A legszebb ajándék

~HATODIK RÉSZ~ (BaekYeol)

Baekhyun először félt igazán életében. SM Townban mindig jól érezte magát, aztán a Földön megismerkedett a haraggal, a bánattal, és a rémülettel is, de a valódi félelemhez még nem volt szerencséje. Attól tartott, ha találkozik Chanyeollal, megint meg fog némulni, és akkor nem mondhatja el neki, hogy mennyire sajnálja. Amikor Minseok letörten tért haza a kávézóból, a félelme tovább nőtt, mert biztos volt benne, hogy Chanyeol hasonlóképpen reagálna, mint Jongdae. Mégsem ücsöröghetett otthon, tétlenül, ha már egyszer olyan kegyben részesült, hogy ezentúl a Földön élhet. Általában spontán cselekedett, most viszont szépen felépített tervvel állt elő, mert más stratégiát akart bevetni, mint a bátyja. Először is ellátogatott a Park házhoz, de csak kívülről figyelte a bent zajló eseményeket. Konkrétan bele kellett kapaszkodnia a házat körülölelő kerítésbe, hogy ne rohanjon oda Chanyeolhoz, amikor meglátta őt. A fiú arcán ürességet fedezett fel, amíg meg nem látta az édesanyját, mert akkor azon nyomban átkapcsolt ezer wattos mosoly üzemmódba. Ki akarta deríteni, vajon mit csinálhat, vajon visszament-e a bandába, miután ő itt hagyta, kibékült-e az apjával, jár-e valakivel… De hamar rájött, hogy az árnyékban való leskelődéssel nem fog sokra menni.

Úgy döntött, feljebb merészkedik egy lépcsőfokkal, és amikor csak Chanyeol nővére volt otthon, besurrant a nyitott ajtón. A házra még mindig pontosan emlékezett, ezért első útja Chanyeol szobájába vezetett. Vagyis vezetett volna, de mint kiderült, nem lett volna belőle túl jó tolvaj, mert a harmadik percben lebukott. Mégis csak vannak előnyei a láthatatlanságnak!

– Mit keresel te itt? – sipákolt Yoora, és anélkül, hogy megvárta volna a választ, Baekhyunhoz vágta a hajszárítóját. A fiú gondolta, hogy nem fog ujjongva a nyakába ugrani, de azért ilyen drasztikus fogadtatásra nem számított. Védekezően maga elé tartotta a kezét, és hátrálni kezdett. Még szerencse, hogy nem a konyhában voltak, és a lány nem egy késsel támadt neki. De itt sem érezte magát biztonságban, ezért szavakkal próbált meg hatni rá.

– Leraknád azt a vasalót, kérlek! Tudom, egy utolsó szemétláda vagyok, aki összetörte a kisöcséd szívét, és teljesen jogosnak tartom a reakciódat. Én is ezt tenném a helyedben magammal, sőt, még durvábbakat is, de… Akaratomon kívül kellett elmennem. Veled még sosem történt olyan, hogy valamit nem akartál megcsinálni, de muszáj volt, még ha közben bele is haltál? – Yoora szótlanul pislogott, de Baekhyun tudta, hogy az utolsó mondata betalált. A lány lassan lerakta a vasalót a kezéből, aztán még lassabb léptekkel megindult felé. Baekhyun biztos volt benne, hogy most akkorát fog kapni, hogy a fal adja a másikat, ehelyett Yoora szorosan magához ölelte, és nem engedte el egy darabig.

– Örülök, hogy látlak. Szeretnél bemenni a szobájába? – szipogott a lány, mire Baekhyun bólintott. A szoba látványa azonban szomorúsággal töltötte el. Ugyanolyan üresség jellemezte, mint Chanyeol arckifejezését, de ami a legjobban szíven ütötte, hogy a tőle kapott mackókat sehol sem látta. – A pincében vannak. mert az öcskös ki akarta dobni mindet, de anya megmenekítette őket. – Baekhyun az utóbbi öt évben is hozott neki plüssöket, pedig a fiú már semmit nem kért ajándékba. Sosem látta őt, amikor becsempészte a kis csomagot, mert így is borzasztó nehezen viselte a visszatéréseket. És most újra itt állt, megérinthette az ágyát, a cuccait, mégis ugyanolyan távol érezte magától, mintha még otthon lenne. – Gyere el a holnapi koncertjére, de titokban. Nem lesz könnyű megszelídíteni őt, de számíthatsz rám!

Park Chanyeol a sokadik koncertjére készülődött. Annak ellenére, hogy nem komponált már három évesen, fiatal zseninek tartották a hallgatók és a kritikusok egyaránt, amivel ő maga nem értett egyet. Valójában csak két okból csinálta ezt az egészet: A legfontosabb az volt, hogy minden megkeresett pénzt az anyukájának adott, a másikról pedig senkinek sem beszélt. Nem igazán volt oda a rivaldafényért, utálta, amikor úgy áradoztak róla, mintha ő találta volna fel a hangult. Ő csak játszani akart, és egy kis időre kikapcsolódni, bár az a baj, hogy ez a színpadon sem sikerült neki. Nyílt titok volt, hogy a tökéletesség mögött csupán egy hiba rejtőzik, az érzelemmentesség. Kifogástalanul zongorázott, dobolt, gitározott, egyszerűen úgy látszott, hogy nincs olyan hangszer, ami próbatétel elé állítaná, mégis olyan volt, mintha gép alkotta művei lennének, nem pedig tőle származnának. A dalai széles érzelem palettán mozogtak, az kétségtelen volt, hogy amikor megálmodta őket, beletette szívét-lelkét, a színpadon mégsem tudta ezt kimutatni. Úgy nézett ki, mintha egy robotot ültettek volna a különböző hangszerek mögé, ami hiba nélkül véghezvitte, amit belé programoztak. Senkire sem mosolygott a közönség soraiban, nem élte bele magát a csodálatos melódiákba, mintha a lelke kiszállt volna a testéből, és valahol teljesen máshol kalandozott volna. De pont ez tette még érdekesebbé az emberek számára, mert meg akarták fejteni, hogy mi lehet a háttérben. Nemcsak azért jártak el a koncertekre, hogy hallják a lenyűgöző harmóniákat, hanem azért is, hátha megtudnak valami újat a rejtélyes zenészről. De ez idáig nem jártak sikerrel.

