, amint a karomba kéredzkedik. Azért szólít Miminek, mert még nem tudja kimondani a rendes nevem, de nem bánom, mert ez passzol a Sisihez.

– Édesem, látom, megint több kaja lett a gyerek ruháján, mint amennyi a pocakjába jutott – kiált be Yixing a konyhában tüsténkedő párjának.

– Látnád a falat meg a padlót!

– Menj, és segíts Jongdae oppának a takarításban, én majd rendbe teszem ezt a kis hercegnőt. – Yixing hálás mosolyt villant rám, és eltűnik a látómezőmből. Beviszem Sisit a fürdőbe, aki tényleg hasonlít egy mesebeli hercegnőre, bár a ruhája állapota pillanatnyilag nem tükrözi ezt.

Yixing imádott nagymamája két éve eltávozott. Ott volt mellette az utolsó percekben, fogta a kezét, és természetesen Jongdae is vele tartott, hogy együtt kísérjék el utolsó útjára az asszonyt. Amikor kijöttek a kórteremből, megpillantottak egy nőt, aki éppen vajúdott. El kezdték intézni a papírmunkát, és közben fél füllel hallották, hogy a nő belehalt a szülésbe, a férje börtönben van, ahonnan nem fog szabadulni egy jó ideig, és nincs más rokon, aki vigyázhatna az újszülöttre, így árvaházba fog kerülni.

Yixing félbehagyta az iratok rendezését, és követte a szívét, ami a csecsemő osztályra vitte. Első látásra beleszeretett a kislányba, amikor a karjába vette, ezenkívül megrögzötten azt hajtogatta Jongdae-nak, hogy biztos benne, hogy a nagymamája lelke a picibe vándorolt, mert pont az után született, hogy ő meghalt. Valószínűleg tényleg hitt ebben, de nem ez volt a fő motivációja, amiért örökbe szerette volna fogadni a babát. A kapcsolatuk elején mindketten azon az állásponton voltak, hogy nekik nem kell gyerek, mert nem akarják megosztani a szeretetüket, de kellő idő elteltével Yixing ráébredt arra, hogy mégiscsak jó lenne családot alapítaniuk, hogy olyan apává válhasson, amilyen neki sosem volt. És Jongdae mindent megtett, ami a szerelme boldogságát szolgálta, így került hozzájuk a szépséges Sisi.

– Mina maci! Hallom, apádék megint feltűnési viszketegségben szenvednek. Szeretnéd, ha beszélnék Baek fejével? – jön oda hozzám Jongdae oppa, hogy jól megölelgethessen.

– Nem szükséges. Különben is, miért ne látogathatnálak meg titeket mindenféle nyomós érv nélkül? Le akartam ellenőrizni, hogy fejlődtél-e már a mesélés területén, oppa.

– Nem értem, mi bajod van a süni evő katicával, akinek tüskék nőnek a hátára pöttyök helyett.

– Jaj, azt hiszem, muszáj lesz gyakrabban jönnöm! Egyébként van egy javaslatom. Menjetek el romantikázni egyet. Itt alszom, hogy vigyázzak Sisire. Meg hogy szépeket meséljek neki.

– Azta! Imádkozni fogok az összes létező szenthez, hogy többször rágj be az öregeidre! – Vihogásban török ki, amikor Jongdae lelkesen maga után rángatja a kissé hezitáló párját, aki aggodalmasan szólal meg, amikor beérnek a hálószobába:

– Mi van, ha Mina idehívja azt a fiút, amíg mi távol vagyunk?

– Fogd be, és öltözz, hogy aztán levetkőztethesselek! – Eltakarom a kislány szemét, mert tökéletes rálátásunk nyílik a szemérmetlenül flörtölő apukájára, aki belekezd a zsákmánya becserkészésébe, mielőtt elindulhatnának. Mondjuk, úgyis sok hasonlóban lesz része az elkövetkezendő években.

– Készülj fel, Sisi baba, hogy neked sem lesz könnyű dolgod – mondom neki, miután nagy búcsúzkodások árán becsukják a szülei maguk mögött az ajtót. Most hagyják őt először magára, amióta velük van, úgyhogy Yixing a könnyeivel küszködött, Jongdae pedig próbálta erősnek tettetni magát, de az ő hangja is megbicsaklott, amikor elköszönt a picitől. Mielőtt tovább magyarázhatnék, fogadom oppáék hívását, akik a lányuk hogyléte felől érdeklődnek, pedig csupán öt perce léptek le. Ha ez így fog folytatódni, meghiúsul a csajos beszélgetés, amit Sisivel terveztem folytatni. – Szóval nagyon nehéz dolgod lesz ezzel a sok fenségterületét féltő hímmel, de én mindig a segítségedre leszek, ezt sose felejtsd el.