Chanyeol egy kis csomagot talált az öltöző asztalán, amin a „Titkos imádódtól” felirat szerepelt. Esküdni mert volna rá, hogy hasonlít a nővére írásához, de annak mi értelme lett volna… Amikor kinyitotta, kővé dermedt, mert egy nem mindennapi maci volt található benne. Sok rajongójától kapott ilyesmit, de azok mind a kukában kötöttek ki. Ezt viszont azon a bizonyos karácsonyon kapta… Ez képtelenség! Tényleg a nővére akar belőle tréfát űzni?

A koncert alatt elég szórakozott volt az incidens miatt, de nem meglepő módon egy hibát sem vétett. Végigpásztázta a sorokat egy bizonyos személy után kutatva, mint minden egyes eddigi alkalommal. A másik ok, amiért zenész vált belőle, hogy abban reménykedett, egyszer viszont látja a nézők közt Baekhyunt. Néha olyan élethűen hallucinált, hogy több egyénben is felfedezni vélte a fiút, de a végén persze mindig csalódnia kellett. Amikor sokadjára nézett végig a sorokon, megint képzelegni kezdett. Baekhyun ott volt az utolsó sorban, és amikor találkozott a tekintetük, rá mosolygott. Chanyeol keze életében először megremegett, és muszáj volt másra fókuszálnia, hogy ne essen ki a ritmusból. Általában amikor visszanézett a fantom Baekhyunra, már saját valójában tetszelgett előtte az idegen, most azonban újra és újra az ő arca kúszott a látóterébe. Szóval tényleg itt van. Erre várt annyi időn keresztül, most mégsem képes örülni neki. Épp ellenkezőleg. Olyan mértékű düh söpört végig a testén, hogy muszáj volt kiadnia magából a hirtelen támadt feszültséget, és ezt a gitárja földhöz vágásával prezentálta. Lerohant a színpadról, és az sem érdekelte, ha ez kettétöri a karrierjét. A sajtó úgyis botrányra szomjazott, mivel a tökéletessége egy ponton unalmassá vált. Arra viszont nem gondolt, hogy a srác lesz olyan pofátlan, hogy oda is követni fogja.

– Húzz el innen, de nagyon gyorsan – szűrte a fogai közül Chanyeol. Baekhyun szeme könnybe lábadt, de nem azért mert megbántotta az elutasítás, hanem mert nagyon büszke volt a fiúra. Nem volt itt a dicsérés ideje, meg talán másé sem, de egyszer úgyis elmondja neki.

– Menj vissza a színpadra, ne okozz csalódást a rajongóidnak. Az az én reszortom… – Baekhyun csak ennyit mondott, és kisétált az öltözőből. Chanyeol többször meg tudta volna ölni Baekhyunt egymás után. Először azért, mert újra felbolygatta az életét, aztán meg azért, mert képes volt úgy itt hagyni őt, mint egy darab fát. Miért nem csókolta meg? Akkor legalább lett volna oka arra, hogy behúzzon neki egyet, de így a bosszútól és az édes ajkaitól is megfosztotta őt. Tehát visszajött, de továbbra is gyötörni akarja. Hát jó, ha így állunk…

Park Chanyeol még egy dologról volt hírhedt. Nem múlhatott el úgy koncertje, hogy ne csábított volna el valakit utána. Illetve nem volt szükség a csábításra, mivel egy csettintésére ugrottak a fanok. Eleinte lányokat szemelt ki a dedikálás során, és a „zsákmányát” az egyik biztonsági őrrel kísértette az öltözőjébe. Onnan pedig a szerencsés kiválasztott lakására vezetett az út, mert nem volt hajlandó bemocskolni a szülői házat, illetve könnyebb volt lelépni szex után, mint kidobni a másikat. Egy este próbát tett arra, mi történik akkor, ha egy fiút csal kelepcébe. Nem volt ínyére, de egy kicsit beszélgetett vele, hogy kipuhatolja, benne lenne-e egy esetleges folytatásban, és mivel a srác készségesnek bizonyult, attól kezdve megmaradt a pasik terén. A menedzsere is tisztában volt ezzel, de azt vallotta, hogy inkább ilyeneket műveljen a zseni fiú, semhogy szerelembe essen, mert az mindent elronthatna.

Chanyeol mindig alapos megfontolás után döntött aznapi szex partneréről, feldúltsága miatt azonban nem tudott reálisan gondolkozni ezen az estén. Rábökött az első cukiságra, és fél órán belül már a fiú lakásán voltak. Nem tétovázott sokáig, szeretett rögtön a lényegre térni. A padlóra lökte a fiút, aki térdre esett, és mindenre készen állt, amit a bálványa parancsolt neki. Chanyeol undorodott ezektől a ribancoktól, akiknek egy csepp méltóságuk sem volt, akik fizettek is volna azért, hogy a porig alázza őket. Mindet gyűlölte, főleg ezt a példányt, mert amikor lenézett a finoman ívelt vonásaira, rájött, hogy túlságosan hasonlít Baekhyunra. Felrángatta magára a nadrágját, és az autójához száguldott. Párszor a kormányba verte a fejét, miközben Baekhyunt átkozta, aki ugyanazon a napon taccsra vágta a karrierjét, és megfosztotta a kielégülés kényszeres vágyától. Talán a színpadra képes lesz visszatérni, de ami a másik dolgot illeti… Kénytelen lesz régi jó barátjára, a jobb kezére hagyatkozni ezután.

Baekhyun elment a következő koncertre is, de csak remélni tudta, hogy ezúttal nem fogja annyira kiakasztani Chanyeolt, mint az első alkalommal. Lebilincselte, ahogy játszott, és magára kellett parancsolnia, hogy ne rohanjon fel a színpadra. Annyira szeretett volna érzelmeket kiváltani belőle, még akkor is, ha mérgesnek látta volna a közönség. Olyan volt, mint egy zombi, aki nemcsak visszatért a halálból, de a zenei tehetséggel is meg lett áldva.

– Te nem értesz a szép szóból? Nem akarlak még egyszer a közelemben látni!

– Vettem jegyet, úgyhogy minden jogom megvan ahhoz, hogy itt legyek. Nézd, ott van fagyöngy! – kiáltott fel Baekhyun tettetett bátorsággal, mire csak egy fintort kapott.