Elmesélem neki a Pocahontast, de nem az eredeti befejezéssel. Az én verziómban John Smith az indiánokkal marad, és sok-sok félig fehér, félig rézbőrű gyerekük születik, akikkel együtt boldog családot alkotva élnek. Sisi elalszik a mese felénél, de a saját magam megnyugtatására hangosan kimondom az általam kívánt happy endet, hátha akkor az én életemben is hasonlóan fognak alakulni a dolgok. Sokáig nézem a békésen szuszogó kislányt, és sokadjára jutok arra a megállapításra, hogy imádom a gyerekeket. Először az árvaházban foglalkoztam a kisebbekkel, aztán jöttek Kyungsoo-ék gyerekei, és most Sisi, akivel az oldalamon olyan gondolatok férkőznek a fejembe, hogy nagyon várom már az anyaságot. Jaj, csak apuék meg ne tudják, hogy ilyesmiken agyalok, mert tíz évre szóló szobafogságra fognak ítélni.

– Oppa, miért jöttetek haza? Sisinek semmi baja nincsen… – nyöszörgöm álomittasan, amikor valaki kiveszi mellőlem a kislányt, hogy a saját ágyacskájába helyezze.

– Shhh… Aludj csak, kincsem! – Jappa? Hogy kerültek ők ide? Szerencséjük, hogy félig alvó állapotban nem tudok vitába szállni velük. Hagyom, hogy balról az egyik, jobbról a másik apukám simuljon hozzám, és igazából rá kell döbbennem, hogy nem is szeretném, hogy más pasi feküdjön velem egy ágyban. Ez idővel biztos változni fog majd, és eszem ágában sincs az orrukra kötni, nehogy elbízzák magukat, hogy ebben a pillanatban csak rájuk van szükségem.

***

– Hogy tetszel magadnak? – kérdezi Luhan oppa túlságosan fellelkesülve, amikor egy egész alakos tükör elé állít. Bárcsak fele annyira lelkes lehetnék, mint ő! Azért választottam Luhant, hogy elkészítse a sminkemet, és felöltöztessen, mert abban a hitben éltem, hogy higgadtabban fogja kezelni a helyzetet, mint Rahee, de meg kell állapítanom, hogy bármelyik nőt felülmúlja a divat mániájával. Olyan dolgokat kent rám, amiket én hírből sem ismerek, és olyan precízen állította be a fürtjeimet, hogy nem kell attól tartanom, hogy a szél szét fogja zilálni őket. – Hidd el nekem, hogy gyönyörű vagy! Szerinted ne tűzzük fel a hajadat? – Lehet, hogy jól mutatna, de ellenkeznem kell, mert a ruha pont nem takarja el a hátam felső részén díszelgő tetoválást, amit muszáj a hajam alá rejtenem. Apuék azon is kibuknának, ha megtudnák, hogy sikerült rávennem Chanyeolt, hogy varrjon rám egy angyalszárnyat.

– Neked annyira jó ízlésed van, Lu oppa! Jövő héten eljönnél velem vásárolni? Szeretnék venni egy csipkés, szexi hálóinget, mert nekem csak egy agyon hordott pizsamám van, amit rég kinőttem.

– Minek költenél nagy pénzeket egy olyan ruhadarabra, ami maximum két percig lesz rajtad? – A mondat elején kaján vigyorra húzódik a szája, de az utolsó szó kiejtése után eltorzult arccal a szája elé kapja a kezét, mintha akkor döbbenne rá, hogy nem az egyik haverjával poénkodik. Mindenképp magammal fogom rángatni egy shopping túrára, de most a fenekére csapva öltözni küldöm, mert nem hagyhatom, hogy ne fessen csodásan a partimon.

– Gyerünk, kapj magadra valami dögös szerkót, mert neked is táncolnod kell a hercegeddel. – Luhan elmosolyodik, és hálálkodva ölel magához. Amióta újra együtt van a bácsikámmal, minden alkalommal köszönetet mond nekem, amikor találkozunk, pedig azt nem is tudja, hogy valóban az én kezem volt abban, hogy kibékültek.