– Na, most hagyd abba! És jobban tennéd, ha azelőtt mennél el, mielőtt én fogok a szemed láttára valaki mással… – Baekhyun nem tudta eldönteni, hogy ezt csak azért mondja-e a fiú, mert fájdalmat akar neki okozni, vagy valóban mással fogja tölteni az éjszakát. Lehet, hogy mazochista volt, de nem ment messzire; a koncertterem előtt leskelődött Chanyeol után, aki kisvártatva megjelent, és bingó… A nyomában ott loholt egy szívdöglesztő srác. Baekhyun elbizonytalanodott. Mit akar ő Chanyeoltól, amikor a világ legszexisebb pasijai lesik minden szavát? De mivel a feladás kifejezés nem szerepelt a szótárában, összeszedte magát, és fogott egy taxit, és a sofőr lelkére kötötte, hogy kövesse azt a kocsit, amibe Chanyeol beszállt. Szerencséjére a pasi rabló nem zárta magukra az ajtót nagy sietségében, így megkönnyítette a dolgát. Baekhyun nem volt felkészülve arra a látványra, ami fogadta, és hirtelen közbe se tudott vágni, annyira ledöbbent. Chanyeol inge már az első percben a földön landolt, gyanította, hogy el is szakadt, ami igazán nagy pazarlás volt, mert istenien nézett ki benne. Persze bármennyit vehetett belőle a vagyonából, de… Most tényleg az anyagi helyzetén agyalok? Határozottan a fickó mögé lépett, és elrántotta Chanyeoltól. Miután bevert egyet Jongdae-nak, felbátorodott, ezért hasonlóképp cselekedett, csak éppenséggel ez a srác nem maradt tétlen, és visszakézből akkorát adott neki, hogy Baekhyun megtántorodott, és el is esett volna, ha Chanyeol nem kapja el. A szerelme nem törődött azzal, hogy félmeztelenül van, maga után húzta Baekhyunt a fagyos téli égbolt alá, és a megbántottsága ellenére eldöntötte, hogy hazakíséri. Baekhyun odaadta neki a kabátját, ami kicsi volt rá, de elfogadta. Az utat némán tették meg, de az ujjaik egymásba fonódva pihentek kettejük közt. Baekhyun direkt lassan ment, tettetve, hogy nagy fájdalmai vannak az ütéstől, sőt, hosszabb útvonalat talált ki, hogy minél tovább maga mellett tudhassa a fiút. A házuk elé érve, Baekhyun készen állt arra, hogy elküldi a többieket otthonról, hogy Chanyeol vele csinálja azt, amit a másikkal akart. Nem érdekelte, miről van szó, vakon igent mondott volna bármire, amit kért volna tőle.

– Most már itt vagyok! Nincs szükséged azokra… Azt akarom, hogy engem használj…

– Hallgass már el! Ne hasonlítsd magad azokhoz! – kiabált Chanyeol könnyes szemmel. Baekhyun lábujjhegyre emelkedett, de a fiú nem engedte neki, hogy véghezvigye, amire vágyott. Jobb híján letörölte az arcáról a könnyeket, és nehéz szívvel a bejárat felé indult. Meg kell értenie, hogy Chanyeol nem tud megbocsátani neki, és új életet kell kezdenie. Végül is, manapság elég ritka, hogy valaki az első szerelme mellett maradjon. Ha már ilyen ajándékot kapott, miért ne használhatná ki? Eddig egy burokban élt, szinte senkit sem ismert Chanyeolon és a testvérein kívül. El kell járnia bulizni, fel kell fedeznie a várost, mert mi van, ha nem is Chanyeol a nagybetűs szerelem? Honnan tudhatná, amikor sosem csókolózott mással? Lehet, hogy az a srác, akiért mindent megtenne, a szomszédban lakik, de még nem találkozott vele, mert annyira beszűkült a látóköre. És nem érdekes, hogy mindannyian a kiválasztottjaikba szerettek bele? Vajon ha egy másik srácra kellett volna vigyáznia, ugyanez lett volna a végeredmény? Miért lenne az törvényszerű, hogy nekik együtt kell lenniük? Számtalan élményből és tapasztalatból fog kimaradni, ha arra fecsérli az idejét, hogy Chanyeol megbocsátására vár. Igen, már biztos volt benne, hogy nem ő az igazi. Ezentúl arra fogja fordítani az energiáját, hogy a nagy Őt keresse, és meg fogja találni. Lehet, hogy több emberen át vezet az út hozzá, de legalább kiszórakozza magát. Jobbnál jobb pasikkal fog táncolni, smárolni, és nekik fog megtenni mindent, amiből Chanyeol nem kért. Miért maradna hűséges egy olyan valakihez, aki nem volt az hozzá? Persze, ha mélyen magába nézett, tudta, hogy nem jogos a felháborodása, hiszen Chanyeol és közte már rég nem volt semmi, akkor meg nem számít valódi megcsalásnak, amit tett. – Baekhyun! – A fiú összerezzent a mély, reszelős hang hallatán. Nem fog megfordulni, nem fordulhat meg… – Hódíts meg! Érd el, hogy újra beléd szeressek! Ne… ne add fel ilyen könnyedén… – Chanyeol hangja elcsuklott, és ez volt az a pont, amikor Baekhyun nem bírta tovább. A kulcsát a zárban hagyva indult vissza a fiúhoz, aki végre hasonlított a régi önmagára, és mélyen a szemébe nézett.

– Szóval ez azt jelenti, hogy már nem szeretsz? – Chanyeol félrenézett, nem akarta sem megerősíteni, sem megcáfolni a feltételezést, ami eléggé elkeserítette Baekhyunt. Tudta, hogy haragszik rá, hogy csalódott benne, hogy nehéz lesz megszerezni a bocsánatát, de azt remélte, a szerelme nem vált köddé. De ha már nem szereti, hogy harcolhatna? Így mi értelme?

– Adj egy hetet! Ha ez idő alatt nem érem el, hogy úgy érezz irántam, mint azelőtt, nem zaklatlak tovább. – Chanyeol válaszolni akart valamit, de a fiú nem engedte. Gyorsan besietett a házba, mert nem akart még egyszer visszacsábulni hozzá. Bombabiztos tervre volt szüksége, amivel elrabolhatja Chanyeol szívét, és ezúttal örökre. Rögtön semmivé foszlottak a képzelgései, amelyeknek más férfiak voltak a főszereplői. Megfeledkezett a mi lett volna ha… és a mi lenne ha… kérdéskörről, mert rájött, hogy nem érdeklik a logikus magyarázatok, ő kizárólag Chanyeolra vágyott. Hogy a sors akarta-e így, vagy más tényezők, nem számított, mert a saját érzelmeiben biztos volt, és a fiúét is szikla szilárddá akarta változtatni.