Az ominózus éjszaka után Luhan Kínába utazott, és a családjához menekülve próbált vigaszra lelni. Napi szinten beszéltem vele skype-on, de nem igazán tudtam információkat szolgáltatni neki Minseok oppáról, mert ő teljesen elzárkózott a külvilágtól. Éjt nappallá téve dolgozott, haza se ment, ha pár óra alvásra volt szüksége, azt is az irodájában oldotta meg. Fájt, hogy elszigetelte magát tőlünk, de ha rá akartuk volna erőltetni a társaságunkat, még jobban begubózott volna.

Egy napon Minseok megjelent a szokásos hétvégi nagy családi összejövetelünkön, és legnagyobb meglepetésünkre nem egyedül. Magával hozott egy férfit, akit még sosem láttunk azelőtt, és az új randi partnereként mutatta be. Teljesen kiborultam, mert nem tudtam elképzelni egy olyan világot, amiben a bácsikám ne Luhannal élne együtt. Bunkó voltam az idegennel, mindent elkövettem annak érdekében, hogy többet ne akarja elkísérni Minseokot, és még az unokatesóimat is ráuszítottam. A tervem balul sült el, ugyanis a következő partira már Minseok sem jött el; valószínűleg találtak valami nyugisabb helyet arra, hogy jobban megismerjék egymást.

Ezt nem nézhettem ölbe tett kézzel, mert tudtam, hogy a történtek ellenére szereti Luhant. A szüleim bevonásával eljátszottam, hogy komoly betegséggel a kórház ápoltjai közé kerültem. Jappa azt mondta, csak azért megy ebbe bele, mert nagyon szereti a hyungját, de máskor nem fog asszisztálni az őrült ötleteimhez. Felhívták Luhant, hogy sürgősen jöjjön vissza Kínából, mert látni szeretném, és ő az első géppel repült hozzám. Amikor Luhan és Minseok az ágyam mellett álltak, megkértem őket, hogy fogják meg egymás kezét, megkértem, hogy beszélgessenek egy kicsit, és hát ki tudna ellenállni egy látszólag nagyon beteg gyerek kívánságának? Amikor elhagyták a kórtermet, ahol „lábadoztam”, órákon át beszélgettek, ami gyanítom, egyéb dolgok művelésébe fulladt, mert másnap letörölhetetlen mosollyal az arcukon jelentek meg nálam.

– Wow! Alig ismertelek meg, kislány! Lecsaphatlak Jake kezéről? – ámuldozik Minseok oppa, amikor megérkezik, hogy a bál helyszínére szállítson minket, ami nevezetesen Chanyeolék háza. Ők rendelkeznek a legtágasabb lakással, úgyhogy nem volt kérdés, hogy ott tartjuk a születésnapomat. Bár én nem akartam nagy felhajtást, félek, hogy nem bújhatok ki alóla.

– Szerintem Lu oppa szebb nálam.

– Hm, drágám, nem mondtad, hogy te is indulni akarsz a bál királynő státuszért! – nevet fel Minseok. Össze akarja borzolni a párja haját, de Luhan ellöki a kezét, hiszen legalább fél órát bíbelődött az elkészítésével, és inkább egy lágy csókot lehel Minseok ajkára. Basszus, ha belegondolok, nem vagyok jobb Bappánál meg Sehun oppáéknál, mivel én is lehetetlenné tettem a bácsikám új kapcsolatát. De mentségemre szóljon, hogy én az igaz szerelem érdekében cselekedtem, ők azonban egy olyan fiú ellen áskálódnak, akinél jobbat keresve se találhatnának nekem.

Csak akkor tudatosul bennem, hogy a bált szó szerint értették, amikor megérkezünk a helyszínre. Chanyeolék háza egyébként is egy kastélyra emlékeztet a méreteiből adódóan, de azzal a dekorációval, amit a szülinapomra álmodtak meg, végképp kiköpött palota benyomását kelti. Minél beljebb jutok, annál jobban szeretnék visszafordulni, de ezekben a fránya magas sarkúkban még járni se tudok, nemhogy futni, tehát hamar utolérnének. A ruha, ami rajtam van, gyönyörű, legalábbis mások annak mondják, de én nem érzem benne jól magam. Tűzpiros, nem túl hosszú, csak térdig ér, pánt nélküli, és a felső részét fekete tollakkal meg strassz kövekkel rakták ki. Nem hiszem el, hogy jól áll, mert én nem vagyok elég nőies. Sisi két évesen csajosabban viselkedik nálam. Ezenkívül az egész feeling olyan, mintha a középkorban lennénk. Miért nem lehet egy laza bulim a barátaimmal, ahol medencébe ugrálunk, és vetkőzős pókert játszunk? Az utolsó cérnaszál akkor szakad el, amikor a hangszórókból Taylor Swift egyik dala csendül fel (a fene se tudja, hogy mi a címe). Ha nem teszik be helyette határos időn belül a Paramore-t, nem állok jót magamért!