– Az első napon elmentünk moziba, ahol annak ellenére, hogy tudja, utálom a brutális filmeket, kiválasztott egy olyat, aminek nem volt egy normális jelenete sem. Nem is néztem a képernyőre, de sajnos a hanghatásoktól is ki tudtam volna szaladni a világból. Eszembe jutott, hogy mi van, ha azért hozott el erre a borzalomra, mert azt gondolta, majd sikítozva vetem magamat a nyakába vigasztalásra várva, de erre esélyem sem volt, mert annyi popcornt vett, hogy a film végéig kitartott, úgyhogy nem is álmodhattam arról, hogy a mozis smárolásnál fogunk kilyukadni. Ráadásul úgy tapadt a vászonra, mintha elképesztő dolgok jelentek volna meg rajta, pedig nálam érdekfeszítőbb látványt keresve sem találhatna. Hazafelé végig azt kellett hallgatnom, ahogy kielemezte a történteket, ami miatt képes lettem volna bemosni neki egyet, pedig eddig csüngtem minden szaván, amikor beszélt. Búcsúzáskor megzavart az anyukája, akit imádok, de kivételesen nem volt kedvem a fél órás bájcsevegéshez, amiben azt ecsetelte, hogy mennyire örül, hogy újra náluk lógok. A második este még ennél is rosszabb volt. Vacsorázni mentünk, de valami olyan helyre, ahol nagyon fura kaják voltak. Én azt hittem, mindenevő vagyok, de ebben is tévedtem. Ott meg nem tudtam semmi értelmes témát feldobni, mert arra kellett koncentrálnom, hogy magamban tartsam a gyomrom tartalmát. Nem ettem sokat, így éhesen jöttem haza, de azért annyit mégis sikerült fogyasztanom, hogy itthon már nem bírtam tovább, és a fél éjszakát a vécécsésze társaságában töltöttem. A harmadik napon ott tartottam, hogy menjünk el egyszerűen sétálni egy rohadt parkba, mert én nem fogom a pénzemet még egyszer Park Chanyeolra költeni, és úgy gondoltam, milyen romantikus lesz majd a csillagos ég alatt, blablabla… Először is, egy kutyával állított oda, ami nem a sajátja, de persze muszáj volt magával hoznia egy randira. Az egyik kezében tartotta a pórázt, amit akkor sem tett le, amikor nem volt a kutyán, a másik keze meg be volt kötve, mert állítólag elvágta, de tuti, hogy csak azért csinálta, mert nem akarta, hogy megfogjam.

– Persze, és szívesen legyilkolna egy osztálynyi gyereket is azért, hogy utána életfogytiglant kapjon, mert a börtön megvédené őt a veled való találkozástól. Nem vagy te egy kicsit paranoiás, Baek? – vágott közbe Sehun, de a bátyja figyelmen kívül hagyta a megjegyzését.

– Szóval, amikor a kutya elszaladt valamerre, közeledni akartam Chanyeolhoz, és mi volt?

– Lefejelt egy oszlopot, hogy a kicsorduló vére visszatartson attól, hogy meg akard csókolni?

– Neeeeeeeem! A kutya visszarohant, és közénk állt. Az a dög akármelyik szegletében volt a parknak, kiszagolta, hogy mire készülök, és minden alkalommal szétválasztott minket. Most mondd, hogy nem arra lett kiképezve, hogy engem lekoptasson Chanyeolról! Kész rémálom!

– De, biztos vagyok benne, hogy volt egy fotója rólad, a macikon meg rajta volt az illatod, így azok segítségével csak úgy, mint a vakvezető kutyákat, hosszú hónapokon át tanította arra, hogy ha esetleg merő véletlenségből újra felbukkannál, be legyen biztosítva ellened.

– Sehun, jól látom, hogy te remekül szórakozol a nyomoromon, ahelyett, hogy inkább tanácsokkal látnád el a hyungodat, aki mindent megtenne érted. Te vagy a kedvencem, tudod?

– Te most komolyan randi tippeket kérsz tőlem? Szerintem, ha elmennél az állatkertbe, és tanulmányoznád a gorillák szerelmi életét, jobban járnál, mintha hozzám fordulnál ilyen témában. Amúgy meg… légy spontán, és kerüld ezeket a klisés szarokat, uncsik!

Legyek spontán, és kerüljem a kliséket… Baekhyun még akkor is ezen morfondírozott, amikor másnap meglátogatta Chanyeolt az egyetemen. Fogalma sem volt arról, milyen indokkal állítson oda hozzá, de az ideje fogytán volt, ezért ki kellett használnia minden adandó alkalmat. Esküdni mert volna, hogy Chanyeol szája megrándult, amikor meglátta őt, bár a mosolyával továbbra sem volt hajlandó megajándékozni Baekhyunt. De a fiú már annak is örült, hogy nem küldte el őt melegebb éghajlatra, sőt, hellyel invitálta maga mellett.

– Hoztam neked kaját, meg magamnak is, nehogy még egyszer ételmérgezést kapjak. – Chanyeol egyre nehezebben tudta visszatartani a nevetést, de a végsőkig kínozni akarta a fiút. Ha letelik az egy hét, majd kárpótolja, addig is megérdemli a megtorlást az öt év miatt. – Van egy ötletem! – csapott Baekhyun az asztalra. Annyira aranyos volt, amikor így lelkesedett, hogy Chanyeol megkérdőjelezte azt, hogy ki fogja-e bírni a határidőig. – Kihívlak egy versenyre! Zongorázol, aztán én is, és aki nagyobb tapsot kap, az nyer.

– Már most megmondom, hogy vesztettél. Engem mindenki ismer, nyilván én fogok nyerni.

– Ne bízd el magad! Én vagyok a mestered, úgyhogy hiszek a tehetségemben.

– Szeretsz játszani, mi? – incselkedett Chanyeol, de gyorsan vissza is húzódott.

– A játéknál csak egy valamit szeretek jobban: azt a játékot, amiben győzök. Ha én nyerek, eljössz velem táncolni. – Baekhyun már az első este bulizni akart menni, de Chanyeol megvétózta az ötletet, és azóta is folyton hárította a próbálkozásait. Most itt volt a lehetőség.

– Ha én nyerek, két napig békén hagysz. – Baekhyunt szíven találta a fiú kikötése, mert ez azt jelentette, hogy alig maradna ideje a meghódítására. És Chanyeolnak tényleg ekkora terhet okoz az, hogy vele kell töltenie az idejét? Hirtelen elpárolgott belőle a versenyszellem, és haza akart menni, hogy ezt is elpanaszkodhassa Sehunnak. Nem akart púp lenni senki hátán, még akkor sem, ha az a hát őrületesen vonzó volt. Ezt sikerült megfigyelnie, amikor egyetlen egyszer félmeztelenül látta, és valószínűleg ez volt az utolsó alkalom is, hogy legeltethette rajta a tekintetét. – Hé, ha ilyen képet vágsz, a közönség kimenekül a teremből, mielőtt zongorázni kezdenél. Fighting Baekhyun! – Chanyeol lágyabb hangszínre váltott, sőt, végigsimított a kézfején, amitől Baekhyun ezernyi szikra pattogását érezte a bőrén. Gyakrabban kéne a bánatos fiúcskát adnom!  Ettől a kis érintéstől visszaköltözött belé az élet, és többé nem kételkedett a győzelmében. De azért bebiztosította magát, és amíg Chanyeol az utolsó óráján volt, annyi embert rohant le, amennyit csak bírt. A lányok teljesen el voltak ájulva, amikor felvázolta, hogy muszáj legyőznie Chanyeolt, mert így közelebb kerülhet a szerelmük beteljesüléséhez, és szerencsére több lány járt az egyetemre, mint fiú. Természetesen olyan is akadt, aki szintén oda volt Chanyeolért, ezért őket nem sikerült az oldalára állítania, de erőtől duzzadva ült le az ominózus hangszer mögé, és annyi év elteltével ugyanolyan briliánsan játszott. Elsöprő erejű taps és hang orkán töltötte meg az egyetem auláját, ami nem maradt el akkor sem, amikor Chanyeol ujjai érintették a billentyűket.

– Szerintem, döntetlen lett – jelentette ki Chanyeol az izgatottságtól felpörgött fiút nézve.

– Ez azt jelenti, hogy ma este eljössz velem táncolni, de holnap meg holnapután nem láthatlak? – Baekhyun egyik szeme sírt, amiért a következő estéi Chanyeol mentesek lesznek, mert százszor inkább elviselte volna a szívatásait, minthogy nélküle legyen, a másik szeme viszont nevetett, mert alig várta, hogy a buli helyszínén legyenek, ahol nem fogja őt kímélni.

– Jongdaeeeeeee, te jól ismered őt, mivel tudnám levenni a lábáról? Legalább te segíts már!

– Baekhyunie, kezdesz nekem gyanússá válni. Mostanában gyakrabban hívsz fel, mint a saját pasim. Elbűvölt múltkor a hangom, ugye? Figyelj, ha nem lenne Minseok, akkor esetleg…

– Ti mindannyian csak szórakoztok rajtam! Komolyan el fogok gondolkodni azon, hogy papnak állok. Azok körül úgyis egy csomó csini ministráns fiú legyeskedik…

– Naaaaaa, ne űzz gúnyt a vallásból! Bár lehet, hogy Chanyeolnak tetszene egy olyan szerepjáték, amiben papnak öltözve kényszerítenéd gyónásra. De ha Chanyeolie meg apáca gúnyába bújik, arról mindenképpen kérek fotókat! – Baekhyun dühösen kinyomta a telefonját, mert kénytelen volt beletörődni abba, hogy egyedül kell megoldania a szerelmi életét.