Kimegyek a konyhába, hogy igyak egy pohár vizet. Na jó, ez hazugság. Kimegyek a konyhába, hogy megpróbáljam összeszedni magam, de az a baj, hogy a zenét itt is hallom, a ruha itt is ugyanolyan kényelmetlen. Az az egy előnye van a rejtőzködésnek, hogy legalább a többiek nem látják, hogy milyen fejet vágok. Észreveszem, hogy Chanyeol és Sehun házigazdákhoz méltóan, serényen töltögetik az italokat, és ezzel egy időben meglátok egy kosarat az asztalon, ami tele van banánokkal. Hogy oldjam a feszültséget magamban, muszáj elterelnem a figyelmemet a nyomoromról, úgyhogy kiveszek egy gyümölcsöt a kosárból, és oppáékhoz fordulok:

– Lenne egy kérésem… Szóval… Apuéktól nyilván nem kérhetek ilyet, de ti vagytok az én imádnivaló és szakavatott bácsikáim, ki más nyújthatna nagyobb segítséget ebben a témában? Mutassátok meg ezen a banánon, hogy kell jól csinálni azt… Értitek? – Elkezdem meghámozni a fent említett tanulási célra kinevezett eszközt, de mielőtt végezhetnék, kikapják a kezemből, és egymást lökdösve rohannak ki az udvarra.

– Miért bujkálsz a konyhában? És Chanyeolék miért dobálják a kukába a drágán vett banánokat? – Összeszorított ajkakkal próbálom visszatartani a nevetésem, amikor Jappa kérdőre von.

– Elmondtam nekik, hogy azt olvastam egy cikkben, hogy a banánfogyasztás csökkenti a libidót. És nem bujkálok, meghalni jöttem ide.

– Nekem kell adnod az első táncot. Utána meghalhatsz felőlem – paskolja meg a karomat, amit elkapva visszacibál arra a helyre, ahol a legkevésbé szeretnék lenni. Ez most komoly? Táncoljak vele, ahogy száz évvel ezelőtt tették? Mi jöhet még ma? – Köszönöm, hogy végigcsinálod ezt az estét. Baekhyunnak ez sokat jelent – jegyzi meg hálával a szemében, miközben a hátamra simít.

– Még nem csináltam végig. Percek kérdése, hogy mikor fogok a hajamat tépve elrohanni innen. Mondd meg neki, hogy a tizennyolcadik szülinapomon nem vagyok hajlandó belemenni ilyesmibe. Az esküvőmön pedig nem kell hófehér, uszályos ruha, minden nagyon egyszerű lesz.

– Ha az esküvődet hoznám szóba, rögtön elszállna minden boldogsága, úgyhogy azt még hagyjuk. De nézd! Jake-kel beszélget, és mosolyog. Ez jó jel, nem?

– És mi van, ha ciki sztorikat oszt meg rólam? Mi van, ha éppen a félhold alakú anyajegyről mesél a fenekemen, ami köré poénból mindig csillagokat rajzolt? És amikor majd meztelenül leszek Jake előtt, az a borzalmas kép fog az eszébe jutni, mialatt…

– Kislányom! Próbálok jó fej apukaként állni a kapcsolatodhoz, de ha arról beszélsz nekem, hogy Jake meztelenül fog látni, még a végén el találom venni a szeme világát.

– Most költőien arra céloztál, hogy megvakítanád? Nem baj, attól még meg tudna érinteni… Tudom, a kezét meg levágnád, és a… Jól van, befogtam! Amúgy tévedtél, mert titeket választanálak. Rengeteg John Smith futkos világszerte, de családból csak egy van.

– Neked nem kell választanod köztünk. És nem akarunk versenyezni Jake-kel a szeretetedért. Beérjük a megosztott első hellyel vele a szívedben. – Jappa közelsége megnyugtat, de amint a szám véget ér, a másik apukám mellettünk terem, hogy elragadjon tőle, mert az ő köre jön.

–  Minek vettél fel ilyen cipőt? Még azzal is a földbe akarsz döngölni, hogy magasabb vagy ebben nálam?

– Ez illik a ruhához, amit te aggattál rám. De a beleegyezéseddel szívesen megszabadulok tőle. – Egy mozdulattal lerúgom magamról a borzalmas lábbeliket, és mezítláb szökkenek vissza Bappához. Micsoda megkönnyebbülés! Mintha nem is a kövezet, hanem pihe-puha fellegek húzódnának a talpam alatt.