Baekhyun fél órája ácsorgott a klub bejárata előtt, amit alapos kutató munka eredményeként választott ki. Kezdte azt hinni, hogy ez alkalommal Chanyeol ellene irányuló gonoszkodása abban fog megnyilvánulni, hogy el sem jön, de hamarosan megpillantotta a tömegből kimagasló alakot, aki épp felé tartott. Csak egy kurta köszönést vetett oda neki foghegyről, aztán elment mellette, egyenesen a táncparkett közepét célozva meg. Morcosabbnak tűnt, mint amilyen az előző napokban volt, és nem volt hajlandó Baekhyun szemébe nézni. Baekhyun eleinte figyelmen kívül hagyta a viselkedését, mert annyira lekötötte a klubban történő események mustrálása. Olyan volt, mintha a Föld után egy újabb világba csöppent volna, mert itt minden olyan más volt. A zene dübörgése eggyé vált a szívverése ritmusával, a mindenféle színben villódzó fényektől zsongott a feje, a testekből áradó bujaság őt is magával sodorta. Lába életre kelt, és tetszett neki, hogy olyan emberekkel táncolhat együtt, akiket nem ismer. A levegő fülledtsége, a láthatatlanul vibráló szenvedély bódulatba vonta az elméjét. Szájtátva bámulta az egymáshoz simuló testeket, és néha elszörnyedt azon, hogy kettőnél több embert is lát egymásba gabalyodni. Ő aztán nem bírta volna végignézni, ahogy valaki más fogdossa Chanyeolt… De hol van Chanyeol? Teljesen belefeledkezett a szeme elé táruló, sosem tapasztalt élményekbe, de azt sejtette, a fiú morcosan ücsörög az egyik sarokban, arra várva, hogy végre hazamehessen. De mekkorát tévedett! Amikor megfordult, szembe találta magát egy cseppet spicces Chanyeollal, akihez túlságosan közel állt egy vadidegen csávó. Milyen jó lett volna, ha ennyiben kimerültek volna a látottak, de az ismeretlen tovább merészkedett, és Chanyeol hagyta, hogy a keze kedvére kalandozzon rajta. A tekintetük találkozott, és Baekhyun azt olvasta ki belőle, hogy: Te akartál annyira idejönni, hát most élvezd, amit főztél! Baekhyun nagyot nyelt, és óriási erőfeszítésébe került, hogy ne rohanjon oda hozzájuk, és ne rángassa le azt a bájgúnárt Chanyeolról. De ha hisztizni kezdene, azzal csak azt érné el, hogy Chanyeol önelégülten kárörvendene rajta, azt pedig nem fogja neki megadni. Lehet, hogy ő rúgta az első gólt a mérkőzésen, de a meccs csak most kezdődött. Visszafordult a vonagló testek hálójához, és utánozni kezdte a mozdulataikat. Hadd taperolja az a fickó Chanyeolt, ha közben az ő műsorát nézi, úgysem fog tudni ellenállni a kísértésnek. Mindent bevetett annak érdekében, hogy ő kerüljön a középpontba, ezzel viszont lassacskán az egész hely figyelmét magára vonta. Hamar a fejébe szállt a dicsőség, és miközben úgy tekergette a csípőjét, amit egy párductestű istennő is megirigyelt volna tőle, kacéran kacsintgatott újonnan szerzett rajongótáborára. Egy kis időre elfelejtette, hogy mit csinálhat Chanyeol, de amikor újra a látómezejébe került, már egy másik pasi volt rácsimpaszkodva, amitől hányingere támadt. Próbálta ugyanabban a szellemiségben folytatni a táncot, de az agyába villanó képektől egyre jobban elment a kedve, és ez a mozgásán is meglátszott. A harmadik férfi társaságában Chanyeolon már ing sem volt, de Baekhyun nem tudott ennek örülni. Szívesen nézegette volna egész este szépen kidolgozott felsőtestét, de nem ilyen körülmények között. Nem úgy, hogy vele egyetemben még száz másik pasi csorgatja rá a nyálát. Amikor Chanyeol a negyedik idegen combját simogatta, Baekhyunnál betelt az a képzeletbeli pohár, ami Chanyeol kezében már rég üresen árválkodott, legalábbis addig, amíg újra nem töltette. Baekhyun határozottan a kijárat felé indult, mert elege lett a cirkuszból, amire nem is váltott jegyet. De útközben meggondolta magát, hiszen ha most hazamenne, és tini lányok módjára a párnájába zokogná az összes létező könnyét, mialatt nyálas zenéket bömböltetne, a meccs ugyancsak Chanyeol számára érne jó véget. És ő utált veszíteni! Így hát megcélzott egy magányosan álldogáló srácot, és táncba hívta, aki örömmel mondott neki igent. Ahogy a zene és a tömeg egyre közelebb hajtotta őket egymáshoz, Baekhyun hirtelen ötlettől vezérelve a fiú nyaka köré fonta a karját, hogy megszüntesse az utolsó néhány centimétert is, ami köztük állt. Furcsa volt valaki mással csókolózni, és nem is igazán tudta elengedni magát a számára semmitmondó karokban. A fiú magas volt, helyes, szépen mosolygott, de nem volt olyan magas és olyan helyes, mint Chanyeol, a mosolya pedig a nyomába sem ért. Bár olyan rég látta azt a mosolyt, hogy nem tudta, létezik-e még egyáltalán. Hagyta, hogy a fiú nyelve kedvére játszadozzon a szájában, de gondolatban már rég máshol járt. Az emlékek forgatagából erős karok rántották ki, amik durván a gazdájuk testéhez préselték Baekhyunt, ezzel egy időben egy vészjóslóan fenyegető hang szólalt meg:

– Ő Az Enyém! Világos? – Baekhyun látta alkalmi partnere szemében a rémületet, aki a következő pillanatban eliszkolt, hogy a tömegbe veszve rá ne találjon a felbőszült ellenség.

– Ez nem fair, hallod? Rád mászhat az itt található összes nyálgép, nekem meg megtiltod, hogy szórakozzak? – kiabálta Baekhyun Chanyeol mellkasát püfölve, aki felkapta őt, mintha csak egy jól megtermett csomag lenne, és magával cipelte a mosdóba. Baekhyun rémülten nézte, ahogy Chanyeol magukra zárta az ajtót, és azon filozofált, hogy vajon meghallanák-e a zene tombolásán keresztül, ha segítségért kiáltana. Végül arra jutott, hogy ha meg is hallanák, senki se törődne vele, mert jobb dolguk is akad annál, hogy ilyesmivel foglalkozzanak. – Ké… Kérlek, ne ölj meg! Nem kell börtönbe jutnod ahhoz, hogy ne láss többé. Eltűnök…

– Annyira hiányoztál, te bolond! – Chanyeol szavait nehezen lehetett érteni az elfogyasztott alkohol mennyiségnek köszönhetően. Baekhyun szíve már nem a félelemtől, hanem az izgatottságtól dobogott eszelősen, mert rájött, hogy Chanyeol nem azért préseli olyan hevesen a falnak, mert ki akarja szorítani belőle a szuszt, csupán minél közelebb akarja tudni magához. A szája éhesen tapadt az övére, és… Ó, te jó ég, ez a csók mennyivel jobb, mint az idegené! Baekhyunnak ezennel nem volt lehetősége gondolkodni, mert mindenhol csak Chanyeolt érezte. Az illatát a saját bőrén, nyelve követelőző, mégis édes játékát, a fogait a nyakán, hogy e képpen is a világ tudtára adja, Baekhyun hozzátartozik, a kezét a pólója alatt, ami hamarosan arra a sorsra jutott, mint Chanyeol inge, és a szívét a szíve alatt, melyek versenyt dobogtak egymással. – Nem akartam idejönni, mert… mert tudtam, hogy ez lesz a vége… Tudtam, hogy el fogom veszíteni a fejemet, pedig arra még szükségem van… – Ez az! Baekhyun rálelt a megoldásra, ami abban nyilvánult meg, hogy ha Chanyeol ilyen kedves vele részegen, akkor csak annyit kell tennie, hogy minden nap jól leitatja, és akkor többé nem kell elszakadnia tőle. Chanyeol a szenvedélyes percek után Baekhyun vállára dőlt, és akaratlanul az álmok birodalmába lépett. Baekhyun csalódott, hogy ilyen hirtelen ért véget ez a csodás este, ráadásul alig bírta tartani a fiút, aki teljesen elhagyta magát. Egyedül képtelen lett volna hazacipelni, úgyhogy segítségül hívta Sehunt, aki jó szokásához híven otthon tartózkodott, ezért mindig lehetett rá számítani.

– Szerinted, egy részegen tett vallomást komolyan lehet venni? – kérdezte Baekhyun Minseoktól, aki másnap reggel fájdalomcsillapítóval és erős kávéval látta el őt.

– Mennyire volt részeg? Annyira, mint te vagy jobban?

– Hát… sokkal jobban. Háromszor kellett megállnunk út közben, és egyszer Sehunie cipője bánta… Tényleg, kell neki vennem egy újat, mert idegrohamot kapott, úgyhogy nem volt elég Chanyeol vonszolása, még az ő sirámait is hallgathattam. Miért vagyok ennyire peches?

Chanyeol számára az a két nap, amikor nem találkozott Baekhyunnal, felért az elmúlt öt év poklával. Nem emlékezett kristálytisztán a klubban történtekre, de azt a csókot akkor sem tudta volna elfelejteni, ha baltával vágták volna fejbe. Az első napot az ágyban töltötte, mert annyira kínozta a fejfájás, ezenkívül többször spontán merevedése támadt, amikor eszébe jutott, hogyan csókolta végig Baekhyun hasát egyre közelebb érve ahhoz a ponthoz, ahova ezer éve vágyott. Tomboltak benne a hormonok, és nem tudta, hogy csillapíthatná őket, ha egyszer már feltámadtak. El kéne kapnia az egyik rajongóját, hogy egy időre lenyugodjon… Nem! Olyat soha többé nem fog tenni. Mélységesen szégyellte magát amiatt, hogy egy üres tartálynak bélyegezte meg azokat, akik felnéztek rá, akik szerették őt. Nem lett volna joga ahhoz, hogy megalázza őket, és a tettei miatt nem tartotta magát jó előadónak. Lehet, hogy az „áldozatai” nem bánták a vele való együttlétet, de ez még nem mosta tisztára a lelkiismeretét. A másik ok, amiért nem tudott volna többé senki mással lenni, repesve várta, hogy felhívja őt, de Chanyeol a fiókja mélyére rejtette a telefonját, miután percenként majdnem a „hívás” gombra tévedtek ujjai. Megvolt a terve az egyezségük utolsó napjára, amit ki akart várni. Sosem kérdezte, és nem is fogja megkérdezni Baekhyuntól, hogy hova tűnt öt évre, mert Jongdae ugyanígy járt, és mivel ők ketten egy testvérpárba szerettek bele, biztosan családi gondjaik voltak. A múlt megszűnt, amikor Baekhyun szemébe nézett, helyette a közös jövő ígéretét látta. És nem félt, mert tudta, biztosan tudta, hogy soha többé nem fogja elhagyni őt.

Az aznapi koncert különlegesebb volt Chanyeol számára, mint bármelyik előző. Küldött egy jegyet Baekhyunnak, ami az első sorba szólt, és rettentő ideges lett, amikor meglátta őt pont szemben magával. Attól félt, hogy mindent el fog rontani, ha a fiú ilyen közel van hozzá, és csak akkor lélegzett fel, amikor túljutott a műsor felén. Az első szettben dobolt, aztán zongorázott, végül gitározott, amit imádott a közönség, mert nemcsak egy oldalról lettek kielégítve az igényeik. Chanyeolt csodagyereknek tartották, de azt csak ő tudta, hogy ez a csoda Baekhyunban gyökerezett, és akkor borult virágba, amikor ők ketten megismerték egymást. Nélküle ma nem lenne itt, nélküle sem a karrierje, sem az élete nem érne semmit.

– Elérkeztünk az utolsó számhoz, amihez szeretnék segítségül hívni egy számomra nagyon fontos személyt. Baekhyun, feljönnél, kérlek? – Látta a fiú szemében tükröződő zavart, de ő nem félt attól, hogy egy percet sem próbáltak, mert a zsigereiben érezte, hogy tökéletes lesz a produkciójuk. A gitárjával a kezében odalépett a zongora mögött ülő Baekhyun mellé, aki énekelt is a játékához. Chanyeol az alsó szólamot énekelte, mindenkit meglepve azzal, hogy a hangja is milyen szép, mert eddig ezt a tehetségét nem csillogtatta meg. Chanyeol egy ponton Baekhyun szemébe nézett, és elmosolyodott. A mosoly még akkor is az ajkain pihent, amikor a közönségéhez fordult, akik egy emberként örökítették meg azt a pillanatot, amire eddig még nem volt példa. Park Chanyeol végre kifejezte az érzelmeit, és úgy ragyogott, mint az univerzum legfényesebb csillaga. A fénye nem tompította el az új felfedezett tündöklését sem, épp ellenkezőleg. A belőlük áradó fény egyesült, és szeretetté alakult. Aki részt vett ezen a koncerten, a tudtán kívül csodát élhetett át, ami nemcsak a két fiú életét pecsételte meg, hanem az övékét is. Ezt a mélységes harmóniát és együttlélegzést látva többen kaptak a telefon után, hogy felhívjanak valakit, akivel már rég nem beszéltek, vagy akit addig meg sem mertek szólítani. Elromlott kapcsolatok javultak meg, és újak születtek, kisbabák fogantak meg a koncert után, vagy épp gyermekek bocsátottak meg haldokló szüleiknek. A csoda megtörtént, ami a két fiúnak abban nyilvánult meg, hogy a színpadról lerohanva egymás karjaiban kötöttek ki. Érezték, hogy a duójuk egy nem mindennapi dolgot vitt véghez, és szerették volna ezt minél többször megismételni, de jelenleg az egymásba vesző boldogságuk volt a legfontosabb. Chanyeol az öltöző asztalára ültette Baekhyunt, aki a lábát a dereka köré kulcsolva tartotta magához minél közelebb. Chanyeol megérezte a szerelme éledező férfiasságát, de ismét kontrollálta a cselekedeteit, mert ezen a téren is más tervei voltak.

– Ez most azt jelenti, hogy újra belém zúgtál? – lehelte Baekhyun az ajkára, amitől egy pillanatra sem volt hajlandó megválni. Chanyeol egy szenvedélyes csókkal támasztotta alá az érzéseit, ami közben Baekhyun hanyatt dőlt, így Chanyeol szája ismét vészesen közel került a farmerjához. Kicsit lejjebb húzta, de csak azért, hogy a csípőjét hintse be apró csókokkal.

– Nem. Ez egy elég gyenge kifejezés arra, amit irántad érzek. Hadd prezentáljam inkább!