– Nézd, milyen jól áll az öltöny Taewoo-nak!

– Nézd, milyen jól áll az öltöny Jake-nek! – utánzom a hanglejtését szem forgatva. Az előbb úgy tűnt, jót dumáltak Jake-kel, erre megint felteszi a rongyosra játszott lemezt? Megrázza a fejét, mintha a neve említésekor jönne rá arra, hogy az a fiú, akivel nemrég cseverészett, tulajdonképpen a pasim.

– Nem is mondtad, hogy Jake egy állatmenhelyen önkénteskedik. Ez nagyon szép dolog tőle. Elmesélte, hogy miken kell néha keresztülmennie, amikor megmenti a kóbor kutyákat vagy a gazdátlan cicákat. – Azért nem mondtam el neki, mert erről én sem tudtam. De úgy teszek, mintha vágnám, miről van szó, és helyeslőn bólogatok, hiszen végre elérkeztünk ahhoz a ponthoz, amikor úgy érzem, Bappa kezdi megkedvelni a barátomat. – Jaj, kicsim… Meg fogom szokni ezt a helyzetet, csak hiányzik az az idő, amikor még babáztál.

– Apuci, én soha nem babáztam. Elosztogattam a barátnőim közt a tőled kapott Barbie-kat, és lenyúltam az unokatesóim kis autóit.

–  Az te voltál? Szegény Jonghyun mennyit sírt, amiért azt hitte, az öccsei tűntették el a játékait.

– De később kapott sokkal menőbbeket. – Hányingerem támad, amikor realizálom, hogy pontosan úgy festek, mint az általam utált babák. Emlékszem, egyet megtartottam közülük, de annyira idegesített, hogy folyton királykisasszonynak akarják ábrázolni őket, hogy levágtam a haját, és levettem róla a habos-babos estélyit. Magammal is ezt kéne tennem! Ledobni a báli ruhát, a hajamat megint valami extrém színűre festetni, és egy vérpezsdítő zenére mulatni, mert ezektől a lassú melódiáktól az élettől is elmegy a kedvem, pedig egyáltalán nem vagyok depis fajta. Miért nem lehet a saját bulim olyan, amilyennek én szeretném?

– Kim Mina, el ne cseszd nekem! Nincs még egy ilyen fiú a földön, úgyhogy ne ijeszd őt el a csípős megjegyzéseiddel, és a fura stílusoddal.

– Tessék? Hirtelen én lettem a fura, pasi elijesztő csaj, Jake meg az álom srác? Nehogy a végén tényleg le akard cserélni rá az apukámat!

– Az apukádat maximum Johnny Deppre cserélném le. – Ez még viccnek is rossz. Ők ketten senkiért sem hagyhatják el egymást. Amikor kiszúrom, hogy a vállam fölött szerelmes pillantásokat vetnek a másikra, nyomok egy puszit Bappa arcára, és felszólítom őt, hogy menjen az urával táncolni.

Azt hittem, végre odamehetek Jake-hez, de a bácsikáimmal nem számoltam. Akikből van egy pár ugyebár. És természetesen egyikük sem hagyná ki a velem való lötyögést.

– Noona! Olyan szép vagy, hogy a napra lehet nézni, de rád nem! – vágtat oda hozzám Jonghyun bőszen vigyorogva, így továbbra sem tudok eljutni a barátomhoz.

– Mit ajánlott a keresztapád azért cserébe, hogy feltartóztass engem?

– Hat gombóc fagyit, noona! Anyáék egy év alatt nem engedik meg, hogy ennyit egyek.

– Én veszek neked hetet… Jó, nyolcat, csak sipirc!

Hova tűnt Jake? Előbb még az egyik sarokból figyelt engem, ahol most hűlt helyét találom. Amikor meghallom, hogy valaki lágyan megpenget egy gitárt, a hang forrása felé kapom a fejem, és megpillantom őt. Megszeppenve várom, hogy mi lesz a következő lépés, és valamiért rossz előérzetem támad. Jake énekelni kezd, amivel alap esetben nem lenne baj, mert szép hangja van, nem fogja magát leégetni a családom tagjai előtt, de a választott dal szövegétől egyre nehezebben kapok levegőt. Amikor játszott nekem, vidám, pörgős nóták jellemezték a repertoárját, de ez egy szerelmes dal, aminek az előadása közben szerelmesen néz rám, és az a baj, hogy jelenleg én nem tudok hasonlóképpen nézni rá.