– Mi az Istent csinálsz, Park? – Chanyeol menedzsere volt az egyetlen, akit a csoda nem érintett meg, és aki elborzadva kapta a kezét a szeme elé, amikor az öltözőbe lépett. – A te imidzsed az elérhetetlen, magába zárkózó szívtipró… Egyszerűen nem lehetsz boldog, érted?

– Idefigyeljen! Ha nem tetszik az, hogy Chanyeollal vagyok, ott az ajtó. Nincs szükségünk magára, majd leszek én a menedzsere. És ami még ennél is fontosabb, hogy rohadt boldoggá fogom őt tenni! – Baekhyun talpra ugrott, amint a férfi a helyiségbe lépett, és olyan gyilkos szemeket meresztett rá, amilyeneket Chanyeol még sosem látott tőle. Ahogy nézte a harciasságát, és hallotta az ő boldogságára tett ígéretét, századjára is beleszeretett.

– Hyung, vészhelyzet van! Itt vagyunk Chanyeollal ebben a luxus hotelben a turnéja első állomásán. Azt mondta, hogy ma, a koncert után olyan dolgot fogunk csinálni, ami még a csókolózásnál is jobb. De én olyan ideges lettem! Áruld el, hogy miről van szó!

– Nyugodj meg, Chanyeol sosem tenne olyat, amivel árthatna neked. Mellesleg nem fogom elárulni, mert én sem tudtam semmit, amikor először Jongdae-val csináltam.

– De ha visszacsörögsz video hívással, akkor szívesen tartunk neked ingyen bemutatót. Legalábbis először, baráti alapon. Ha többre vagy kíváncsi, a második alkalomtól fizetned kell a műsorért. – Baekhyun hallotta, hogy Minseok megkérte Jongdae-t, ne idegesítse őt még tovább, aztán búcsúzóul annyit mondott neki, hogy mindig azt tegye, amit a szíve diktál.

Chanyeol rózsaszirmokkal és apró üzenetekkel kövezte ki a jakuzzihoz vezető utat. Baekhyun majd’ elájult a hangulatosan pislákoló és illatozó gyertyáktól, amik szívet formálva voltak elhelyezve, meg a víz csiklandozó pezsgésétől. Hmmm… Ez valóban isteni. Azért nem olyan jó, mint egy csók, de csak egy fokkal van lemaradva. Baekhyun hátrahajtotta a fejét, és élvezte a testét kényeztető fürdőt, majd azzal a gondolattal aludt el, hogy Chanyeol nagyon kedves, amiért ilyen meglepetésben részesítette. Azonban nem sokáig aludhatott, mert megjelent az emlegetett szamár, aki meglepve konstatálta, hogy a kedvese úgy durmol, mint Csipkerózsika.

– Hé, álomszuszék! Csak nem valaki más fárasztott le, amíg nem voltam itt? – Baekhyun összerezzent, amikor megérezte Chanyeol száját a nyakán. Nem mintha nem imádta volna, de miért van meztelen, ahogy ő is?! Az oké, hogy láthatta már izmokkal tarkított csodás hasfalát, de ez meg mi? Forró csókba hívta Chanyeolt, egyrészt azért, mert nagyon hiányzott neki, másrészt azért, hogy addig megpróbálja összeszedni magát. Az az idióta Jongdae! Ha nem lett volna Minseokie hyunggal, ő biztos a segítségemre lett volna! Végül is, egy valamit mondott… Baekhyun az első sokkból magához térve azt tette, amit a szíve diktált. A keze felfedezte Chanyeol minden porcikáját, és hálát adott a félhomályért, meg a testüket takaró habokért, mert a szemével nem merte volna lekövetni azt az utat, amit az ujjai bejártak. Chanyeol egy idő után finoman eltolta a kezét magától, és Baekhyun azt hitte, azért teszi, mert valamit rosszul csinál, de Chanyeol csak át akarta venni az irányítást. A hosszúra nyújtott percek után jobbnak látták az ágyban befejezni, mert a gőztől meg a túlfűtött vágyaktól majdnem megfulladtak. Amikor a testük összekapcsolódott, Baekhyun ugyanazt a csodát érezte, mint ami a közös játékuk alatt jelent meg a csarnokban. A szerelmük csodáját.

– Na, most már felmersz hívni úgy, hogy látsz minket? Hogy virul a fejed, Baekhyunie, asszem, nem volt szükséged az oktató videónkra. Kár, mert ez jó pénzforrás lett volna.

– Kapd be, Jongdae! – nevetett fel Baekhyun az ágyban lustálkodva.

– Én? Miért, Park nem végzett jó munkát? Sajnálom, de valamikor nekem is kell pihennem.

– El sem tudom képzelni, hogy egy olyan normális, érett és értelmes ember, mint Minseok, mit eszik rajtad. Biztos átprogramoztál valamit az agyában. Ellenőrzöm, ha visszamegyek.

– Mondja az, aki annyira érett, hogy folyton a barátait zaklatja, ha bajba kerül. – Kicsit még vitatkoztak, aztán Baekhyun elment bevásárolni, mert eléggé unatkozott, amíg Chanyeol egy tárgyalást folytatott. Legközelebb vele megy, mert inkább ücsörög ott órákon át őt bámulva, minthogy egyedül dekkoljon a hotel szobában. De nem ételt vagy ruhát vett, hanem olyan cuccokat, amelyekkel karácsonyi hangulatot varázsolhatott ideiglenes otthonukban. Attól tartott, hogy mivel az ünnep már elmúlt, semmit sem fog találni, de nagy örömére sokkal olcsóbban tudta beszerezni a kis mű fenyőt, a csillogó díszeket, a boákat és az elmaradhatatlan fagyöngyöt. Összeállított egy karácsonyi dalokból álló válogatást, és annyira átszellemült, hogy ő maga is elhitte, hogy ma van karácsony napja.

– Ez meg mi? – ámuldozott Chanyeol a szobába lépve. Baekhyun egy rénszarvas aganccsal a fején trappolt oda hozzá, és a kezébe nyomott egy mikulás sapkát.

– Karácsonykor még nem voltunk kibékülve, úgyhogy gondoltam, most bepótolhatnánk.

– Ez remek ötlet! Bár nekem teljesen mindegy, hogy egy átlagos hétköznap van-e vagy ünnep, mert minden perc ajándék, amit veled tölthetek. Te vagy nekem a legszebb ajándék.