Olyan mintha örökre foglyul ejtett volna a hercegnő ruha, pedig én utálom a hercegnőket. Én nem vagyok hercegnő! Azt sem tudom, ki vagyok, vagy hogy mit érzek. Ismerem ezt a dalt, de nem szeretem. Egyetlen nyálas, lassú dalt se szeretek! Bappa sincs túlságosan oda a romantikázásért, de azt hiszem, én messze túlteszek rajta. Eddig képes voltam meghatározni magamat: Mina vagyok, tizenhét éves, Kim Jongin és Byun Baekhyun lánya, a legjobb barátnőmet Rahee-nek hívják, a legjobb barátomat Taewoo-nak, satöbbi. De miért kapkodok levegő után, amikor az fogalmazódik meg bennem, hogy én vagyok Jacob Moon szerelme? Miért érzem úgy, hogy én nem szeretem őt annyira, mint ahogy ő engem?

Majdnem két hónapja járunk, de ha belegondolok, Taewoo-hoz hasonlóan kezeltem Jake-et. Oké, tetszett, imádtam a vicceit, meg a hol kék, hol zöld szemét, de nem tombolt bennem az a mindent elsöprő lángolás, amit a szüleim éreztek egymás iránt. Úgy nőttem fel, hogy olyan párok lettek a példaképeim, akik bármit megtennének a másikért, ezért azt képzeltem, hogy miután összejövök valakivel, én is bármit meg akarok majd tenni érte. De amikor Jake olyan pillantásokat küld felém, amilyeneket a képzeletemben élő fiú szokott, halálra rémülök attól, hogy nem tudom viszonozni az érzéseit. Nincs perzselő lángolás, nincs tűzijáték, ami felrobban a testemben, csak egy hatalmas üresség tátong a mellkasom közepén. Nem tudom, mi lenne jó… Szeretnék kislány maradni, akit a szülei mindenáron megvédenek, és aki nem agyal azon, hogy mit rontott el. Ugyanakkor szeretném azt a nyavalyás lángolást, és a tény, hogy nem jön, könnyeket csal a szemembe. Jake biztos azt hiszi, hogy elérzékenyültem a „szerenádján”, pedig egy jó ideje annyira magamba zuhantam, hogy egyetlen hang sem jut el a tudatomig. Egy érzelmek nélküli csődtömeg vagyok! Talán nem is akartam igazán Jake-kel járni, csak jó volt a szüleimet húzni vele egy kicsit, és amikor már Bappa is megbékélt a jelenlétével, érdektelenné vált számomra. Most aztán tényleg el akarok menekülni, de az a baj, hogy leginkább magam elől, annak meg lehetetlen a kivitelezése.

– Kicsikém, nem úgy kéne meredned Jake-re, mintha fejbe készülnél vágni egy baltával, „csókolj meg” pillantásokat vess rá!

– Te nem ellenzed a csókolózást? – zokogok fel hisztérikusan, és az arcom Bappa vállába rejtem. A könnyeknek köszönhetően a művészien elkészített sminkem nyilván szanaszét folyik. Végre egyszer az előnyömre fordíthatom, hogy nem vagyok plázacica, mert ha az lennék, idegösszeomlást kapnék attól a ténytől, hogy egy hercegnő ruhába bujtatott pandává avanzsáltam.

– De most nem rólam, hanem rólad van szó. – Milyen szerencsés vagyok, hogy az egyik apukám orvos! Itt lesz, amikor összeesem a kétségbeeséstől. De a szívfájdalom elmulasztására miért nem képes? Jól elvoltam Jake-kel, amíg nem volt tétje a kapcsolatunknak, amíg szinte haverokként lógtunk együtt, de mit kezdjek magammal azok után, hogy megtudtam, ő valóban szeret engem, én meg…

– Ennyire borzalmas volt? – Összerezzenek, amikor meghallom Jake hangját közvetlenül a fülem mellett. Könyörgőn Bappára nézek, azt üzenve a tekintetemmel, hogy „ne hagyj magamra vele”, és tutira veszi az adást, mégis elenged, hogy Jake foghassa meg a kezem. Ez azt jelenti, hogy nem fog többé védelmezni? Erre a gondolatra újabb sírógörcs tör rám, de minden önuralmamat összeszedve megpróbálom kontrollálni magam.

– Fantasztikus voltál. – Ezzel végül is nem hazudok, hiszen Jake tényleg hiper-szuper fantasztikus, ellentétben velem. Mindenképp meg kell majd kérnem őt, hogy adja elő nekem újra a dalt, amikor beszámítható állapotban leszek.

– Azt hittem, sosem kerül rám a sor – céloz a táncra, mialatt a derekam köré fonja a kezét. – Te nem vetted észre, hogy Chanyeol meg Sehun hyung kísértetiesen hasonlít a múltkori pincérekre?

– Most, hogy mondod… Ha jobban megnézem őket… – teszem az ártatlant. Dúdolni kezdem az aktuálisan játszott dalt, hogy azzal nyomjam el a fejemben kavargó gondolatokat. Jake-re összpontosítok, és minél tovább teszem ezt, annál inkább elbűvöl a mosolya, a gyengéden hátamat simogató keze, szép szemei, amik senki máséhoz nem foghatóak… Felébred bennem a remény, hogy ha nem leszek türelmetlen magammal szemben, és kivárom a megfelelő időt, azokból a szikrákból, amik az érintése nyomán keletkeznek, nemhogy mindent elsöprő lángolás, hanem valódi erdőtűz fog születni. – Nekem miért nem említetted, hogy egy állatmenhelyen vagy önkéntes?

– Hát… Azt kamuztam. Mondtad, hogy apukád nagyon szereti az állatokat, ezért azt gondoltam, így bevágódhatok nála.

– Te hazudtál az apukámnak? – meresztek rá felháborodott szemeket, mintha totálisan kibuktam volna a tettén. – Ez tetszik! Végre megértetted, hogy néha szükség van egy kis füllentésre ahhoz, hogy elérjük a célunkat.

– Mesélte, hogy szereted átírni a már meglévő történeteket. Ez most a Hamupipőke remake-je? Elhagytad mindkét cipődet, hátha ezzel sikerül összezavarnod?

– Ha megpróbálod visszahúzni azokat a borzalmakat a lábamra, egy szúrós katicává foglak változtatni, ami egész életében azon elmélkedik, hogy miért vannak tüskék pöttyök helyett a hátán. – Jake felnevet a képtelen hasonlat hallatán, és a csupasz lábfejemre vezeti a tekintetét, amit ugyanolyan áhítattal néz, mint bármely másik testrészemet.

– Olyan szép vagy, darling!

– Ez is egy kamu volt, azért, hogy elérd a célod?

– Dehogy! Csak rájöttem, hogy eddig nem adtam világosan a tudtodra, hogy mit érzek irántad. – Ó, milyen jó is volt akkor az élet… Nem térhetnénk vissza abba a fázisba? És nekem most mit kéne mondanom? Nem vagyok az a bókolós fajta, pedig nem hazudnék, ha azt állítanám, hogy jól néz ki. Annál többre is futhatná tőlem, de ha komolyabb dolgok jutnak az eszembe, rám tör a szédülés, és ha idáig nem ájultam el, kár lenne most belefognom. – Jövő hétvégén eljössz velem az anyukámhoz? – Az anyukájához? Találkoztam már egyszer vele L. A.-ben, de akkor még csak az ismerkedésünk kezdetén voltunk. Ez olyan „bemutatom az egyik legfontosabb nőt az életemben a másik legfontosabb nőnek” típusú meghívásnak hangzik, amitől ismét kavarogni kezd a gyomrom. Én is bemutattam Jake-et apuéknak, de az más, amikor hazai terepen tartózkodik az ember. És mi van, ha az anyukája kiszagolja, hogy nem szeretem eléggé a fiát, és ezért eltilt majd tőle? Mellesleg teljes joggal tenné, hiszen én is tigrisként védelmezném a fiamat. Az mit árul el, hogy amikor egy baba képe jelenik meg a fejemben, aki a fiamat szimbolizálja, Jake-en kívül nem tudok mást elképzelni apjaként? Akkor mégis eléggé szeretem őt, nem? Ajjjjjjj, nagyon nehéz Byun Baekhyun lányának lenni! A francért kellett örökölnöm minden rossz tulajdonságát!

Megérzek egy kezet a hajamban, ami nem Jake-hez tartozik, és kisvártatva Jappa duruzsolása hangzik fel a hátam mögül:

– Mondd meg neki, hogy természetesen elmész vele az anyukájához… – Majd hangosabban folytatja, hogy Jake is hallja a továbbiakat: – Egy bogár volt a hajadban, kincsem! Csak azt szedtem ki. – Felkuncogok, mert biztosra veszem, hogy amíg azzal volt elfoglalva, hogy a hajam takarásában legyen tanácsadás közben, rábukkant a tetkóra. Fél szemmel látom, hogy felfújt arccal odamasírozik Chanyeol oppához, aki kézzel-lábbal magyarázza az igazát.

– Természetesen elmegyek veled az anyukádhoz – ismétlem el gépiesen apu szavait. Nyugi, Mina, meg tudod csinálni! Ijesztő, hogy Jake mellett mennyire sebezhetővé válok. Azelőtt én voltam a huncut bajkeverő, aki mindenre tudott valamit mondani, és aki bármilyen nehéznek tűnő helyzetből kivágta magát. Jake oldalán gyakran elakad a szavam, elveszítem a magabiztosságom és a határozottságom, ami szokatlan, de túlságosan odavagyok érte ahhoz, hogy gyáván visszavonulót fújak.

Annak ellenére, hogy sokat kellett várnunk, amíg egymás karjaiba kerülhettünk, az est fennmaradó részét Jake társaságában töltöm. Annyira belefeledkeztem a beszélgetésbe meg a ringatózásba, hogy észre se vettem, hogy időközben mindenki eltűnt a bálteremként funkcionáló nappaliból.

– Milyen jó fejek, hogy magunkra hagytak minket, hogy zavartalanul történhessen meg az első csók – jegyzi meg Jake folyamatosan az ajkamat bámulva.

– Szerintem azért vonultak ki, hogy ne kelljen végignézniük, amikor ledugod a nyelvedet a torkomon. – Öhm… Bappa azt mondta, ne ijesszem el Jake-et. Szebben kéne fogalmaznom, nőiesebben kéne kiejtenem a szavakat, nemcsak úgy foghegyről hozzávágni. Nem gondoltam volna, hogy etikett órákra lenne szükségem, amint összejövök egy pasival!

– Túl vagytok már rajta? – robban be Bappa az ajtón, amikor épp összeérne a szánk.

– Nem, nem vagyunk még túl rajta. De igazán nincs szükség arra, hogy kint fagyoskodjatok az udvaron. – Gyertek vissza, mi meg felmegyünk oppáék hálószobájába.

– Nem! – Ezt nemcsak az előttem álló apukám kiáltja, csatlakozik hozzá az összes többi hímnemű lény, akik az ajtó előtt ácsorognak. Még Kyungsoo oppa is!

– Le fogunk lépni – közlöm Jake-kel, amikor újra kettesben maradunk. – Kimászunk az ablakon, és hazamegyünk. Ha elég gyorsak leszünk, pár percre miénk a lakás. – Jake töprengő arckifejezést vág, de ahogy az ablakhoz lépek, utánam indul. A gyönyörűséges estélyin egy gyönyörűséges szakadás jön létre a szökés közben, amit egy icipicit sajnálok. Szegény ruha biztos arra gondol, hogy milyen jó sora volt a többi „testvére” közt, amikor a boltban felakasztva lógott, és hogy bárcsak ne tetszett volna meg aznap Bappának, mert akkor még mindig boldogan élhetne az otthonában egy gondosabb viselőről álmodozva.

– Sweetheart, ha ilyen tempóban fogsz vezetni, előbb fognak hazaérni nálunk! – Jake jó fiú. Még véletlenül sem szabálytalankodna, ha a közlekedésről, vagy akármi másról van szó. Most azonban beletapos a gázba, amibe annyira belejön, hogy a házunk előtt sem lassít le. – Hé, elhagytuk az utcánkat! Ha kocsikázni szeretnél, tényleg nem lesz időnk másra.

–  Éppen elrabollak – közli rezzenéstelen arccal.

–  De Bappa már kezdett megkedvelni…

– Majd kamuzok neki valamit, hogy azzal elfeledtessem vele ezt a kis incidenst. – Atya ég! Jake rosszfiúskodik, amitől száguldozni kezd a vér az ereimben. Ezt biztos nem fogom megúszni szobafogság nélkül, pedig még életemben nem büntettek meg, de itt az ideje, hogy megtudjam milyen az. Mert ha megtudom, milyen a szobafogság, az azt jelenti, hogy előtte smároltam egy észveszejtőt a pasimmal. Nem, ez sem hangzik túl szépen… Azt jelenti, hogy smaciztam a világ legfantasztikusabb srácával…

Azt jelenti, hogy elcsattant az első csók, és olyan mázlista vagyok, hogy az első szerelmemtől kaptam. Attól a fiútól, akinek a neve felkerült az általam imádott férfiak listájára, és remélhetőleg nagyon sokáig ott fog maradni. Talán örökre…